NAPÚT 2010/6., 4–18. oldal

Tartalom

Eötvös József
Én is szeretném…

Molnár István Gábor
Lokálpatriótává vált betelepülők

Rácz Gyöngyi

Az Eötvös Társaság 25 éves

    Idén a 25. évébe lépett az 1986 májusában a Kísérletvezetők Országos Konferenciáján, Mezőberényben alapított budapesti székhelyű „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság országos hatókörű, kisebbségi, közhasznú társadalmi szervezet. Tevékenységét Eötvös József munkásságának, nemzetről, kisebbségről vallott nézeteinek ismeretében folytatja. Munkája során aktívákra, hazai és határon túli tagozataira támaszkodik. Célja, hogy elismertesse a cigány etnikum és a magyar nemzet kulturális értékeit, bemutassa és az utókor számára archiválja azokat. Folyamatosan, és a jövőben is együttműködésre törekszik fővárosi és országos szervekkel, intézményekkel, a helyi társadalom többségi és kisebbségi szervezeteivel, önkormányzataival. A Társaság feladata – a magyar és cigány identitású tagjainak közös tevékenysége által – a kisebbségi értékek pedagógiai feldolgozása, az intézményes közvetítés lehetőségeinek bővítése; a cigány kultúra és művészetek témakörében rendezvénysorozat, művészeti táborok, tehetségkutatás és -gondozás, szaktanácsadás, képzés, kutatás folytatása; a többség és a kisebbség viszonyát meghatározó törvény-előkészítés során vélemények, javaslatok kidolgozása; a képviselők munkájának segítése, kiemelten a helyi és a kisebbségi önkormányzatok számára, lakossági és szakmai fórumokkal, közéleti képzésekkel.

A Társaság alapítói, Mezőberény, 1986. május 26.

    A Társaság fő tevékenysége a pedagógusok továbbképzése, óvónők, tanítók, tanárok részére egyéni és csoportos szaktanácsadás. A szervezet tagjai: pedagógusok, közművelődési szakemberek, tudósok, művészek, szülők és a cigány értelmiség tagjai, akik a cigányság legégetőbb problémáival foglalkoznak, a különböző rétegek iskolai motivációjától – az egész életen át tartó tanulásig. Az óvoda, iskola, média, színház területén a személyi feltételek bővítéséért, a tehetséggondozás, képzés, továbbképzés megteremtéséért dolgoznak. Diák- és ifjúsági táborokat szerveznek, bonyolítanak le, melyekből kiemelkedő volt az 1990. szeptember 1–12. között megrendezett Európai Kisebbségi Tábor, ahol 120 gyermek tanulással-művelődéssel egybekötött üdültetését szervezték meg. Helyi, megyei és országos tanulmányi versenyeket rendeznek – melyből kiemelkedő eredménnyel zárult „Az én hazám az én családom” című Országos Gyermekrajz Verseny. A Társaság 1987-től Cigány alkotók, művészek című portré- és dokumentumfilmeket, tv-sorozatot forgat olyan alkotókkal, akiknek munkássága, személyisége példaértékkel bír a saját és a többség közösségei felé. A sorozatban szerepelnek zenészek, képzőművészek, táncművészek, írók és költők egyaránt.

Bemondó-műsorvezető-riporterképzés vizsgája, Budapest, 1995

    A fő tevékenységek mellett a Társaság a média számára szakembereket képez, akik felelősséggel, mélységében felvállalhatják a cigány kisebbség bemutatását az újságokban, a televíziók különböző csatornáin és a rádiókban. Cél volt továbbá, hogy a többségi műsorokban szerkesztőként, operatőrként, vágóként jelenjenek meg a kiképzett fiatalok. A Társaság vezetése a speciális képzésekre mindig a média legnagyobb szaktekintélyeit kérte fel előadónak. A gyakorlat mellett, az elméleti anyagot az egyetemek tanárai, előadói adták át: Vagyóczky Tibor és Rák József operatőrök, a Színház és Filmművészeti Egyetem docensei, Dr. Szabó József PhD, a Debreceni Egyetem adjunktusa, Czeilik Mária egyetemi vágó-oktató, Kozma Károly igazságügyi film- és videószakértő, Féjja Sándor filmesztéta, Almási Tamás és Duló Károly filmrendező. A program 1992-ben a Magyar Televízióval közös képzéssel kezdődött a Pécsi Körzeti Stúdióban, Békés Sándor stúdióvezető és Szondi Imre vezető operatőr irányításával. 1993-ban a Társaság és az OPAKFI közös akkreditált képzésén Budapesten vettek részt a fiatalok. 1994-ben szintén közös szervezésben felsőfokú videóműsor-gyártó szakképesítést szereztek, amelynek gyakorlati helyszíne az Újpesti Óceán Televízió volt. A végzettek közül többen a filmes-televíziós pályán maradtak, bekapcsolódtak helyi és országos televíziók stábjaiba, többen főiskolára, egyetemre kerültek és más területen tanultak tovább, mint például Kóczé Angéla szociológus, az Európai Parlament szakértője, Solymosi Imre szociálpolitikus a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány elnöke, Farkas László pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium referense lett. A filmes-tévés pályán maradók közül Horváth Kálmán a Duna Televízió bemondója volt, Kovács János pedig az MTV Cigány Magazinjának szerkesztője. A végzettek közül többen kerültek helyi kábeltévé-csatornákhoz. Danyi András egy németországi filmfesztiválon kapott díjat újszerű zenés klip feldolgozásáért, Molnár István Gábor pedig a 2001-es Miskolci Filmfesztiválon kapott díjat cigányokról szóló filmetűd operatőri munkájáért.

Buglya Sándor filmrendező

Kathy Horváth Lajos hegedűművész és Szakcsi Lakatos Béla zongorista

    A különböző etnikumú fiatal filmesek részére a Társaság 1996-tól minden évben megszervezi a szakmai továbbképzést – Országos Roma Filmakadémia néven. Helyszíne a festői környezetben található Balatonzamárdi, Művész Üdülő. Az Akadémia társszervezője a Művész Szakszervezetek Szövetsége és a Filmalkalmazottak és Filmművészek Szakszervezete. A továbbképzés szakmai vezetője Dr. Duló Károly filmrendező, évről évre más előadókkal, szaktekintélyekkel lepi meg a hallgatókat, például Sándor Pál filmrendező, Sára Sándor operatőr. A cigány kultúra és művészet témakörben meghívott vendégek voltak többek között: Csemer Géza író-rendező, D. Magyari Imre irodalomtörténész, Kerékgyártó István művészettörténész, Jónás Judit színművész, Kovács József Hontalan költő, Fátyol Tivadar zeneszerző, Horváth Jenő zenepedagógus, Szecső Kovács Zoltán táncművész. Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság a Cigány Színház megalapítását elősegítendő, színész-szinkronszínész-képzést indított 1995-ben. Az országos beiskolázású, bentlakásos képzésre 260 fő jelentkezett, közülük a felvételi bizottság 25 főt választott ki a térítésmentes kurzusra. A diákok közt volt a később a Ki mit tud?-ra készülő Horváth Kálmán, Csonka Szilvia, aki jelenleg a Vígszínház színművésznője, Viszt Tünde, a Dal-Via-Dal Nemzetközi Énekverseny első helyezettje, és még többen az azóta befutott színészek közül. A tanárok között voltak: Csemer Géza író-rendező, Jónás Judit, Hollai Kálmán, Nyári Oszkár színművészek, valamint Szakcsi Lakatos Béla zongorista, Vinczéné Bíró Etelka, Stollár Katalin beszédtanárok.

Szentandrássy István festőművész kiállítása, Újpest, 2005

    A Magyar Televízióval közös képzést indított 1996-ban: tévébemondó-műsorvezető-riporter munkakörökre, amelyekben a szakmai tantárgyak mellett a Cigány kultúra és művészeti ismeretek is bekerült a tananyagba. A képzés tanárai voltak: Cserhalmi Imre újságíró, Berki Zsuzsanna szerkesztő-bemondó, Detre Annamária színművész, Kertész Zsuzsa és Mohai Gábor bemondók. 2007-ben a Társaság a Filmalkalmazottak és Filmművészek Szakszervezetével és az OPAKFI-val Komplex mozgóképes szakemberképzést tartott, ahol tizenhárom fiatal kapott szakmai végzettséget, közülük ketten a HSC, Magyar Operatőrök Társasága által tartott speciális filmes képzésen is részt vehettek. 2001-ben a Közéleti Képzést a Társaság abból a célból indította, hogy újszerű ismeretekkel lássa el az országban működő kisebbségi és települési önkormányzati képviselőket. A kommunikációs tréning kiegészült a különböző minisztériumok szakreferenseinek előadásaival és a cigány kultúrát és művészetet bemutató rendezvénysorozattal. Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben Cigány művészek, mesterek című A3-as, színes falinaptárt jelentetett meg, amelynek olajfestmény-illusztrációit Pintér Sándor festőművész készítette. A Társaság az Újpesti Roma Kisebbségi Önkormányzattal közös rendezvénysorozatot indított, amelyen bemutatta író-olvasó találkozókon Kalányos Mónika, Kovács József Hontalan, Balogh Attila költőket, Orsós Jakab és Lakatos Menyhért írókat, koncerteket adtak: Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas zongorista, Kathy Horváth Lajos hegedűművész, Puka Károly és Fátyol Tivadar prímások. Filmvetítésen André Shvarc A lét peremén című filmjével ismerkedhettek meg a nézők. Képzőművészeti kiállításokon többek között Szentandrássy István, Váradi Gábor, Pintér Sándor, Bada Márta és Turó Zoltán festőművészek mutatkoztak be. A Társaság megszervezte a Budapesti Tanítóképzőben és a MOM Kultúrházban Rácz Aladár Kossuth-díjas cimbalomművész emlékestjét. Minden évben megemlékezik Orsós Jakab író-fafaragóról és Péli Tamás festőművészről – akik mindketten a Társaság alapító tagjai voltak.

VII. Nevelésügyi Kongresszus, Közös Jövőnk c. kiállítás, MÜPA, 2008

    A Magyar Parlamentben 2004-ben, Péli Tamás halálának tizedik évfordulójára megszervezte a fiatalon, tragikusan elhunyt festőművész emléknapját, amelyen a vendégek száma elérte az ezer főt. Az Újpesti Roma Önkormányzattal közösen a Társaság kutatást indított Az újpesti cigányság története címmel. A több évig tartó gyűjtőmunka eredményeképp több ezer archív fényképet és dokumentumot, több száz levéltári iratot, újságcikket – a lakosság köréből több száz családinterjút gyűjtött és kutatott fel, amelynek anyagából készül a Régi Újpest cigányai című album-monográfia. A kutatás munkatervét és elkészült anyagait neves tudósok, szociológusok véleményezték és mint példaértékű gyűjtést jellemezték. Ebből a munkából kiindulva Kadi phuv si muro them – Ez a föld a hazám címmel cigány helytörténeti mozgalmat indított a Társaság, amely felhívásra jelenleg országosan tizenhat település jelentkezett be. A Eötvös Társaság videó és fényképarchívumában több száz film és több ezer fényképfelvétel található. Külön anyag a magyarországi cigány muzsikusok gyűjteménye, amely jelenleg a legnagyobb ilyen tematikájú archívum.

Tóth Józsefné, Rácz Gyöngyi, Varga Istvánné, Magyar Kultúra Napja, Budapest, 2007

Nagy Ferenc, a Társaság főtitkára átveszi a Teleki Blanka-díjat, Budapest, 2010

Rácz Gyöngyi, a Társaság elnöke átveszi a Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriában a Junior Prima Díjat, Budapest, 2009

    Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság 2006-ban megjelentette húszéves munkásságának évkönyvét, amelyben a Társaság alapításától 2006-ig mutatja be tevékenységét. Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság székhelye alapításától Újpesten található. Az azóta lebontott Dalos Ida Művelődési Házban 1990-ben megrendezte a Kárpát-medencei Tehetségkutató Versenyt, amelyen több száz fiatal mérhette össze tudását a dal, ének, tánc, próza kategóriákban. A zsűri tagjai voltak: Péli Tamás festőművész, Orsós Jakab író, Choli Daróczi József költő, D. Magyari Imre irodalomtörténész és Rácz Gyöngyi, a Társaság elnöke. A Társaság a VII. Nevelésügyi Kongresszust szervezte 2008-ban a Magyar Pedagógiai Társasággal karöltve. Kulturális-művészeti programjához kapcsolódott a Közös jövőnk című gyermek képzőművészeti kiállítás és a Szecső Kovács Zoltán vezette Romenc táncegyüttes műsora, Csemer Géza pedig dedikált. A Művészetek Palotájában a példaképekről készített filmsorozatot is vetítették. Az Eötvös Társaság vezetőségéből többen kaptak állami elismerést: Vinczéné Bíró Etelka beszéd és kommunikációs szakember Kiss Árpád-díjat kapott, Varga Istvánné és Tóth Józsefné óvónők Brunszvik Teréz-díjat, Lencsés Tamásné szaktanácsadó Arany Katedra-díjat, Kerékgyártó István művészettörténész Apáczai Csere János-díjat kapott.

VII. Nevelésügyi Kongresszus, Közös Jövőnk c. kiállítás, MÜPA, 2008

    2000-ben a Magyar Kultúra Napján, szakmai teljesítményének elismeréséül az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaságot kitüntette az oktatási miniszter. 2008-ban Hazai Kisebbségekért Díjat kapott.
    2009. január 7-én javaslatunkra az OKM miniszterétől Kovács József Hontalan költő-író Solt Ottília-díjat vett át. Pedagógusnapon hat tagozatvezetőnk kapott esélyteremtő pedagógusoknak kiírt Teleki Blanka-díjat: Szabó Sándorné, Tiszavasvári, Prosek Gyuláné, Ózd, Nemesné Leiti Magdolna, Nagybajom, Bányiszki Istvánné, Miskolc, Végh Mihályné, Sarud. Az átadáson a települések polgármesterei is részt vettek, akik a Társaságot felkérték, hogy vállaljuk a településükön a szakmai továbbképzést, amelyhez anyagilag is hozzájárulnak. 2009-ben a Vállalkozók Napján a MÜPAban „Magyar Oktatás és Köznevelés” kategóriájában Junior Prima Díjjal jutalmazták társaságunkat.

Nem nemzetiség, nem kisebbség
Beszélgetés a cigány gyerekek neveléséről

    Hány cigány él Magyarországon, mennyien élnek közülük még mindig telepi körülmények között? Miért nem ismerjük a történetüket, a kultúrájukat; milyen kisebbségi státusa van az évszázadok óta hazánkban élő cigányságnak? A felhalmozódó kérdések közül a leglényegesebb a cigány gyermekek nevelése. A sorsukat és jövőjüket alapvetően befolyásoló megpróbáltatásokkal először az óvodában, az iskolában találkoznak. Milyen hatás éri őket, mekkora nehézséget kell leküzdeniük, amikor elindulnak ezen az úton? Ennek az össztársadalmi ügynek a szakértője, 1981-től pedig az Országos Pedagógiai Intézet témafelelős munkatársa Rácz Gyöngyi mérnök, közgazdász, tanár, aki származása, sorsa és munkássága révén a cigányság elhivatott képviselője.
    – Naponta hallunk, olvasunk tanulmányokat, felméréseket a hátrányos helyzetben lévőkről. A cigány gyermekek döntő többsége halmozottan hátrányos helyzetű. Hazánkban mennyire tehető azoknak a száma, akik ide sorolhatók?
    – A Művelődési Minisztérium statisztikája egyértelműen leszögezi, hogy azokat a gyerekeket kell nyilvántartani, akik a cigányságra jellemző módon élnek. Ez olyan állapot, amelyeknek az ismérvei jelenleg sincsenek meghatározva. A gyermekek etnikai hovatartozásuk és nem az életmódjuk alapján cigányok. Az intézményes nevelésben mintegy százezer kiskorút érint. Amikor a gyerek először kerül valamelyik intézménybe, ezzel a „defekt” jelzővel indul, amely végigkíséri iskolás éveit. Számára egyértelműen hátrányos besorolást jelent.
    – Végeznek folyamatosan felmérést, hogy a cigány gyerekek közül hányan fejezik be az általános iskola nyolc osztályát?
    – Sajnos, nagy részük nem a tankötelezettségi korban kezdi el tanulmányait. Az első osztályban a cigány gyerekek negyven százaléka ismétlő. A statisztika szerint a megfelelő életkorban beiskolázottak harminc-negyven százaléka végzi el a nyolc általánost.
    – A cigányság melyik rétege az, amelyben a leginkább veszélyeztetettek a gyermekek és a családok?
    – A romungrók (magyar cigányok) évszázadok óta élnek együtt a magyarsággal, így jelentős alkalmazkodási készség alakulhatott ki mindkét fél részéről. A cigány anyanyelvű oláh cigányság döntő többségben a századfordulón érkezett Magyarország területére, együttélési tapasztalatuk kisebb. Körülményeik a legrosszabbak voltak, telepeken éltek, kizárva a társadalomból, mintha hontalanok lettek volna. Napjainkban a telepen élő cigányokat szintén hontalan állampolgároknak tekinthetjük. Még nyelvi asszimilációjuk sem történt meg. Képtelenek segíteni gyerekeiket a magyar nyelv elsajátításában. Lényeges gond, hogy a cigány nyelv nem elismert anyanyelv Magyarországon.
    – Sok szó esik az iskola-előkészítő fontosságáról. Különösen azoknak a gyerekeknek az esetében, akik nem jártak óvodába. Van-e számukra szakosító előkészítés?
    – A közoktatási-fejlesztési program egyértelműen kimondja, hogy gyermeki jogon jár a hároméves kortól kezdődő óvodai nevelés. Ebből nem szabad kimaradniok a cigány gyermekeknek. Így válnának alkalmassá arra, hogy folyamatosan részt vegyenek az iskolai munkában.
    – Végül is miért nem történt meg a cigány gyermekek általános „óvodáztatása”?
    – Azok a települések, kisközségek, ahol a cigányság többsége él, gazdaságilag, társadalmilag elmaradottak. Több mint nyolcszáz községben óvoda sincs. A művelődésügy azért sem tudott érdemben foglalkozni a cigányság gyermekeivel, mert az alapellátás Magyarországon mindig a tanácsok feladata volt. Ahol az alapellátás nincs megoldva, ott nincsenek meg az intézményi feltételek, nincs olyan pedagógus, aki a cigány gyerekeket nevelje. A művelődési tárca az ágazati költségvetésből most először járul hozzá az alapellátáshoz. Az utóbbi két év felmérései szerint ott sem mindig kerültek be a cigány gyerekek, ahol van óvoda, mert nem volt elegendő férőhely, így csak azokat vették fel, akiknek mindkét szülője dolgozik. Ezen változtatott az oktatási törvény.
    – Melyek a leggyakoribb gondok, amelyekkel a cigány gyermekekkel foglalkozó pedagógus találkozik?
    – Az ötszáz-ezerötszáz lélekszám alatti községekben él a cigányság jelentős része, ott, ahol a pedagógus egyszersmind a vezető értelmiség egyik képviselője. A cigányságot érintő döntések meghozatalakor a pedagógus szemlélete nagymértékben hozzájárul a helyi légkör kialakításához. Társadalmi szempontból előrelépés, hogy az utolsó választáskor cigány tanácstagokat is megválasztottak, bár igen kis számban, a cigányság lélekszámának nem megfelelő arányban. Ezért a lényeges problémákat, amelyek a cigányság egészét, illetve a gyermekeket érintik, nem súlyuknak megfelelően ítélik meg a tanácsi apparátuson belül. Nagyon kevesen ismerik a cigány etnikum történelmét, sorsát, a jelenlegi társadalmi rendszerben elfoglalt helyét. A magyarországi cigányok hazája Magyarország, állampolgárságuk magyar. Nem nemzetiség ez, nem kisebbség.
    – A hivatalos meghatározás szerint etnikai csoport.
    – Valójában viszont a magyarság elmaradott, kizárólag rossz tulajdonságokat hordozó, hátrányos helyzetű rétegének tekintik. Hogyan viselkedjen ilyen helyzetben a pedagógus, aki szociológiailag nem képzett, de nincs megfelelő társadalmi áttekintése sem? Az illetékes vezetés felelős azért, hogy egy átfogó társadalmi-politikai koncepciót dolgozzon ki, amely a valóságos helyzetismeret tükrében mutatja be a cigányságot. Arra volna szükség, hogy a cigány gyerekek minden oktatási szinten az évfolyamok teljes létszámának arányában részesüljenek a költségvetésből, függetlenül attól, hogy most milyen arányban járnak óvodába, iskolába. Ez volna a legfontosabb feladat.
    – Lényegesnek tartja, hogy a cigány gyermekekkel jól képzett cigány pedagógusok foglalkozzanak? Mennyire döntő a fiatal cigány és nem cigány pedagógusok felkészítése erre a rendkívül nehéz, empátiás készséget követelő feladatra?
    – A művelődésügy elkészítette a maga miniszteri intézkedési tervét, feladatait, a témának mégis csak az Országos Pedagógiai Intézetben van személy szerinti felelőse. A tárca álláspontja szerint nem az a fő kérdés, hogy cigány-e a gyerek vagy sem, hanem hogy milyen intézményi, tárgyi feltételek között él. Az ilyen szempont szerintem nehezíti a távlati látásmód kialakítását, mert nem veszi figyelembe magának a cigányságnak a mozgás- és cselekvőképességét. A szemléletváltozás azt jelentené, hogy a cigány és a magyar gyerekek kölcsönösségi viszonyba kerülnének, együtt nevelésük során a másik értékeivel gazdagodnának. Ez még megoldatlan. Ebben a rendszerben a pedagógus is hátrányos helyzetbe kerül, gondjait nem tárja fel senki, intézményes úton nem is foglalkoznak vele. Számukra az OPI irányításával 1986-ban indítottunk először ilyen jellegű – a cigányság etnikai sajátosságai alapján történő – továbbképzést.
    – A nyelvi és beilleszkedési nehézségek, az esetleges otthoni ingerszegény környezet mennyire befolyásolják az iskolakezdő hatéves gyereket?
    – A cigányság olyan etnikum, amely a történelem során nem kapott lehetőséget arra, hogy értékeit felmutassa. A cigányságot akkor lehet majd érdemben megítélni, akkor lesz a társadalomnak ehhez etikai joga, ha a cigányság is végighaladt az intézményes, a társadalmilag szervezett nevelési úton.
    – Állandó vita folyik arról, hogy kellenek-e a cigány osztályok? Van-e létjogosultságuk egyáltalán?
    – A cigány osztályok, óvodák nem sorakoznak be az iskolarendszer egészébe, alatta maradnak az alapvető követelményeknek. Itt nem olyan pedagógusok tanítanak, akiknek képességei jobbak az átlagosnál, így kontraszelekció érvényesül, a gyerekek kívül rekednek a művelődési folyamatokon. A miniszteri rendelkezés 1962-ben úgy hívta életre ezeket az intézményeket, hogy a legjobb intézményi, tárgyi, személyi feltételek megteremtésével, legföljebb tizenöt fős gyermekcsoportokkal működjenek. A pedagógus viszont nem kapott semmilyen felkészítést, hogy a cigány gyerekeket miként nevelje, akik aztán egyre gyakrabban válnak túlkorossá. A nevelés hatástalan.
    – Behozható a kisegítő iskolába járók hátránya, lemaradása a mai iskola követelményeitől? Újratermelődik-e az analfabetizmus?
    – Az új oktatási törvény ismét gondot jelent a cigány gyerekek jövőjének szempontjából, mert kimondja, hogy 8,3 éves koráig beiskolázható a gyerek. Mikor fognak a cigány gyerekek belépni az iskolába? Hiszen az említett életkorig nem számítanak évvesztesnek, mégis csak négy-öt osztályt képesek elvégezni. Kilencven százalékuk az általános iskolából kerül a „kisegítőnek” ismert iskolatípusba. Jelenleg úgy mondjuk: az általános iskola speciális tantervvel működő osztályába. A cigány gyermekek azonban funkciózavarokat okoznak az intézménytípusban, mert az itt nevelő pedagógusok gyógypedagógusok, értelmi fogyatékos gyerekek nevelésére vannak felkészítve. A tragédia akkor következik be, ha a gyermek, aki nem volt értelmi fogyatékos, itt viszont azzá válik. Nem elég, hogy cigány, még „gyógypedagógiai eset” is. Az analfabetizmus, a csonkán iskolázottság mindaddig újratermelődik, ameddig a cigányság kilencven-kilencvenöt százaléka nem végzi el a nyolc általánost.
    – Az állami gondozásban lévő gyermekek mintegy ötven százaléka cigány. Holott a cigányság az összlakosságnak csak öt százaléka. Folyik a nevelőotthonokban olyan foglalkozás, amely a cigány gyermekek életben való eligazodását, beilleszkedését segíti elő?
    – Az oktatási rendszer nem veszi figyelembe a cigány etnikum tradícióit, kultúráját, sajátos családszerkezetét. A cigány családokban ma is több generáció él együtt. Életmódjuk és szemléletük őszintébb, nyíltabb. A gyermekek a családi élet aktív résztvevői, szoros szálakkal kötődnek szüleikhez, testvéreikhez, de még a távolabbi rokonsághoz is. A művelődési folyamatba ez még nem integrálódott. Ugyanígy működik a gyermekvédelem is – egyszerűen nem foglakozik ezzel a kérdéssel.
    – Létezik olyan törekvés, amely arra irányul, hogy a gyermekekkel együtt a szülőket, a családot is formálni lehet? Van lehetőség „cigány szülői munkaközösségek” létrehozására?
    – A társadalmi folyamatokban az tudja a sorsát irányítani, akinek megvan az alapvető általános műveltsége. A családfenntartók kilencven százaléka segédmunkás, gyermekeik óvodába nem jártak folyamatosan, így az általános iskolában olyan helyzetbe kerülnek, mintha egy sokemeletes épületet az alapok lerakása nélkül akarnának felépíteni. A fiatalok többsége kényszerpályára szorul, mert a szakmai képzésnek is a nyolc általános iskola az alapja.
    – Hogyan ítéli meg a cigány gyermekek iskoláztatására, nevelésére irányuló törekvéseket?
    – Az idén áprilisban Ózdon a Cigány fiatalok regionális tanácskozásán már fölvetettek olyan kérdéseket, amelyeknek a foglalkoztatás volt a legfontosabb eleme. Ózdon a lakosság harminc százaléka cigány, az utolsó években négy bányát szüntettek meg, a kohászat is „leépítette” dolgozóinak nagy részét. Nem tudnak új foglalkoztatási lehetőségeket adni a cigányoknak sem: a fiataloknak mindössze tíz százaléka tanul középfokú iskolákban, döntő többségük szakmunkásképzőbe jár, de annak a fele is lemorzsolódik. Még hozzávetőlegesen sem tudni, hogy a felsőfokú oktatásban milyen a részt vevő cigány fiatalok aránya. Erről nincs nyilvántartás. Talán azt gondolják, hogy aki eljutott idáig, annak már mindegy, hogy cigány vagy sem. Az a szemlélet tükröződik ebben, hogy csak azok számítanak cigánynak, akik a „cigányokra” jellemző módon élnek.

Kovács József
(Élet és Irodalom, 1987. május 15.)

A hazai Cigány Színház hivatásos színészeinek kinevelése, a színház programja

    Az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységét Eötvös József munkásságának, nemzetről, kisebbségekről vallott nézeteinek ismeretében, annak szellemében végzi a megalakulástól napjainkig. 1990-től társaságunk a cigány értelmiség kinevelése érdekében állami szakvégzettséget adó közép- és felsőfokú művészképzést folytat. Felsőfokú műsorgyártó képzésünk hallgatói jeles-jó eredménnyel államvizsgáztak. 1995-ben televíziós bemondó, műsorvezető, riporter tanfolyamunk volt, amelyet színész/szinkronszínész képzéssel terveztünk folytatni az MKM javaslatára és kiemelkedő tehetségű tanítványaink kérésére. Az országos beiskolázás érdekében felhívást adtunk közre az MTV-ben és a Rádióban, szabadon választott vers, monológ, ének, illetve az Alkalmassági Vizsgabizottság instrukciója alapján a színészeti készségek felmérésére. Országosan elismert szakemberek válogatták ki a 260 felvételizőből a legtehetségesebbeket.

Színész–szinkronszínész bentlakásos képzés, Budapest, 1997

    Tanítványaink, színinövendékeink az ország nyolc megyéjéből és a fővárosból származnak, más-más kultúrák képviselői, magyar, beás, cigány, német, szlovák anyanyelvűek, többségük szegénységben él, ezért bentlakásos (teljes ellátással), térítésmentes képzést folytattunk. A kétéves képzésünkben részt vevő 18 fő cigány, 1 fő szász, 1 fő szlovák, 2 fő magyar fiatal állami vizsgára készül. Ebből a csapatból kívánjuk létrehozni a Napházzal közösen a Cigány Színház alapító társulatát. A Napház felújítása ez év januárjában készült el, alkalmassá vált színházi produkciók bemutatására.
    A program művészeti megvalósítását és a színház vezetésének feladatait Rácz Gyöngyi, Magyar Fruzsina és Hollai Kálmán vállalják. Az április–július közötti programban hét darab továbbjátszása és egy új bemutató szerepel. A program összeállításánál arra törekedtünk, hogy változatossága minél nagyobb vonzást jelentsen a közönség számára. A többféle színházi műfaj és jelleg egyben lehetőséget biztosít arra is, hogy valamennyi színész érdemi szerephez jusson.
    Nagy András: Vezeklés. (Rendező: a szerző.) Az alapötlet Shakespeare Lear királya, amit Nagy András író cigány környezetbe adaptált. Az öreg cigány vagyonhoz jut, amit háromfelé oszt a lányai között. Kettő elfogadja, a legkisebb nem. A darab a romák egyik alapgondját mutatja be. A legidősebb sorsa a magyarrá asszimilálódás, a középső identitását keresve küszködik, a harmadik harmonikusan, kettős identitását megtalálva él. Az édesapja a két boldogtalan nővérnél nem talál igazi otthonra, mire megtagadott legkisebb lányához ér, ahol a lelki békéjét megtalálná, búcsúzik tőle az élet.
    A műből Nagy András forgatókönyve alapján Gyöngyösi Imre és Kabai Barna forgatta Vezeklés című filmjét. A német, bolgár színészekkel készült filmet a Társaság színinövendékei szinkronizálták.
    Szegő László: Csikóink kényesek. Zenés irodalmi (hazai és nemzetközi) összeállítás a vándorlás során érintett népek dalaiból is. Az ősbemutató 1990. február 27-én volt, majd újrajátszása 1996. szeptember 1-jén az újpesti Ady Endre Művelődési Ház színpadán.
    Kósa Pál: Cigány lakodalmas játék. A Leilla cigány kumpánia vándorlását megszakítva a Kárpátok szélén letáborozik, és az erős Anrusnak és a szép Revekának, a vajda leányának lakodalmára készül. A lakodalomig regényes út vezet, mivel a vőlegénynek több próbát kell teljesítenie. A Minisztérium támogatásával 1996. augusztus 20-án, a Millecentenárium alkalmából „díszelőadás” volt a Margitsziget szabadtéri színpadán.
    1997 őszétől a következő darabok bemutatóját tervezzük:
    Dosztojevszkij: Fehér éjszakák. (Rendező: Siklós Olga.) Dosztojevszkij korai – elbeszéléseket és kisregényeket termő – korszakának egyik álmodozó figurája a Fehér éjszakák hőse. A valóság helyett különböző helyzetekbe képzeli magát. Találkozik egy tündérmesébe illő lánnyal, akivel a történés során átlép az álomvilágból a valóságba.
    Schwajda György: Himnusz. (Rendező: Hollai Kálmán.) A magyar társadalmon belül, az önhibáján kívül egyre süllyedő középosztály és a szubkultúra egyre hangosabban kérdi egy alagútból, melynek senki sem látja a végét: „Aranka, ez már a segítség?”
    Fejes Endre–Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét, szerelem. (Rendező: Csiszár Imre.) A főszereplő a sivár szürke mindennapokból elvágyódik, diplomatának adja ki magát, így próbál szerelmet, feleséget keresni. Többszöri próbálkozása, sikertelensége tragédiához vezet.
    1997

XIV. Országos Roma Filmakadémia

Féjja Sándor és Duló Károly tanárok, XIV. Országos Roma Filmakadémia, Zamárdi, 2010

    Idén áprilisban tartottuk meg tizennegyedik alkalommal az e néven futó mozgóképes műhelyt a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének üdülőjében, Zamárdiban. A programon való ingyenes részvétel feltétele egy-egy már befejezett vagy félkész film leadása volt. A rendezvény kezdeményezőinek és gazdáinak, az „Eötvös József” Cigány–Magyar Pedagógiai Társaságnak, valamint a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének képviselői a beküldött munkák alapján válogatták ki és hívták össze a résztvevőket azzal a céllal, hogy a műhelymunka keretében – közösen megtekintve és elemezve a filmeket – támpontokat tudjanak kínálni az alkotóknak adott produkciójuk, illetve hasonló jellegű jövőbeni filmjeik fejlesztéséhez, színvonaluk emeléséhez, hatékonyságuk fokozásához.
    A foglalkozások alatt sor került a kiválogatott filmek többségének nézőkkel történő szembesítésére és jeles szakemberek általi elemzésére egyaránt. Az utóbbiakat Féjja Sándor filmkutató és pszichológus, Mohi Sándor Balázs Béla-díjas operatőr-rendező és Duló Károly Balázs Béla-díjas filmrendező, Apáczai Csere János-díjas tanár képviselte. A szakmai kivesézéssel egyenértékűen tanulságos volt a műveknek a nézőkkel való elemeztetése is, hiszen a résztvevők idén rendkívül széles körből rekrutálódtak. Volt közöttük érettségi előtt álló amatőrtől a svájci közszolgálati televíziónak dolgozó hivatásos újságíróig terjedő skálán a szakma által a legkülönbözőbb szinteken megérintettekig mindenféle érdeklődő. Idén viszonylag sok egyetemista jött össze, akik ilyen-olyan kommunikációs szakmákat tanulnak vagy frissen végeztek ilyen típusú szakokon, és voltak, akik helyi televíziók vagy újságok munkatársaiként már a médiában dolgoznak, sőt voltak, akik a közélet más területein – tanárként, szociális munkásként vagy éppen hittérítőként – szolgálták azokat a kisebbségi és közéleti ügyeket, melyeket a bemutatott filmek tematikája is érintett.
    A Roma Filmakadémiák fő célja az, hogy segítsék a hazai cigányság térnyerését a mai médiában – vagyis legyenek a romáknak olyan szószólói, illetve alkotói –, akik a digitális világ írástudóiként hangot tudnak adni a kisebbség érdekeinek, vonzóan tudják felmutatni saját kultúrájuk kincseit, és ezen túlmenően értékteremtőivé tudnak válni a többségi társadalomnak is. Ennek jegyében sosem szűkítjük le a résztvevők körét a közvetlenül érintettekre, hiszen a legfontosabb törekvéseink csak akkor válthatók valóra, ha nem cigányok és cigányok megtanulnak odafigyelni egymásra, szót váltani és együttműködni egymással. Ebben az esztendőben úgy alakult, hogy közel annyi volt a nem cigány résztvevő, mint a roma, s bár legtöbbjük most találkozott első alkalommal a többiekkel, elkülönülésnek nyoma sem volt, viszont rendkívül gazdag kapcsolatrendszer alakult ki közöttük, ami a kölcsönös érdeklődést, egymás megérteni akarását és az együttmunkálkodás örömét is magas hőfokon tudta tartani az együtt töltött öt napon át mindvégig.
    Hasznosak voltak a műhelynek azok a foglalkozásai is, amelyek révén a jelenlévők bepillantást nyerhettek a roma kultúra mai képviselőinek gondolatvilágába, és ízelítőt is kaphattak műveikből. Találkozhattak és szót válthattak Fátyol Tivadar zeneszerzővel, a C Rádió igazgatójával, és mai cigányságunk legerőteljesebb festőművészével: Szentandrássy Istvánnal, valamint legeredetibb költőjével: Kovács József Hontalannal, aki élet- és költőtársával, Pethes Máriával nem csupán felolvasóestet tartott, hanem a hivatalos programoknak és az azon túli kötetlen beszélgetéseknek is egyik katalizátora volt.

Almási Tamás Kossuth-díjas filmrendező, a képzés tanára, Zamárdi, 2010

    A filmes programok keretében minden akadémiára meghívunk egy-egy kiemelkedő alkotót is. Idén Almási Tamás Kossuth-díjas filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense volt az, aki saját munkáira alapozva világította meg az alkotó szerepét és felelősségét a dokumentumfilm-készítésben.
    A mostani műhelynek új eleme volt egy olyan, Vinczéné Bíró Etelka Kiss Árpád-díjas tanár által megtartott kommunikációs trénig és egy Féjja Sándor vezetésével lebonyolított konfliktuskezelési gyakorlat, melyek keretében a résztvevők segítséget, muníciót kaphattak a közszerepléshez, a meggyőző és eredményes kommunikációhoz is.
    Mindent egybevetve bízvást kijelenthetjük, hogy a jelenlévők komoly aktivitására és együttműködésére alapozva jó hangulatú és eredményes műhelymunkát jelentett a XIV. Országos Roma Filmakadémia, amelynek folytatását a résztvevők egyöntetűen igénylik.

Beszámoló a 2010 első félévében megvalósított közéleti képzésről

    A közéleti képzés projekt célja volt, hogy felkészítse a résztvevőket a célcsoport által képviselt társadalmi réteg érdekvédelmére, a közszolgálati tartalmak megismerésére és terjesztésére, a közszereplés gyakorlatára. Eszköztudást kívántunk adni a hivatásos beszéd és kommunikáció segítéséhez és gyakorlásához, az igényes köznyelvi beszéd retorikai alkalmazásához, valamint konfliktusok feloldásához. A képzés a célját elérte, azaz az ország különböző régiójából érkező hallgatók alkalmassá váltak a magas színtű, hivatásos és kulturált kommunikációra, elsősorban a civil szféra érdekérvényesítésére és az esélyegyenlőséget teremtő tevékenységre. Az őszi kisebbségi önkormányzati választásokra való felkészítést is elkezdtük, amelyet a második félévben is folytatunk. A projekt alapja a közéleti képzés sajátos formája: iskolán kívüli, komplex jellegű, egyaránt tartalmaz terepmunkát, tanfolyami képzést és önképzést. Központi témája a közszereplés. A célcsoport elsősorban cigány származású, jelenleg is civil társadalmi szerepet betöltő. A program előkészítése az együttműködőkkel: a dél-alföldi régióból az Egylet Mezőberényért és a Gyulai Kisebbségi Önkormányzat, a Gyula TV és a Társaság Erdős Kamill tagozata, a dél-dunántúli régióból a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület, a Pécsi Egyetem, a Társaság Baranya megyei és Somogy megyei tagozata, az észak-alföldi régióból a Reményteljes Ember Alapítvány és az SzSzB megyei tagozat, az észak-magyarországi régióból a Heves megyei tagozat, a közép-dunántúli régióból az Agárdi Péli Tamás Alkotóház, a közép-magyarországi régióból a Társaság fővárosi tagozata és több egyetem, illetve kisebbségi önkormányzatok, a nyugat-dunántúli régióból Győr–Moson–Sopron megyei tagozatunk vett részt. Ennek eredménye, hogy a tervezettnél több hallgató kapcsolódott be a közéleti képzésbe. A kiválasztás után a terepmunkán filmes riportokat, interjúkat készítettek, amelyet április 15-ig küldtek meg számunkra. Szakértők zsűrizték, elemezték a 40 filmet. Ez nagy segítség volt számunkra a hallgatók megismerésében. A csatolt jegyzet alapján a bentlakásos fórumra és képzésre is felkészülhettek a fiatalok.
    1. Kommunikációs problémák, készségek, megoldások a lámpaláz leküzdésére, a hallgatóság kezelése
    2. Általános beszédtechnika alapozás (légzés, hangadás, hangindítás, a hang „előrehozása”, a hadarás leküzdésének módszerei)
    3. Logopédiai korrekció (helyes hangzóejtés, elsősorban a sziszegő [sz, z, c], susogó [s, zs, cs] és az r hang javítása)
    4. Beszédtechnikai, modulációs technikák (nyitott hangzóejtés, hangsúly, hanglejtés, a kommunikatív közlésmód eszközei)

Vinczéné Bíró Etelka beszéd-kommunikációtanár, közéleti képzés-sorozat, 2010

    5. Tanácsadás egyéni kommunikációs problémákkal kapcsolatban (beszédfélelem, relaxálás, konkrét prezentáció előkészítése, kapcsolattartás a hallgatósággal és egyéb). Április 26. és május 28. között a kiképzett fiatalok a régió területén terepmunkát végeztek, elsősorban a kisebbségi választások előkészítése érdekében: lakossági fórumokon vettek részt, kapcsolatba léptek lakóhelyük kisebbségi szervezeteivel. A képzést jelenleg is folytatjuk kommunikációs tréningekkel, a Társaság székhelyén minden csütörtökön 11 órától 16 óráig.
    A célpopuláció ismereteit, képzettségét figyelembe vevő útmutatót a hallgatók már a képzés megkezdése előtt kézhez kapták, így lehetőségük nyílt felkészülni a bentlakásos kurzusokra is.
    Az alkalmasság elbírálása beküldött videoanyagok megtekintése alapján történt. A többnyire spontán beszéd alapján csoportosítani tudtuk az előforduló és javítandó hibákat, a jellemző tüneteket. A célzottabbá vált gyakorlatokkal így lényegesen hatékonyabbá tettük a foglalkozásokat.

Könyvbemutató

Szecső Kovács Zoltán és együttese

A közéleti képzés-sorozat hallgatói, 2010

    A gyakorlati oktatás, illetve tréning kétharmad része csoportokban valósult meg, egyharmada pedig egyéni foglalkozásokon. Ez utóbbiak a különlegesen eltérő beszéd javítására, pszichoterápiás elemek alkalmazására, a beszédgátlás alóli felszabadítás vagy relaxációs módszerek gyakorlására szoruló hallgatók számára volt fontos. Ők egyéni gyakorlati tanácsokat, bemutatásokat és gyakorlási lehetőséget is kaptak egyes konkrét közszerepléseik megbeszéléséhez, megoldásához.
    A tréningeket előadás vezette be, amelynek funkciója a kézhez kapott elméleti anyag, valamint a gyakorlati foglalkozások átívelése volt. Ebben önismereti, viselkedéskultúrát érintő, a közéleti szereplés alapkövetelményeként támasztott jóindulat követelményét hangsúlyozó szemlélettel dolgoztunk, példáinkat a média világából kölcsönözve. Kiemelten szerepelt az előadásban a közszereplés közösségi célja, a kommunikációs nyelvi funkció tisztázása, egyértelmű tartalma.
    A gyakorlati (tréning) foglalkozások mobilis csoportokban zajlottak. Ezekben a hallgatók a beszédkészségük alapján vehettek részt, a terapeuta útmutatásai szerint. A foglalkozások utolsó szakaszában markánsan megmutatkozott a készségek szerinti differenciálás jellege: szinte automatikusan éreztek rá a hallgatók is a számukra szükséges gyakorlatokra.
    Összefoglalva: a közéleti képzés projektet sikeresnek tartjuk. Erősítette a hallgatókban az összetartozást, a csoportszellemet, megalapozta az igényes megszólalást, a hivatásos beszéd technikai megközelítését, az önismeretet. Szembesültek saját beszédkészségük, előadói felkészültségük színvonalával. Mérhető javulást produkáltak és konkrét szakmai segítséget kaptak további fejlődésükhöz. Eredménynek tekintjük, hogy ugyanebben a témában további lehetőséget szeretnének kapni a fejlődéshez, megfogalmazták igényeiket. Rendszeres konzultációs lehetőséget és egyéni beszédtréningeket szeretnének. Megjegyezzük, hogy a hallgatók egy része jelenleg is a közéletben rendszeresen megszólaló szereplő, akiknek számára indokolt a lehetőségek biztosítása.

A lap tetejére