NAPÚT 2010/6., 45–46. oldal
Tartalom
„Munkalehetőség nélkül minden erőfeszítésünk csepp a tengerben”
Choli Daróczi József
Altató
Lakatos Menyhért
Hét szakállas farkas
Hét pár bocskor, hét vászoning,
hová ment a kis gazdátok,
talán édes jó szülője
másik gúnyát szőtt, varrt rájuk?
Jaj, dehogy szőtt, jaj, dehogy varrt,
haragjában átkot mondott,
édes hét szülött fiából
hét szakállas farkas válott.
Sírdogált a szegény asszony,
könnyeiből folyó áradt,
napkeltétől hold nyugtáig
ki nem apadt, fel nem száradt.
Napban, szélben, hóban, sárban,
kővé dermedt éjszakában,
keblén hét bocskort melenget,
erdők, hegyek zúgták járva, keresi a fiait.
Gyertek haza, gyermekeim,
hét szakállas farkasaim,
testeteket hideg marja,
lábatokat tövis szúrja,
megszáradt már ingecskétek,
új bocskort is fűztem néktek.
Megátkoztál, édes anyánk,
nem lesz többé gondod reánk.
Nagy az erdő, nagy a nádas,
hívogat az ölelésük,
puha párnád, puha karod
hamarosan elfeledjük.
Gyertek haza, gyermekeim,
hét szakállas farkasaim,
nem haragszik már anyátok,
nem szór többé átkot rátok.
Megbántam én minden tettem,
két karommal hadd öleljem
farkassá vált fiaimat.
Mert jaj nekem, jaj lesz százszor,
egymagamban búban élni,
ki visel majd gondot rátok,
ha nem lesz ott jó anyátok?
Gyertek haza, gyermekeim,
hét elárvult magzatjaim,
némuljon meg majd anyátok,
ha még átkot mond rátok.