NAPÚT 2010/10., 52–53. oldal
Tartalom
Szabó Győző
nyelvész
Haumann Péter
színész
Winkler Gábor
építész (Szombathely, 1941. május 16.)
Fotó: Winkler Ágoston |
„Áldom őseimet,
kik Colmarból
jöttükben lettek
magyarok,
és bosnyák
nagyanyámat,
aki igent
mondott a
bácskai svábnak,
hogy magyar
lehessek egykor.˝
(Winkler András: Magyarság)
Sopronban nevelkedtem három öcsémmel, Andrással, Barnabással és Istvánnal együtt. Édesapám, Winkler Oszkár építész volt, a korai modern mozgalom vidéki úttörője. Édesanyám, Lovas Anna Szegeden szerzett gyógyszerészi oklevelet.
A Soproni Líceumban tanultam. Első tanítóm Major László volt: fiatal, lelkes pedagógus, aki már hatéves korunkban művészi becsvágyat ébresztett bennünk. Tatay Jenő tanárom a helytörténeti kutatás iránt keltette fel figyelmemet. A gimnáziumban osztályfőnökünk, Bálint József már egyetemi módszerekkel tanított. Már fiatalon édesapám pályáját választottam. Kamaszéveimben mégis meginogtam: vonzottak a szép autók, autókarosszéria-tervező szerettem volna lenni. Édesapám tanácsára tértem vissza az építészethez. 1959-ben vettek fel a Budapesti Építőipari és Közlekedési Egyetemre. Példaképem Pogány Frigyes professzor volt: tőle tanultam meg, hogy az építészet szerves egész. 1964-ben Győrbe helyeztek: három évig voltam építésvezető. Itt az építés millió fogását tanultam meg és életre szóló barátságot kötöttem azokkal a munkásemberekkel, akik később terveimet két kezük szorgalmas munkájával valósították meg.
1969-ben megnősültem, feleségem Alexovics Hedvig. Gyermekeink, Ágoston és Hedvig, viszonylag későn születtek. Ugyanebben az évben a Győri Tervezővállalathoz kerültem. Nagy hírű mesterek – Lőrincz József, Cserhalmy József, Horváth Andor és Solt Herbert – keze alatt dolgoztam. Korszerű ipari üzemeket, hatalmas acél-üveg csarnokokat terveztünk, újszerű, merész szerkezetekkel. E munka mégsem elégített ki teljesen, szerettem volna régi épületekkel foglalkozni. Az építészeti örökséggel Sopronban már gyerekként kapcsolatba kerültem. Első nagyobb tanulmányomat Sopron barokk építészetéről egyetemista diákként adtam közre. A Budapesti Műszaki Egyetem építészettörténeti tanszékére először Szücs Margit hívott előadni. 1971-ben a Győr-Sopron Megyei Tanácsi Tervezővállalathoz szegődtem, ott húsz évet töltöttem el. Új épületeket és a meglévők helyreállítását egyaránt nagy lelkesedéssel terveztem.
1974-ben megbíztak Pápa műemléki városmagjának megújításával. Tervemben a város történeti adottságaiból, építészeti örökségének értékeiből indultam ki. Módszert dolgoztam ki a történeti városok megújításának tervezésére. Pápán a helyreállítások viszonylag későn indultak meg, munkám itthon mégis egyfajta iskolát teremtett: 1981-ben Ybl Miklós-díjjal jutalmazták.
1991 óta Pápa város főépítésze vagyok. Számtalan tervet készítettem pápai, soproni műemlékek, győri háztömbök helyreállításához. 1980-ban az Egyesült Államokban jártam tanulmányúton. Megismerkedtem az ott sikerrel alkalmazott helyi védelem módszereivel: előbb Pápa, majd Győr és Sopron védelmi listáját készítettem el. Ma már az építési törvény írja elő a helyi műemlékvédelem alkalmazását.
1990-től öt évig a Hungaro-Austro győri műtermében dolgoztam, ahol Foltányi Miklóssal sok közös munkánk valósult meg. A Város- és Faluvédők 1993-ban tanácstagnak jelöltek a hágai székhelyű Europa Nostrába, a kontinensünk civil műemlékvédőit egyesítő szövetségbe. Számtalan magyar díj megszületésében vehettem részt, külföldi alkotótáborokba vittem tehetséges fiatal tanítványaimat és kollégáimat: közbenjárásomra nem egy hazai kutató számára vált lehetővé, hogy nemzetközi fórumokon előadást tartson.
Győr, Schweidel utca, a rekonstrukció látványterve |
Első könyvem Sopron XIX. századi építészetét dolgozta fel, módszerével és a korszak újszerű periodizációjával mintát adva más városok legújabb kori építészetének kutatásához. Huszonhét könyvem, közel ötszáz tudományos és népszerűsítő cikkem jelent meg.
Az írás mellett szívesen rajzolok. Ausztráliai fotóimmal nemzetközi pályázaton nyertem díjat, képeim albumban is megjelentek. 1995-ben habilitáltam, ugyanebben az évben a Nyugat-magyarországi Egyetem, majd 2003-ban a Széchenyi István Egyetem tanszékvezető építésztanárának neveztek ki. Külföldi egyetemeken is tanítottam. Máig tizenegy doktor tanítványom nyerte el a PhD címet. Hallgatóimmal, tanítványaimmal igyekszem lelkiismeretesen foglakozni: az alkotásban és a tudományban egyaránt az előrehaladásra biztatom őket.