NAPÚT 2010/5., 85. oldal
Tartalom
Szöllősi Mátyás
Város, nélküled
Nagy Koppány Zsolt
Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk
Lanczkor Gábor
A csupasz fekete gallyakkal szabdalt
A csupasz fekete gallyakkal szabdalt pirosság alatt
az ég csapatnyi varja
mélységében szállongva feketén kavarja
az izzó parazsat
a pernye
fölszáll és visszahull
a hidegségbe hol
épp ennyi vagy hogy nem vagy itt egy másik pokrócba tekerve.
Majdnem lemaradtam
Jegyet vettem, s egy induló vonat zaja
mellett a külső peronon azt mondtam,
jobb lenne, hogyha most elindulnál haza.
Ha egyszer mindkettőnk önérzete romokban,
nekem csak ennyi, és neked,
hogy ennek ellenére kísérj a vonathoz.
Volt még vagy tíz percünk; leültünk egy hideg
vaspadra az expressz mellett. Te nem rám gondolsz,
mikor gyengéd vagy. Végül a dacod maradt
alapnak a gyengédséghez. S a gyengeség.
És az erő, mint új esély.
A vonatról aztán kis híján lemaradtam.