NAPÚT 2010/6., B/2


Tartalom

Csáti Demeter
Ének Pannónia megvételéről

Nyári tűnődések


A

szerkesztő hirtelen rám szól, mégis kellene a blog, ami eddig, valamilyen tematikus okból, nem kellett, mégpedig sürgősen. Nyár van, nyár, negyven fok már reggel kilenckor is, ha lenne gondolatom, de nincs, azt is kiszívná a hőség, mi több, már annak a tudata is, hogy kint áll és remeg a levegő, megolvadnak a vasrudak, elporladnak a lét nagy betontömbjei. Meredek a képernyőre, ahogy régen a papírra meredtem, hidegen mered vissza rám a semmi. A gondolattalanság. Elviccelődhetnék most azzal, hogy a legjobb múzsa a határidő, de már lejárt, nem is volt, a homlokcsók elmaradt, az ihletés pillanatához nem teremtődött meg a lehetőség. Ha sem a határidő, sem az ihletés, sem e kettő vélt összefüggése nem segít, marad a karakter mint iránytű. A B2-páholy olyan blog – ha blog, erre visszatérek –, amelyiknek meghatározott kiterjedése van. Szondi főszerkesztő 2600 karaktert, azaz leütést engedélyezett, space-ekkel, azaz szóközökkel. Ennyi fér a B-kettes borítóra. Ellenőrzök: a szám leírásáig, címmel együtt, 1036 karakternél vagyok. Alakul a blog. Ideje témát keresni.
    Ha nincs más témánk, költőnél ez gyakori fogás, saját magunkkal kell foglalkoznunk. Jelen esetben műfajunkkal, a bloggal. A B2-páholy nem szokványos blog, mert nem lehet hozzászólni. Nevezzük egyirányú blognak. Véleménye lehet az olvasónak, és meg is tarthatja magának. Ennek örülök. A blog-műfaj legutálatosabb mozzanata, hogy anonim vagy álneves köpködők élik ki magukat ismert emberek legyalázásával – a felelősség legkisebb jelenléte nélkül. Ezt legalább elkerülöm. A B2-páholy legyen leginkább jegyzet. (1067 karakter.)
    A kérdés mármost az, miért ír az ember blogot, és miért feltételezi, hogy valakiben is felkelti az érdeklődést megjegyzéseivel, reflexióival. (Valahol másutt megírtam már, G., fiatal barátom, két blogot olvas rendszeresen. Gyurcsányét és az enyémet a Bárkaonline-on. Kimondottan nem baloldali. Akkor csak röhögni akar néha. Rajtam is? Gyurcsány híres ember. Én is az vagyok? Az Irodalmi Jelen-online-on is van hétfőnként egy versblogom. Ott azt írja egy olvasóm, mert ott lehet hozzászólni, biztatólag, hogy legalább ötvenen elolvassák, amit írok a honlapon. Ez most akkor sok, kevés, jó vagy rossz? Mennyi bizonytalanság egy pillanat alatt!) Exhibicionizmusból, hangzik az egyik válasz a fentebbi miértre. Író ember azonban száz másik formában élheti ki magamutogatási hajlamát. Hivatástudatból! Nincs hivatásom a szavak egymás mellé illesztésén kívül. Pénzért. A B2-páholyt barátságból írom. (2517) Nincs rá magyarázat. Talán ez az egyetlen tisztességes okmeghatározás. Oly korban élünk, amikor a blognak íródnia kell. Így vagy úgy, ezért vagy azért, ettől vagy attól, ennek vagy annak. A többi már rajtunk kívül álló ok. Ne is törődjünk vele! Ez itt a blog. Ez a 2785-ik karaktere. Túlléptük a határt, így szoktuk, ha a szerkesztő mond valamit, annak mindig lehet kicsit fölé lőni. Megtörtént. Kész, mehet. Tombol a nyár, találkozunk a túlsó parton…

Zalán Tibor

A lap tetejére