NAPÚT 2010/10., 59–60. oldal
Tartalom
Erdős André
diplomata
Koncz Árpád
nyugállományú honvéd őrnagy
Esztergályos Károly
rendező (Budapest, 1941. május 19.)
1963. október 10-én mutatták be a Magyar Televízióban az első televíziós játékfilmemet – Egy csónak visszafordul volt a címe –, és most decemberben, 2010. december 10-én az utolsót. (Eddig? Végleg? Válasz nincs.) A címe: Szégyen.
Kodály Zoltán, a magyar zenészek párttól vezérelt gyűlésén 1950 környékén, amikor egyaránt harcot hirdettek a „formalista” Bartók és Sztravinszkij meg a „giccsgyáros” Zerkovitz ellen, egy anekdota szerint ezzel intézte el a bősz purifikátorokat, akik az általa – különben – nem sokra tartott operettszerzőt ócsárolták: „Kérem, vegyék tudomásul, hogy a zene egy nagy hajó, fent, a parancsnoki hídon áll Bach, a kormánykeréknél Beethoven és Mozart, és így tovább, ki-ki az első osztályon, ki a fedélközben, és lent a gépházban szutykosan, feketén lapátolja a szenet a kazánba szegény Zerkovitz Béla. DE RAJTA VAN A HAJÓN! Míg – és itt Kodály Zoltán végignézett a kritikusokon, esztétákon és zenetudósokon, nemkülönben minisztereken és államtitkárokon – önök a parton állnak, és onnan nézik a hajót.” Hát ennyi, amennyit talán én is elmondhatok magamról (eldicsekedhetek vele): rajta voltam a hajón…
Még akkor is, amikor elsüllyedt.
