NAPÚT 2010/10., B/2
Tartalom
Bańczerowski Janusz
nyelvész
Ragyogás és zörgő zubbony
Amióta – az 1928-as születésűekkel kezdődően – ilyentájt, évfolyamzáró kötetbe gyűjtjük hetvenedik életévük küszöbére ért jelességeink tömör életvallomásait, nem volt még generáció, amelyiknek a mostanihoz, az 1941-esekhez fogható egyértelműséggel rajzolódott volna ki nemzedéki origója. Sejtésem lehetett efféléről, és mielőtt beletekintettem volna kézirataikba, találkoztam is olyan megállapítással, hogy a holnapi hetvenéveseket általában az elszántság jellemzi, hiszen korosztályuknak a háborús idők, bár ők már csak homályos emlékképeket őrizhetnek róluk, ezt diktálták. Hasonló világtárakat böngészve meglepett, a nagyvilágnak milyen feltűnően sok énekese és filmszínésze egyívású velük. Arra gondoltam, hogy talán kiskoruk pokla után nekik nyílt meg először a kitáguló világ, amelyben nem fegyverek szólnak, hanem zene szól és filmeket játszanak, s azóta kezdik egyre inkább uralni a szórakoztatóipar celebjei a világfalu színpadát – még mifelénk is, ahol sokáig mindez jobbára csak a népneveléssel hivalkodó „felépítmény” toldaléka volt. Feledhetetlen dalok és filmek igézete a jutalmuk.
Kárpótlás – de miért is? A pótolhatatlan veszteségért, ami a nemrégiben, 69 évesen elhunyt Utassy József költő lelkét is nyomta. („Aj, hogy ragyog rajtam ez a / szikrás hómező-ing! / Ilyen ragyogásban tűnt el / apám is, s most ő int // a Hadak Útjáról felém: / csillagág öt ujja, / zubbonyát, a zörgő zöldet, / fújja a szél, fújja.”)
Ez az a nemzedék ugyanis, amelyben egyszerre igen magasra szökken az apahiány lázgörbéje. Sokuk apját elnyelik a hómezők vagy csak sokára jön vissza. Az apa helyén se kép, se hang. Ha nem veszett el, akkor porig alázzák. (A kivételek, a példás apák kontrasztja ezt csak erősíti.) Ha valaki társadalom-lélektani vizsgálódásba kezdene, e korosztályban az apa helyét kellene kutatnia.
A megnyilatkozó 89 művész, tudós, sportoló, közéleti személyiség vallomásával 988-ra nőtt azoknak a száma, akik sorozatunkban eddig szerepeltek.
Végezetül hadd tegyek ezúttal kivételt valakivel, aki a nyilatkozók közt ugyan nem szerepel, de elsőnek fogja átlépni a korhatár bűvös küszöbét. Szabadkán született lánya 1941. január 1-jén Wagner Róbertnek és Balassa Margitnak. A hét évvel idősebb asszonyt nyomban elhagyó ifjonc lányát, Évát csak felnőtt korában látta viszont. Állítása szerint eltanácsolta volna a pályától, amelyre úgy lépett, hogy tizennyolc éves fővel elment Belgrádba, a képzőművészeti akadémia felvételijén elutasították, de bejutott a színművészetire. Férjhez ment Radomir Stevic Ras festőhöz, és Eva Ras néven futott be karriert, ő volt az első színésznő Jugoszláviában, aki (Dusan Makavejev filmjében) ruhátlanul szerepelt. Magyar filmekben nyújtott alakításaiért magyar filmdíjra is méltatták. Csodagyerekszámba menő lányukat, Krunát fiatalon elvesztették, férje ötvenévesen hunyt el infarktusban. Botrányos szabadszájúságával Eva Ras sokak hódolatát vívta ki, mások becsmérlik érte.
Több könyvet írt, a Vad bárányok címűben, amely magyarul a TIMP Kiadónál jelent meg nemrégiben, apja kalandos életét mintázza meg, aki partizánnak állt, csábításba keveredve megszökött, megjárta Dachaut, majd túlélte a nyolc év szibériai fogságot, úgy jutott haza végül Szabadkára. Anyagi gondjaira hivatkozva Eva az idén beköltözött a szerbiai Pink TV százezer euró fődíjas száznapos (épp mostanában záruló) VIP-valóságshow-jába, melyet egy önellátásra berendezett szerbiai farmon forgatnak. Isten éltessen minden hetvenest!
Bognár Antal