NAPÚT 2010/8., 55–64. oldal

Tartalom

Lanczkor Gábor
Márvány kockacukrok

Sakk témájú alkotások


Prológ (Ismeretlen szerző műve)

Pozsgai Zsolt

Molto Pavane

Erkel és Mahler – Játék egy részben

Szereplők:
Erkel Ferenc, 78 éves
Gustav Mahler, 28 éves
Történik:
Erkel lakásán, Gyulán, 1880 októberében
(Erkel nagy karosszékben ül, vár. Nézi az ajtót. Oldalt pianínó, rajta kották, papírok. Csönd. Majd halk kopogás. Csönd. Kopogás újból. Erkel némán ül, néz. Lassan kinyílik az ajtó, Mahler bedugja a fejét.)
MAHLER	Gustav Mahler.
ERKEL	Erkel Ferenc.
MAHLER	Nem Ferenc Erkel?
ERKEL	Nem.
MAHLER	Kopogtam.
ERKEL	Nem hallottam.
MAHLER	Mert nem vagyok magyar. Biztos csehül kopogtam. Azért nem hallotta, mester.
ERKEL	Elképzelhető.
MAHLER	Bejöhetek?
(Erkel bólint, Mahler bejön, megigazítja a ruháját.)
MAHLER	Ez az egy felöltőm van. Elnézést.
(Erkel bólint.)
MAHLER	Mint bizonyára tudomása van róla, Guido Adler, bécsi intendáns javasolt Pestre.
ERKEL	Igen.
MAHLER	Ferenc Beniczky, a pesti Operaház intendánsa hívni, aztán vezetni az Operaházat.
ERKEL	Örülök.
MAHLER	Beniczky úr küldött interjúra Önhöz. Az Opera intendánsa.
ERKEL	Hallottam.
MAHLER	Ezek szerint várt már.
ERKEL	Igen.
MAHLER	Nehezen találtam meg ezt a Gyula nevű várost.
ERKEL	Mert messze van.
MAHLER	És út sincs igazán.
ERKEL	Nincs.
(Csönd.)
MAHLER	Vagyis én leszek a dalszínház új igazgatója.
(Erkel bólint.)
MAHLER	Úgy gondoltam, hogy ön kérdez, én pedig válaszolok.
ERKEL	Igen.
MAHLER	Ön kérdez?
ERKEL	Szükséges?
MAHLER	Nem szükséges. Magamtól is tudok beszélni. Csehországban születtem, Linz mellett kezdtem színházigazgatói tevékenységemet. Majd Ljubljanába kerültem, ott is az opera felvirágoztatásán fáradoztam, Ön nem kérdez, de én válaszolhatok, igen, Ljubljanában az opera felvirágzott működésem alatt. Majd a nagy hírű Olmütz következett, hitem szerinti munkában meggyőződéssel és teljes erőmmel a wagneri kultikus opera csillagát igyekeztem felhelyezni a meglehetősen szürke olmützi égre.
ERKEL	És?
MAHLER	Felhelyeztem. Biztos állíthatom, ma is ott ragyog. Wagner ragyogását amúgy sem lehet egykönnyen elhomályosítani. Gondolom, Ön is Wagner rajongója.
ERKEL	Igen.
MAHLER	Aztán Kassel következett. Kassel kitűnő város, a közönsége rendkívül műértő, úgy vélem, Wagner és az olasz opera méltó otthonra talált közreműködésemmel. Innen a híres lipcsei operaház, ahol volt szerencsém ismét vezetőként működni. Felteszem, Ön hallott a lipcsei Operáról.
ERKEL	Hallottam.
MAHLER	Innen Prágába vezetett az utam, haza. Ember térjen néha haza. Prágában az Új Német Színházban tevékenykedtem. Tevékenységem híre eljutott más tartományokban, talán Pestre is.
ERKEL	El.
MAHLER	A prágai Opera is megismerhette Wagner zsenialitását, és nekem ennyi már elég volt.
ERKEL	Kiváló.
MAHLER	Bizonyára tudja, jelentős mértékben komponálok. Csakúgy, mint ön.
ERKEL	Tájékoztattak.
MAHLER	Sajnálom, de eddigi pályám alatt nem hallhattam az Ön műveit.
ERKEL	Én sem az önéit.
MAHLER	Ez azonban nem lehet gátja a kapcsolatunknak.
ERKEL	Ez nem.
MAHLER	Ma innen az Operaházba megyek. Beniczky intendáns úr bemutat a társulatnak. Úgy gondolom, kellően hatásos beszédet fogok mondani, és az Önök túlságosan nemzeti színezetű operai repertoárját módom lesz kiszélesíteni és bekapcsolni a mai zenei vérkeringésbe.
ERKEL	Értem. Sok sikert hozzá!
MAHLER	Úgy hallottam, ön új operán dolgozik.
ERKEL	Igen.
MAHLER	Ha olyan állapotba ér vele, ami már hallgatható, szívesen megteszem, kérem, üzenjen be értem! Nagy örömmel adok tanácsokat a továbbiakra nézve.
ERKEL	Feltétlenül élni fogok a lehetőséggel.
MAHLER	Nem egy kasseli vagy szlovén zeneszerző fordult hozzám ilyen kéréssel, és tanácsaim általában rendkívül gyümölcsözőek voltak.
ERKEL	Természetesen.
MAHLER	Kíván még tudni valamit?
ERKEL	Nem.
MAHLER	Interjú volt ez. Úgy hívják. Az Ön véleménye számít az intendánsnak. Ez ugyan nem befolyásolja a kinevezésemet, de feltétlen megtisztelő. Gondolom, jó benyomást tettem Önre…
ERKEL	Igen.
MAHLER	Kérem, ezt a jó benyomást közölje az intendánssal!
ERKEL	Feltétlen.
MAHLER	Köszönöm. Szívesen vettem volna, ha egy kávéval megkínál és hosszabban elbeszélgetünk, de látom, Ön fáradt és öreg. Öreg és fáradt, nem is kívánom tovább fárasztani.
ERKEL	Itt a házban nincs kávé.
MAHLER	Akkor majd a kávéházban. Nagyon örülök, hogy megismerkedtem Önnel.
ERKEL	Részemről az öröm.
MAHLER	Köszönöm.
ERKEL	Kérem, menjen ki az ajtón, majd forduljon vissza, kopogjon újból!
MAHLER	Kérem, ennek nincs akadálya… csak nem értem.
ERKEL	Ez nem baj.
(Csönd, Mahler zavartan áll, Erkel nyújtja a kezét.)
ERKEL	A viszontlátásra!
MAHLER	A viszontlátásra!
(Megindul, majd visszafordul.)
MAHLER	Most akkor megint kopogjak?
ERKEL	Kérem rá.
MAHLER	Kérem.
(Kimegy, kis csönd. Majd kopogás.)
ERKEL	Tessék!
(Mahler bedugja a fejét, majd belép.)
ERKEL	Ön, felteszem, Gustav Mahler.
MAHLER	Úgy van, de már…
ERKEL	Erkel Ferenc vagyok. Erkel a családnevem, de mi előre tesszük, magyarok.
MAHLER	Ez érdekes.
ERKEL	Rajtunk kívül ezt csak a japánok teszik meg.
MAHLER	Igazán?
ERKEL	Vagyis rokonok lehetünk velük, nem gondolja?
MAHLER	Ezen még nem…
ERKEL	Erkel Ferenc vagyok, zeneszerző és karmester. Itt élek Magyarországon.
MAHLER	Magyarország? Igazán?
ERKEL	Ön fiatal, és rendkívül mozgalmas életet élt eddig. Nyilván nem ismerheti tevékenységemet, szakmai múltamat.
MAHLER	Nos, nem volt alkalmam…
ERKEL	Nyilván azt sem tudhatja, hogy gyűlölöm Wagnert.
MAHLER	Valóban?
ERKEL	Magyar vagyok, de a Habsburg Birodalomban születtem, és az Osztrák–Magyar Monarchiában fogok meghalni.
MAHLER	Figyelemre méltó.
ERKEL	1840-ben írtam meg az első operámat. Ön hány éves volt akkor?
MAHLERNos, én 1860-ban születtem…
ERKEL	Bocsánat. Nem ismerheti. Én alapítottam meg itt 1853-ban a Nemzeti Filharmóniai Társaságot. Ön akkor hány éves volt?
MAHLER	1860. július 7-én…
ERKEL	Elnézést. Figyelmetlen voltam. Közreműködésemmel alakult meg a Zeneakadémia.
MAHLER	Ó, itt van Akadémia? Nem is tudtam róla.
ERKEL	Van. Négy éve nyílt meg gyönyörű Operaházunk. Tetszik Önnek?
MAHLER	Ó! Igen!
ERKEL	Azt is én alapítottam meg.
MAHLER	Úgy tudtam, a bécsi…
ERKEL	Nem tudja jól. Rosszul tudja.
MAHLER	Sajnálom.
ERKEL	Én voltam az első zenei igazgatója, mondhatni fő-zeneigazgató.
MAHLER	Igazán?
ERKEL	Ezért küldték hozzám. Én itt amolyan… zenei tekintély vagyok, ha érti.
MAHLER	Köszönöm, hogy erről tájékoztatott. Hálás vagyok érte. A nagy sietségben nem volt mód…
ERKEL	Írtam tíz operát, egy kantátát, karműveket, kísérőzenéket, szám szerint hatszázötvenet, hangszeres műveket is természetesen.
MAHLER	Azt szoktak a zeneszerzők. Hangszeres műveket.
ERKEL	És zongoradarabokat.
MAHLER	Azokat én is.
ERKEL	És talán nem tudja, a magyar népnek van himnusza.
MAHLER	Igen, ez egy új divat. A szlovénoknak is lett, pedig ilyen nép nincs is, hiszen a birodalom része, mégis himnuszuk van. Nem is tudtam, hogy itt is…
ERKEL	A himnusznak is én vagyok a zeneszerzője.
MAHLER	gazán? Gratulálok, ez igazán…
ERKEL	Ezt éneklik ünnepekkor. Vagy ha forradalom van.
MAHLER	Itt szokott lenni forradalom?
ERKEL	Előfordul.
MAHLER	De most nem lesz?
ERKEL	Egy darabig nem.
MAHLER	Ennek örülök. Nekem nyugalom kell a munkámhoz, semmi lárma, csak a zene.
(Csönd.)
MAHLER	Gratulálok az Operaházhoz. Nagyon impozáns építmény.
ERKEL	Nem én építettem. Én csak megalkottam.
MAHLER	Én zenekari dalciklust írtam már.
ERKEL	Ez igen érdekes.
MAHLER	Idén mutatták be első operámat. Lipcsében mutatták be, nos, meglehetősen sikeres volt, bizonyára hallott róla.
ERKEL	Igen.
MAHLER	Gondoltam. Messze eljutott a híre. Nos, meglehetősen jól hozott a konyhára. Igazából sokat kerestem vele. Sikeres volt, mondhatom. Azóta viszonylagos jólétben élek.
ERKEL	Kiváló!
MAHLER	Maga Csajkovszkij is ott volt a bemutatón. Maga Csajkovszkij is.
ERKEL	Hallottam róla.
MAHLER	Örültem neki, hogy ott van, mégiscsak egy legenda. Bár az érzelmes, avítt dallamokkal telezsúfolt zenéjét nem szeretem, ő azért mester. Akárhogy is nézzük.
ERKEL	Csajkovszkij mester.
MAHLER	Kismester. Ügyes kismester, nem? Szerintem az utókor hamar elfelejti.
ERKEL	Nem tudom.
MAHLER	Van még valami, amit el akar mondani nekem, Ferenc úr?
ERKEL	Erkel. A Ferenc a keresztnevem. Ahogy önnek a Gustav.
MAHLER	Igen, ez még szokatlan nekem.
(Csönd.)
MAHLER	Akkor… végeztünk is… visszamennék, elfoglalom a szállásomat.
(Csönd, Erkel bólint, Mahler kicsit meghajol, elindul kifelé.)
ERKEL	(váratlanul) A szállásra ne rendezkedj be! Nem lesz rá szükséged.
MAHLER	Hogyan?
ERKEL	Magam váglak ki ebből a városból, a hajadnál fogva húzlak végig az utcákon, mindenki szégyenére, úgy, hogy soha többet ne jusson eszedbe erre a földre lépni!
MAHLER	Tudtam! Már amikor először megláttam, tudtam!
ERKEL	Taknyos! Mit képzelsz, te lehetsz itt az igazgató, az én Operaházamban?
MAHLER	Mondták, milyen maga! Mindenki mondta, azt hitte, meglepődtem?!
ERKEL	Az én Operaházamban nem leszel igazgató, annyi tekintélyem még van…
MAHLER	Semmilyen tekintélye nincs! Világosan megmondták, semmilyen!
ERKEL	Egyelőre még az egyik fiam ott a vezető karmester!
MAHLER	Tudom! Pocsék karmester, tegnap este volt módom rá, hogy megbizonyosodjak róla…
ERKEL	A fiaim egytől egyig…
MAHLER	Nem érdekelnek a fiai. Igen, erről is tájékoztattak, az Ön családja elfoglalta a város zenei életét, de ezt nem fogjuk hagyni!
ERKEL	Ki nem fogja hagyni? Te?
MAHLER	Sem én, sem a bécsi intendáns!
ERKEL	Ez a Magyar Királyi Opera!
MAHLER	Ez egy opera, ahol Wagnert fogunk játszani, akár tetszik magának, akár nem.
ERKEL	Ez az én nemzeti Operám! Itt magyarul fognak énekelni és játszani!
MAHLER	Nem hiszem. És miért is kellene? Most is németül beszélünk!
ERKEL	Mert te nem tudsz magyarul.
MAHLER	Beszélhetünk csehül is, maga tud csehül? Beszéljünk csehül?
ERKEL	Megelőzött már a híred, pondró, azt hiszed, nem tudok minden rólad?
MAHLER	Az én hírem megelőz, valóban, mert nekem van olyan! Rólam tudják, ki vagyok!
ERKEL	Linz! Linzi Opera! Azt mondod, annak a megalapítója voltál?! Linztől délre, egy koszos fürdőben, egy fából tákolt viskóban próbáltál meg működni, Bad Hall, ez a fürdő neve, igaz? Balszerencsédre kúráltattam már ott magam, ismerem a helyet.
MAHLER	A múzsának elég egy fakalyiba, ha igazi mollban szólal meg az élet!
ERKEL	Kihagytál egy állomást, voltál két hétig Bécsben is, de az első bemutatkozásod után úgy kirúgtak, hogy Olmützig repültél.
MAHLER	Az a Bécs még nem volt felkészülve…
ERKEL	Olmützben három operaénekessel és négy zenésszel próbáltál operákat játszani, igaz?
MAHLER	Nem igaz. Hat énekes volt és tizenkét zenész. Öt operát tanítottam ott be! Ötöt! Tudja, mi az?! Bizet-t játszottam, Verdit játszottam!
ERKEL	Hat énekessel, kar nélkül?
MAHLER	Igen! Megoldottam. Vezényeltem, és megoldottam!
ERKEL	Tombolt a közönség! A műértő közönség!
MAHLER	Nem kellett ahhoz közönség. Nem is nagyon volt. A fejlődésemhez kellett Olmütz.
ERKEL	És aztán Kassel, ahonnan két hónap után kiutáltak, igaz?
MAHLER	Maga nyomoztatott utánam?! Maga a bécsi titkosrendőrséggel nyomoztat?
ERKEL	Nem, csak váltottam pár levelet a barátaimmal. Ami nem szokásom, de amikor meghallottam, hogy egy huszonnyolc éves taknyost akarnak a nyakamra hozni, körülnéztem, igaz.
MAHLER	Kasselben egy műveletlen, korlátolt, fogyatékos intendáns miatt…
ERKEL	Wilhelm Treiber. Tudom.
MAHLER	Ezt most honnan a francból tudja? Honnan ismeri?
ERKEL	Kiváló zenetörténeti munkái vannak. Nem is hallottál erről?
MAHLER	Engem ez nem érdekelt!
ERKEL	Ott éltél Kasselben, és nem tudtad, ki az intendánsod?
MAHLER	Mi? Treiber? A munkáit…de nem tudtam, hogy a Treiber az a Treiber…
ERKEL	Nem is nagyon volt rá időd, hogy megtudd, mert onnan is kiraktak, mehettél a lipcsei operába…
MAHLER	A lipcsei opera az egyik legszínvonalasabb német társulat, és oda hívtak! Hívtak! Hatéves szerződésem volt velük!
ERKEL	Meddig voltál ott?!
MAHLER	Ne tegezzen! Hallja, ne tegezzen!
ERKEL	Meddig voltál ott? Amíg ki nem derült a viszonyod a híreske szopránnal, Johanna Richterrel?
MAHLER	Na, ezt most honnan?! Hé! Ezt most…
ERKEL	Itt is volt próbaéneklésen.
MAHLER	Mi? Magánál?
ERKEL	Szorgalmas szoprán. Szeret próbaéneklésekre járni.
MAHLER	Megölöm, ha egyetlen rossz szót is mer szólni Johannáról, megértette? Én neki írtam az első dalciklusomat!
ERKEL	És? Tehet ő róla? Hogy rosszak?
MAHLER	Maga nem is hallotta!
ERKEL	Egy Wagner-őrült ne írjon dallamos dalciklusokat, akkor sem, ha egy korosodó szoprán az ágyékába nyomja a testét!
MAHLER	Ezt ismételje meg!
ERKEL	Nem ismétlem, nem volt olyan jó. És amikor hazakullogtál segédkarmesternek Prágába, kiderült, hogy pár év elég volt ahhoz, hogy végképp elfelejtsenek, kezdhettél mindent elölről.
MAHLER	Aztán én vezényeltem először a Ringet! Én! Lipcsében!
ERKEL	Mit kell Wagneren vezényelni?!
MAHLER	Hatalmas siker volt Lipcsében!
ERKEL	Miért vezényelted te? Mert meghalt a betanító, Arthur Nikisch.
MAHLER	Meghalt, igen, és? Tehetek róla? Nem. Ajánlkoztam, hogy folytatom a betanítást! És nagy siker volt, igen, felmutathattam Wagnert, végre felmutathattam a mestert!
ERKEL	És a zenekart is, amelyik a bemutató után nem volt hajlandó tovább dolgozni veled!
MAHLER	Most ezt meg honnan? Honnan?
ERKEL	Két tanítványom van abban a zenekarban. Közölték, hogy ezzel az idegbeteg Mahlerrel nem hajlandóak tovább dolgozni.
MAHLER	Rossz zenészek voltak. Jól játszották akkor a Ringet, mert én tanítottam be nekik, azt jól játszották, miattam, de utána visszasüllyedtek a tehetségtelenségükbe. Így volt.
ERKEL	Mi volt a címe az operádnak?! Amit ott bemutattak?
MAHLER	Ezt nem tudja, nem?…
ERKEL	Hallani akarom.
MAHLER	A Három Pintos! Óriási siker!
ERKEL	Ki írta azt az operát?
MAHLER	Én!
ERKEL	Nem!
MAHLER	De!
ERKEL	Weber írta. Akinek az unokájával henteregtél Lipcsében, és megszerezted tőle Weber befejezetlen operáját.
MAHLER	Nem „befejezetlen”! Az csak egy töredék volt, töredék!
ERKEL	De abból írtad az operádat.
MAHLER	Tovább gondoltam, igen. És nem henteregtem az unokával, hanem megmutattam neki egy művemet, és ő azt mondta, igen, Mahler legyen az, aki befejezi nagyapám művét! Így történt!
ERKEL	De Weber kottája az átírást követően elveszett.
MAHLER	Leégett a házuk és elégtek a kották, igen, de szerencsére én már akkor kész voltam az operával.
ERKEL	Milyen szerencse! Vagyis hat évet írtál alá Lipcsében. Meddig voltál ott?
MAHLER	Majdnem három hónapot.
ERKEL	És aztán Ljubljana.
MAHLER	Elég volt, nem beszélgetek magával tovább.
ERKEL	A híres szlovén Opera.
MAHLER	Ne gúnyolódjon!
ERKEL	Nincs is ilyen, hogy szlovén Opera.
MAHLER	Én megteremtettem volna, ha hagyják!
ERKEL	De nem hagyták.
MAHLER	Majd még visszahívnak. Majd még örülnének nekem.
ERKEL	Nem fognak visszahívni. Ahogy ide sem. Mennyit időt töltöttél az eddigi állomásaidon? Átlag három hónapot?
MAHLER	Volt, hogy egy évet…
ERKEL	A téli szünettel együtt, tudom.
MAHLER	Ezt én nem hallgatom tovább!
ERKEL	Nem is kell. Itt ha kimégy a házból, jobbra, az utca végén van egy kávéház. Ott igyál meg egy kávét, és minél előbb hagyd el az országot!
MAHLER	Ég Önnel!
ERKEL	Viszont.
(Mahler dühösen kimegy. Csönd. Aztán kopogás.)
ERKEL (kiszól:) Mondom a házból ki, és jobbra.
(Mahler bejön.)
MAHLER	Kopogtam.
ERKEL	Hallottam.
MAHLER	Azt kell mondani, szabad.
ERKEL	Nem mondom.
MAHLER	Különösen olyan embernek, akinek szüksége van rám.
ERKEL	Nekem nincs szükségem rád.
MAHLER	Azt hiszi, én nem tájékozódtam? Ha olyan jól megy a fiaival az Operaháza, miért kerestek meg engem, miért?
ERKEL	Nem tudom, de ezért még fejbe verek pár embert.
MAHLER	Mert magának már leáldozott, vége. A fiai pedig képtelenek folytatni azt, amit maga elkezdetett. És mit kezdett el? Ki maga egyáltalán? Egy név, még az sem rendes, fordított név!
ERKEL	Elég! Takarodjon innen!
MAHLER	Megkerestek, hogy a maga Operáját nemzetközivé tegyem. Hogy híre legyen Európában, ezért kerestek meg, és én ezt a munkát el is végzem!
ERKEL	Kötve hiszem.
MAHLER	Mert a maga zenéje két bérlet közönségén kívül senkit sem érdekel.
ERKEL	Azt mondtad, nem is ismered a zenémet.
MAHLER	Nem, de ismerem a témáit. Miféle témái vannak, mi? Tessék, kiírtam az operáit, még leírást is kaptam róluk… Báthori Mária, Hunyadi László, Bánk Bán, Sarolta, Brankovics György – kik ezek?
ERKEL	Azt neked nem kell tudnod…
MAHLER	Ezzel akar Ön európai operát létrehozni? Miért nem ír nagy témákat, mint Verdi vagy Wagner, vagy valami rendes szerző, akik az egész emberiség történelmét akarják feldolgozni. Tessék! Írt maga egy Aidát vagy Klepoátrát, vagy valamit?
ERKEL	Én a magyar nép történelméből…
MAHLER	A magyar nép történelme senkit sem érdekel. Megpróbálta eljuttatni ezeket az operákat Párizsba is, igaz? Mi történt.
ERKEL	Nem sikerült…
MAHLER	Bécsbe még talán, de azt is csak azért, mert a bécsi udvar fel kívánja mutatni, hogy támogatja az Ön népe kultúráját, színtiszta politikai okokból.
ERKEL	Párizs azért nem sikerült, mert nem volt pénzem a kottákat lemásoltatni, érted?! És most azonnal…
MAHLER	Nincs olyan, hogy nemzeti zene! Nemzeti opera, érti? Maga nem hallotta meg az idő szavát!
ERKEL	De. Most is azt hallgatom. Rosszul is vagyok tőle.
MAHLER	És hogy alkot maga, mi? Az utóbbi időben, hogyan, mi?
(Erkel nem szól, csak dühösen néz.)
MAHLER	Ül a magaslaton, körülötte a fiai, és írják együtt az operákat! Mindenki tudja, hogy egyedül képtelen befejezni akár csak egyet is!
ERKEL	Mert a fiaim tehetségesek. Segítenek.
MAHLER	Nem segítenek, kénytelenek végrehajtani az utasításokat. Különben éhen halnának, hiszen maga csak akkor támogatja őket pénzzel, ha kizárólag Önnek dolgoznak.
ERKEL	Ez nem igaz!
MAHLER	Maga képes feláldozni a fiai életét, csak azért, hogy maga ragyoghasson a színpadokon és hangversenytermekben! Maga egy zsarnok, mindenki tudja. Rájuk telepedett, pedig lehetne saját életük, saját műveik, ha annyira tehetségesek. Nemcsak a fiai! Mária! Ő lehetne az első igazi zeneszerző, aki nő, igaz? De ez sem fog megvalósulni soha!
ERKEL	Nem akadályoztam meg…
MAHLER	Maga már most itt a zenei élet nagy öregje, a nagy varázsló, miért nem engedi el őket, miért? Mert akkor nincs több bemutató, igaz? Ha ők nem dolgoznak magával, akkor vége Ferencnek, igaz?
ERKEL	Erkel! Erkel! A Ferenc utána jön…
MAHLER	Maga lehet, hogy nagy nemzeti szerző lesz, de úgy, hogy a fiairól senki sem fog tudni többé!
(Csönd.)
ERKEL	Ők… mindent értem… szeretetből…
MAHLER	Azt hiszi, nem tudom, kit hívtak ide előttem? Felix Mottlot, a valóban tehetséges német karmestert.
ERKEL	Kibírhatatlan alak volt.
MAHLER	Mennyi ideig maradt itt? Talán két hónapig? Ő, aki felvirágoztatta a német operákat, idejött, és két hónap múlva elmenekült, maga miatt menekült el, rá akart telepedni… én nem fogok elmenekülni, érti?! Én itt maradok. Az Operaházból pedig kivágom a maga rokonait, mert csak jót teszek velük. Írjanak maguktól műveket, vonuljanak el dühösen.
ERKEL	Mottl jó karmester…
MAHLER	Nocsak!
ERKEL	De csupa idegent… csupa idegent akart idehozni…
MAHLER	Ez egy birodalom. Magyarország egy birodalom része. Nem idegenek.
ERKEL	Ez nem egy birodalom része. Ez egy ország. Magyarország.
MAHLER	A zenében nincsenek országok.
ERKEL	Azok nincsenek. De vannak nemzetek. Az én zenémben ott van az egész nemzet lelkiismerete, és ha most azonnal nem takarodsz el innét…
MAHLER	Összeírtam a maga utóbbi sikereit… Tessék: Névtelen hősök. Opera. Hány előadást ért meg?
ERKEL	Hatot.
MAHLER	Négyet. Hazudtak magának még kettőt. Négyet, azt is félházakkal. Majd István király. Az nemrég volt. Ez egyébként érdekel. Szent Istvánt ismerik még az illírek is. Maga ezt is képes volt elrontani. Hány előadást ért meg, hányat?
ERKEL	Bemutattuk… szép volt…
MAHLER	Senkinek nem kellett. Különben is, ezt is a fiai írták, nem is maga.
ERKEL	Segítettek… csak segítettek benne…
(Elhallgat, néz maga elé. Mahler közelebb lép.)
MAHLER	Rosszul van? Hívjak valakit?
ERKEL	Senkit se hívj ide! Ha ez azért… mert el kell pusztulnom, pusztuljak el… ha téged azért küldtek, akkor teljesítsd be a küldetésed…
MAHLER	Küldhetek orvosért…
ERKEL	Benne van… minden zenémben ennek a nemzetnek minden lélegzetvétele… igaz, hogy ezt csak mi halljuk, ezt a lélegzetvételt csak mi halljuk belül, talán senki más… igaz. És jól is van ez így. Az István nem jó opera, igaz. De a Bánk jó. Az sikerült. Nem egy Weber… de jó… és azt még egyedül… el kellett volna zavarnom a fiaimat, talán valóban. És megdögleni a Bánk bán után.
MAHLER	Dehogy, amit maga létrehozott…
ERKEL	Fogd be a szád! A Brankovics jó… majd egyszer valaki jön, és úgy adja elő… ahogy mindig is szerettem volna. Én nem tudtam… nem tudtam rendesen betanítani és elvezényelni. Nem a kottát láttam soha… hanem azt az élményt akartam felidézni, amit akkor éreztem, amikor írtam… ez nem jó. A Dózsa… igen, a Dózsa is sikerülhetett volna, de a fiaim elrontották, azt akartam, hogy alkossanak, dolgozzanak, tanítsam őket, legyek én a mesterük, nem jó, az apa ne legyen mester, mester csak idegen lehet, igazi mester csakis idegen… Csajkovszkij, mondod… a kismester… te hülye vagy, fiam, Csajkovszkijnál nincs nagyobb mester, nyomába sem ér a te német Wagnered, Csajkovszkij a közös eredet, mindenféle nemzet és nép közös eredete. Néha felzavarom itt a gyulai zenészeket, és játszatom velük éjjel, hajnalban. Megfizetem őket, már ha tudom, egész életemet nyomorban éltem, de őket néha megfizetem, játsszák. Rossz zenészek, de Csajkovszkijt jól játsszák, vagy csak én hallom belülről jónak, nem tudom, nem is érdekel, itt ülnek a szobámban és játszanak. Én pedig néha sírok, annyira tehetségtelennek érzem magam mellette. És talán így is van ez. Csak tudod, fiam, az ember néha hisz másoknak. Tudom, ez baj, de néha megteszem. Te félsz a forradalmaktól, én őrzöm magamban az egyetlen tiszta és szent forradalmat… semmit sem tudsz róla, a hülye német nevelőid elhallgatták előled, itt volt egy forradalom, tudod? Nekem nem volt benne részem, kevés részem volt, ha csak annyi nem, hogy volt egy este, amikor egy német fércmű helyett az utcáról beözönlő emberek a Nemzetiben az én Hunyadi Lászlómat akarták hallani. Egy barom német bohózat helyett azt az operát, amit még én… látod, azt valóban én komponáltam, minden hangjegyében ott van a teljes életem. Te nem tudod, ki az a Hunyadi László, és ez nem is fontos. Te ezt nem élheted át sohasem. Szólt az opera, az áriák, és ott ültek azok, akiknek valóban írtam. Soha nem fogod megérteni, mit éreztem akkor. Igen, ott is el lehetett volna pusztulni. Téged pedig most azok hívtak ide, akik a mi nagy „kiegyezésünk” után a német, az európai kultúrát akarják kizárólagossá tenni. Én nem egyeztem ki soha, én ebben nem vehetek részt. Szépen, csendben beleöregedtem ebbe a nemzetbe. Belebújtam ebbe a nemzetbe. Nem látok ki belőle. És nem is akarok. Jó itt. Egyezzen ki, aki akar. Én csak magammal akartam kiegyezni, egész életemben magamban – és a végére rájöttem, felesleges. Nincs kiegyezés önmagunkkal. Nem kell. Nem lehet. Felneveltem sokat, sok kis kiegyezést. Három fiú, egymás után. Nem láttam ki belőlük. És akkor jött egy leány. Ilona. Meghalt. Tizennégy éves volt. Belerokkantam. Nincs ilyen, nem lehet. Ember ne temessen el gyermeket. Ez egy rossz rend. Rossz sorrend. Disszonancia. Mint Wagnernél. És meghalt még egy fiam, Ferenc. Halott fiú. Nincs már. Beteg volt? Vagy menekülni akart előlem… menekülni akart a kiegyezés elől… te nem tudod, mi mit érzünk erre a szóra, talán így németül nem is hangzik sehogy… a fiaim, akik élnek, őket én kényszerítettem a kiegyezésre. Rosszul tettem, igazad van. Nincs kiegyezés. El kellett volna zavarnom őket. Bécsbe, Berlinbe, a te Ljubljanádba, Lipcsébe, akárhová, hogy olyanok legyenek, mint te. Öntörvényűek, önfejűek, européerek.
MAHLER	Én sem a zenét írom. Engem ír a zene.
ERKEL	Ezt is loptad. Ezt sem a tied, Liszt mondta ezt is. Ő lesz valaki, látod, Liszt igen. Őt szeretem. De megközelíthetetlen. Ő nem jön ide, beszélni velem. Nem akar. Ellenség, azt mondják. Erkel és Liszt. Pedig Liszt elvezényelte a Hunyadi-nyitányt Bécsben, mert azt akarta, hogy mutassák be az operát. Az én operámat. Pedig ő nem is szereti a műfajt. Én pedig vártam Liszt újabb és újabb műveit. És ahol lehet, bemutattam. Pedig nem barátom, nem dolgozom vele. Ő sem velem. Egymás műveit játsszuk. De az nem barátság. Kötelesség. Látod, ezt szeretem. Ez rendben van.
(Csönd, Mahler hallgat.)
ERKEL	Egyedül vagyok. Régóta. Feleségem sem bírta ezt a zsarnokságot, jól mondod, zsarnok voltam. Az is vagyok. Így is döglöm már meg. Közel lehet. Legutóbb írtam valamit… és észrevettem benne Wagnert. Üzentek. Wagner üzent, menjek már a francba! Ennyi volt. Ennyi élet volt a tied. Az már egy másik, amit most írsz. Fejezd be! Elmehetsz.
MAHLER	Ez a pianínó rendesen fel van hangolva?
(Erkel csak felnéz rá.)
MAHLER	Jól van, nem kell mindjárt harapni. Leopold Sauer! Prága…1848… nem akkor volt a forradalom itt? Ez aztán a pianínó… cseh… prágai. Mint én. Én is lehetnék pianínó. Nemzeti pianínó.
ERKEL	Azon csak én játszhatok!
(Mahler nem törődik vele. Leül mögé, elkezdi játszani az A-moll zongoranégyes egyik részletét. Erkel először dühösen tápászkodik fel, de megáll, és a dühe érdeklődésbe megy át. Hallgatja a fiú játékát. Majd lassan odamegy hozzá. Mellé ér. Mahler játszik. Erkel odahúz egy másik széket, leül mellé. Mahler befejezi a tételt, ránéz Erkelre. Erkel is játszani kezd. A Magyar ábrándok egy részletét. Mahler érdeklődve figyeli, láthatóan nagyon élvezi a zenét. Erkel befejezi, felnéz. Mahler ismét játszani kezd. Most már mintha Erkel is mosolyogna. Nem biztos. Lehet, hogy csak megtévesztő módon esik arcára a fény. Játszanak. Aztán vége. Utolsó hang. Ülnek, néznek maguk elé.)
VÉGE

A lap tetejére