NAPÚT 2010/6., 74–75. oldal
Tartalom
Vámos Józsefné
Óvodai ábrázolás a gyakorlatban
Somody Beáta
Értékelés, értékteremtés
Solymosi Imréné
A boldogan végzett munka kreatívvá és sikeressé tesz
A művészetekkel foglalkozó gyermek a tevékenység során kreatívvá válik, fejlődik a problémafelismerő és megoldó képessége, érzelmi élete gazdagodik, képi gondolkodása fejlődik.
Minden gyermek szeret rajzolni, festeni, alkotni, ha nem vesszük el a kedvüket, ha nem akarjuk rájuk erőltetni a saját látásmódunkat. Hagynunk kell, hogy ők tapasztalják meg a körülöttük lévő világ szépségét, élvezzék az alkotás örömét. A boldogan végzett munka kreatívvá és sikeressé teszi gyermekeinket. Egyéni stílusuk kialakul, nem kell mindenkinek azonos szemüvegen keresztül látnia a világot.
Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, festeni. Szinte minden órán beállított tárgyakat, testeket kellett rajzolni, festeni (pl.: vágódeszka, fakanál, törlőkendő), lehet, hogy mást is, de arra nem emlékszem. Mindig jó jegyet kaptam, megdicsértek. Amikor középiskolás lettem és az első órán festettünk, én gyönyörűen elkészítettem a képet, minden vonal a helyén volt, elégedetten vártam az értékelést, ez jól sikerült, gondoltam. Odajött a tanár úr, megfogta a vizes edényt, ráöntötte a vizet a rajzomra és azt mondta, na, most jó lesz, csináljad! Egy világ omlott össze bennem akkor, ma már hálás vagyok érte. Addig mindig megmondták, hogy mit kell látnom, csak akkor tudtam (sajnos ez néha ma is így van) igazán jót alkotni, ha láttam, amit le kellett rajzolnom. Gépiesen követtem, követtük a tanár utasításait. Igazán akkortól szerettem festeni, rajzolni, amikor csak segítettek, tanácsoltak, szabadon alkothattam. Talán ebből fakad, hogy én nem erőltetem rá a látásmódomat a tanítványaimra, engedem, hogy szárnyaljon a fantáziájuk, szabadon használják a színeket. Természetesen rajzolás közben észrevétlenül megtanítom őket arra, amire szükségük van, de ezt kevésszer teszem direkt módon. Ha egy tanítványom megkérdezi: „Milyen színű legyen a …?” „Te milyenre gondoltad?” – kérdezek vissza, ő megoldja a saját elképzelése szerint, legtöbbször jól választ, ha nem, akkor abból tanult a legtöbbet, legközelebb már látja maga előtt a két szín egymásra hatását. Sikeressé, kreatívvá csak az a gyerek válhat, aki kipróbálja a saját ötleteit. Ha szívesen dolgozik a rajzon, akkor élmény számára a rajzolás, lesznek ötletei, szárnyal a fantáziája. A kézügyességük fejlődésének legnagyobb színtere a művészeti óra, gyurmázás, gyöngyfűzés, dróthajtogatás, origami stb.
Több mint harminc éve tanítok alsós tanulókat, az első osztályba beíratott gyerekeknél az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy nem szeretnek – a szülők szerint nem tudnak – rajzolni. Szerintem inkább nem rajzoltak ezek a gyerekek, vagy azt mondták nekik, hogy nem tudnak rajzolni, és ők el is hitték. A kényszerből készült rajzokból hiányzik az alkotó lelke. Nemcsak rajzórán rajzoltatom tanítványaimat, az olvasmányok vázlata után minden egyes olvasmányt lerajzolnak, ezzel veszem rá őket, hogy végiggondolják a tartalmát az olvasmánynak, mert miközben rajzol, átgondolja, hogy mit olvasott. Az alsó tagozatos tanulókhoz leginkább a vers- és meseillusztráció áll a legközelebb. A teremben lévő táblát szünetekben feldíszítik, rajzolnak nekem. Szeretem ezeket a rajzokat, időnként nehezemre esik letörölni. Az ünnepekre mindig közösen díszítik a termet, a közös kompozíciók készítésénél jól fejlődik az osztály közössége.
Nyolc évig tanítottam másodállásban egy művészeti magániskolában, tanítványaim közül nagyon sokan művészeti alapvizsgát tettek, rajztagozaton tanulnak tovább. Számtalan pályázatot nyertünk. Itt tapasztaltam meg, mennyire fontos, hogy jó minőségű rajzlapot, krétát, ceruzát, festéket használjunk. A rajzeszközök beszerzése tanév elején legkevesebb 1800 Ft-ba kerül a szülőknek, ekkor a legolcsóbb eszközöket vásárolják meg, amikkel nem igazán lehet jót alkotni. Az utóbbi időben felajánlom a szülőknek, hogy megvásárolom a felszerelést, így 500 Ft-ot kell befizetniük. Nagykereskedőktől vásárolok, az évek során megtaláltam a legolcsóbb helyeket. Nagyon fontosnak tartom a tanterem berendezését. Legjobb, ha egyszemélyes padokban tanulnak a gyerekek, ezeket a padokat könnyen lehet mozgatni, alkalmasak a csoportmunkára, közös alkotásra. Fontos, hogy a terem világos, de jól sötétíthető legyen. Nélkülözhetetlen a csap, a víz a teremben.
A munka értékelése mindig segítő, motiváló, hasznos tanácsot adó, pozitívan értékelő, megerősítő. Aki a munkát igyekezettel, szorgalmasan készítette és képességeihez mérten a legjobban teljesített, azt mindenkép pozitívan értékelem. A jó légkörért, a ráhangolódásért a felelős én vagyok. Ebben áll a nagy titok.