NAPÚT 2010/10., 147. oldal
Tartalom
László Bandy
festőművész
Salamon Konrád
történész
Bikácsy Gergely
író, kritikus (Szécsény, 1941. október 9.)
Nagyon tetszik, hogy születésem napja Cervantes és Jacques Tati születésnapja. (Van dokumentum, mely szerint csak 2012 őszén leszek hetvenéves. Alig tudok dönteni, mindenesetre kisiskolától kezdve a ’42-esek osztályába jártam, és ezt nem érzem nagy bajnak.)
A Mérleg jegye állítólag könnyed, barátkozó természetű, szeretetre méltó emberre mutat – sajnos igazi mivoltomat aszcendensem inkább meghatározza: Skorpió. Kíváncsi vagyok, melyik Skorpió szereti repesve az életet (sőt, nagybetűvel: az Életet) – én biztos nem. Gyerekkoromra sem emlékszem idvezült mosollyal: sokat sírtam, és utáltam a gimnáziumot is. Azért nem nevezem néven, mert nemcsak a Rákóczit, egyetlen más gimnáziumot sem szerettem volna. Az egyetem is nagyrészt iskola volt, mi mást mondjak róla: mégis, Gyergyai Albertre nagy szeretettel gondolok.
Majd elfelejtem, hogy gyerekkoromban rajongtam a kaleidoszkópért, és ma is vágyom képeire. Később sok évig, sőt több évtizedig filmkritikus voltam. A filmeket szerettem, mert a moziban elbújhattam az élet elől, így hát a nemszeretem életben azzal foglalkoztam, amit mégis szerettem. Ráadásul nagy szerencsém volt, hogy épp a hatvanas-hetvenes években ülhettem naponta moziban és vetítőkben, amikor a film (tán nagybetűvel) magasan fénylett, mint a Nap. Jókor voltam jó helyen, egy évig Párizsban is (Bresson, Antonioni, Tati, Fellini, Truffaut, Godard, Cassavetes, Jancsó). Abban is szerencsém volt, hogy ezt megírhattam a Bolond Pierrot moziba megy, majd a Buńuel-napló című könyvemben – azóta alig írok filmről, ha mégis, csak a régiekről. Ma már holdfénye sincs számomra a filmnek, a maiaknak.
Október kilencedikére kapok egy pompás kis írógépet, azzal majd megírom, milyen volt a kaleidoszkóp.
