NAPÚT 2010/10., 100–102. oldal
Tartalom
Vigh László
torna mesteredző, sportszerkészítő
Gyarmathy Ágnes
látványtervező-művész
Payer András
zeneszerző (Budapest, 1941. július 31.)
Hetven évről hetven sorban – ugyancsak kétesélyes feladat. Nem tudok mindent ebben a formában elmondani, bár, hogy hiteles legyek, mégis ezt kellene tennem. A száraz önéletrajzi adatok előtt elmondom, hogy muzikális családból származom. Ez már valószínűleg akkor kiderült, amikor 1944-ben szüleimmel a németországi Silenbuchban amerikai fogságba kerültem, hiszen édesapám (dr. Payer Dénes) mint egészségügyi szolgálatos szolgált a magyar hadseregben, és ennek kapcsán Németországba szólította a kötelesség, ahova vihette családját is. Rövid időn belül amerikai fogságba kerültünk, aminek én nagyon örültem, mert az amerikai katonák nem gépfegyverrel meg tankkal, hanem csokoládéval, rágógumival és nyalókával, valamint gitárzenével foglalták el azt a települést, ahol édesapám szolgált. Az amerikai gitárzenére táncra perdültem és énekre fakadtam. Édesapámnak feltűnt, hogy muzikalitásom valószínűleg átlag feletti, és erre különös figyelmet fordított. 1947-ben visszatértünk Magyarországra, nyomban beírattak az első elemibe, ahol az énekórán és a kórusban állítólag sok hasznomat vették, mert, mint később, zongoratanulmányaim alatt kiderült, abszolút hallású voltam. Ennek vannak előnyei és rengeteg hátránya. (Ha egy temperált hangszer hamis, akkor én attól megőrülök, mert nemcsak a relatív hangzást ismerem föl, hanem az abszolútot is.) Általános iskolás koromban, majd később, középiskolásként és egyetemistaként is leginkább a zene iránt érdeklődtem.
Születésem événél sokkal érdekesebb dátum az 1959. év, hiszenmint zeneszerző, ekkor jelentkezhettem első dalommal, melyet még kottára is kinyomtattak. A két dátum között elvégeztem a Goldmark Károly Zeneiskolát, és oszlopos tagja voltam a Sziget Utcai Általános Iskola énekkarának. A muzsika iránti affinitásomat az idő múlása csak fokozta, s így a zongora mellett klasszikusgitár-stúdiumokat is végeztem a zeneelméleti tanulmányaim mellett.
A gitár megnyitotta zenei fantáziámat, melynek köszönhetően számtalan dalt komponáltam kiváló muzsikusok és szövegírók bábáskodása mellett. Az akkori idők legnagyobb sztárjai megismerték dalaimat, melyeket az ORI lépcsőházában egy szál gitárral úgy adtam elő, mint napjaink aluljárós muzsikusai. Vámosi János volt a legbátrabb, mert ő vállalkozott elsőként arra, hogy Payer-dalt tűzzön műsorára. A dal hangszerelője Körmendi Vilmos volt, és bemutatta a Magyar Rádió. Ettől kezdve a Magyar Rádió dédelgetett gyermekének vallom magam, hiszen dalaim jobbik felét a legjobb énekesek és legjobb hangszerelők míves munkájával a siker felé terelte.
Kihagyhatatlan azon művészkollégák megemlítése, akik még hangszerelőként segítették pályafutásomat („payer-futásomat”): Bágya András, Balassa P. Tamás, Gyulai Gál János és az újabb időkben Malek Miklós, Zsoldos Béla és Wolf Péter.
Azóta is önfeledt boldogságot szerez, ha felcsendül egy-egy dalom az éterben. Ezt az érzést a Magyar Rádió még fokozni tudta az Életmű eMeRTon-díjjal. Őszinte legyek? Könny szökött a szemembe.
Az 1999. évi eMeRTon-életműdíjas énekes zeneszerzőként a hatvanas évek elejétől részese lehettem a hagyományos tánczenei stílus felfrissítésének. Jóformán az egész magyar élvonal énekelte, illetve énekli dalaimat. Számtalan dalomat vitte sikerre Németh Lehel, Záray Márta, Vámosi János, Kovács Erzsi, Koós János, Toldy Mária, Sárosi Kati, Zalatnay Cini, Aradszky László, Magay Klementina, kezdeti korszakában Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál, Korda György, Katona Klári, Németh József, Mikes Éva, Komár László. De ne feledjük, hogy a legnagyobb magyar nevettető, Hofi Géza első sikeres nagylemezének jelentős részét is én írhattam. A számottevő együttesek közül a hatvanas, hetvenes években az Omega, Illés, Bergendy együttes, valamint a Magyar Rádió Big Bandje is műsorán tartotta a Payer-dalokat, akárcsak napjainkban a legfiatalabb generáció sztáregyüttesei, mint pl. a Cotton Club Singer’s, valamint a Republic együttes. Számtalan világslágert is sikerre vihettem magyar változatban. Pl. Michel Legrand: Szélmalom, Rod Stewart: Te vagy minden, Dean Martin: Minden ember szerelmes lesz egyszer, vagy az olasz dalok közül Ricci e Poveri: Áruld el című dalát stb. Meghatározó dalaim közül hadd említsek csak párat: Ó, egy Alfa Romeo, Annyi arc ismerős, Találkozás, Gedeon bácsi, Könnyek nélkül, Felmegyek hozzád, Még egyszer, Almát eszem, Nincsen olyan ember, Isten veled, szomorúság!, Az a sárga liliom, Nem születtem grófnak, Mama, Mostanában hosszabbak az éjszakák, Veled nem jó stb.
Ezenkívül számtalan színdarabhoz írtam zenét, valamint a legkitűnőbb magyar jazz-rock zenészekkel kortárs mai magyar költők verseit is megzenésíthettem. Többek között Baranyi Ferenc és Gyurkovics Tibor barátom szerelmes verseit. Ezen kiadványokban segítségemre voltak Magyarország jazzikonjai: Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula, Déés László, Kőszegi Imre, Dandó Péter és Horváth Kornél. Nem szabad elfelejtkezni szövegíró kollégáimról sem, kikkel volt szerencsém megírni az eddigi életművemet: S. Nagy István, Szenes Iván, ifj, Kalmár Tibor, Hajnal István, G. Dénes György – és néhány esetben Payer András. (Ez nem tévedés, mert olykor én is írok szöveget, ha nem tudok gátat vetni grafomán ösztöneimnek.)
A már említett énekes kollégáimmal együtt az elmúlt ötven esztendő alatt több millió felvételem vagy dalom jutott a hanglemezvásárlók kezébe. Saját albumaim közül a legsikeresebbeket említem meg, többek között: Minden jót, Mónika!, Minden ember szerelmes lesz egyszer, Nem mondhatom el vagy Nincsen olyan ember című szerzői és előadói albumom mellett pár évvel ezelőtt megjelent egy életműkiadványom Annyi arc ismerős címmel a Riger’s Digest gondozásában.
A muzsika nem enged el, úgyhogy a mai napig is koncertezem és élvezem a közönség szeretetét. A koncertpódiumon kívül rádiós és tévés produkciókban is részt veszek, nemcsak énekesként, hanem szerkesztő-műsorvezetőként is. Ilyen volt egykoron a Petőfi rádió Promenád, az ATV Zenés Kávéház és az Echo Tv Csak a dal című műsora, melyben magyar szerzők magyar előadók által előadott magyar kompozícióit tálaljuk a nézők ízlésének megfelelő formában. Ez volt eddig, szeretnék még egy-két meglepetést okozni a magyar nézőknek és hallgatóknak a jövőben is.
