NAPÚT 2010/5., 22. oldal
Tartalom
Dominique Pirotte
Alexandre Kojève, a Heidegger-olvasó
Bánki Éva
Az „idő angyala” és az Apostolok cselekedetei
Molnár Illés
Prózavers
Regényt kéne írni, nem verset,
a regényben van most az üzlet.
Leszek az új, énekes Para-Kovács Imre,
bölcsészlányok buknak majd szövegimre.
Ha könyvemben pop, csajok meg szexus:
Henry Miller-es – hornby-s kontextus.
Jó seggű csaj is kell bele: minimum dark-gothic:
ki fölvágja ereit és roppant haldoklik;
egy fém fatál, aki nagyon fura –
ő lesz a műközponti figura.
De minden mondatban éreztetem,
hogy egységes történet elmesélhetetlen
sok-sok elődnek adózva tisztelettel,
s kellő mennyiségű idézettel
neoposztmodern keretben
leszek kritikailag veretlen.
S mivel már nagyon sokan veszik,
megfilmesítés is lesz itt,
s akkor majd semmit sem veszít
az, ki olvasni lusta,
de azért célközönség, akár tudta
nélkül is. (Lesz Rendező, valami húzónév,
akihez mindenki vonzódnék,
mondjuk: Pálffy György vagy Antal Nimród,
és nem kell többet rímeléssel kínlód
ni.)