NAPÚT 2010/10., 108–109. oldal
Tartalom
Kovács Lóránt
fuvolaművész
Búsi Lajos
fazekas
Vén Zoltán
grafikus (Pestszenterzsébet, 1941. augusztus 14.)
Kétéltű ember vagyok. Egyszerre élek Budapesten és Fonyódon. A többit lásd a Humorlexikonban és másutt. Nehéz hetven sort írnia egy képzőművésznek. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy megéljen hetven évet. Ilyenkor az ember már eljut a protkológiától a proctológiáig.
Pár hónapos koromban leugrottam a konyhaasztalról, amint pelenkáztak. A konyhakőtől tíz centire kaptak el bal lábamnál fogva.
Általános iskolai igazgatónőm nem javasolt továbbtanulásra, mert nem kell egy értelmiségi család gyerekének is értelmiséginek lennie. (’56-ban disszidált Amerikába.) Gimnáziumba humán tagozatra íratott be Apám. Már előre örült, feltételezve, hogy korrepetálnia kell engem latinból. Az osztályt egy hónap múlva átminősítették reál tagozatra, mert a Vörös Csepelnek nem filoszokra és egyéb kasza-kapakerülőkre van szüksége, hanem mérnökökre. Fizika szakos osztály lettünk, mindennapi matematika- és fizikaórával. A sokkhatástól megriadva végigbukdácsoltam a középiskolát kiváló tanáraim igyekezete ellenére. Ma sem tudom biztosan, hogy a Külvárosi éjt Vörösmarty vagy Ady írta-e. A Pénzjegynyomda tervezőosztályán eltöltött évtized hatása viszont felemelő volt, úgyhogy elkészítettem a magam bankjegyét, egy hatszázhúsz forintos hátoldalát. A kép alkimista műhelyt ábrázol, ahol épp aranyat csinálnak a szarból. Igazgatóm értette a viccet – kirúgott. Azóta vagyok szabadúszó. A sikertelenségek elbizonytalanítottak, erényeimben tétova vagyok. Igazolásul abból épülök, ha dicsérnek. Nem baj, ha szembe, hosszan, ismétlésekbe bocsátkozva, elvtelenül. Ezek után inkább a kritikusokra támaszkodom, és a rólam, illetve munkáimról szóló vélemények közös nevezőjét keresem.
Egy nemzetközileg elismert prágai professzor monográfiát jelentetett meg róla (The Sly Joker). Európa egyik leghumorosabb grafikusának tartja, aki a világ jelenségeit ugyan tiszteletlenül figyeli, de távol tartja magát az olcsó megoldásoktól.
Néhány rövid idézet a munkásságomat méltató írásokból (mivel nem eléggé himnikusak, a szerzők nevét mellőzöm). – „Ahhoz, hogy igazán belemélyedjünk Vén Zoltán képi világába, ismernünk kell a rajta szereplő alakokat. Tudnunk kell időben, térben elhelyeznünk őket. Az általános műveltségen túlmenően rendelkeznünk kell ismeretekkel a mitológiáról, a bibliáról és egyéb kultúrtörténeti hátterekről is.” – „A művész a magyar kisgrafika világszerte ismert és elismert mestere, amint ezt – többek között – a sanghaji meghívásos kiállítások is igazolják. A Bolognai Akadémia az ex libris 25 legjobb európai mesterének egyikeként hívta meg kiállításra.” (Persze botorság lenne az ilyeneket nagyon komolyan venni.) – „Rákérdez a kulturális múltra és jelenre. Felfedezi a jelenségek színét és fonákját, sokszor ugyanazon alkotásban. Parafrazeálja kulturális életünk kész tárgyait. A szakrálist profanizálja, a profánt szakrálissá emeli.” – „A rézmetszetet, az ex libris ritkaságszámba menő művelését nem tekinti időrabló penzumnak. Művészete egyszersmind hagyományos és modern. Archaikus stílszerűsége és a mai szemmel is kifejező erejű formanyelve a jelenkor művészetét, művészetelméletét foglalkoztató problémák vizuális megjelenítését is felvállalja egy nem ilyesmire szoktatott anyagba. Így jön létre a sajátos vénzoltáni humor, amely a szelíd iróniától a groteszk érintésével a végletes szarkazmusig ível.” – „Gyakran dolgozik ready made-ekkel, a kiválasztott tárgyak kópiáin kisebb-nagyobb változtatásokat hajt végre, majd olyan miliőbe helyezi, melynek révén új értelemre, értelmezhetőségre tesznek szert.” – „Ebben a filozofikus, a világot kesernyés, kalodába záró mosolyban és a – nemritkán – dévaj hahotában történelmi korok csúsznak egymásba. Dávid és Judit kibicikliznek, Tatjatiti levele Anegihotephez, Miszték kislány ugróiskolát játszik című alkotásai bizonyítják, hogy a művész mitológiában is megmerült kedélye messze túl mutat a műveltségeszményt fókuszban tartó gyarapodáson.” – „A groteszk a művészet udvari bolondja. Aki nem akarja őt megérteni, a sipkája rézcsörgőjével kiveri a szemét. A mester nem képzeli el így a világot, hanem így is látja.” – „Mikor szembesültem a világtojáson trónoló Ptah fényistennel és a hieroglifák között villanykörtét, vasalózsinórt, viharlámpát, sőt csillárt is felfedeztem (ezekért a részletekért érdemes élni!), rájöttem: kiderült, hogy a mester valójában sültrealista.”
