NAPÚT 2010/3., 44–46. oldal
Tartalom
Karácsonyi Zsolt
Esti metró. Az átmenet
Dobai Péter
Piazza Navona • Akarom, hogy vagy • Haldokló lagúnára nyíló, sokszázados gót kapu, Velencében
1 Mészöly Dezső fordítása
2 a bankban (lásd: Aranynál a „nótát”)
3 potom 1800 vagy 3000 Ft? (izsáki tévéhirdetés)
Lászlóffy Csaba
Anomáliák
Óda egy ajtócsapódásra
A rettenetest hiszed-e? –
húsevő, idegpusztításban
jeleskedő fajta vagyunk
(hozzánk képest az illatos üde
liliomot legázoló hazátlan
egyszarvú: jámbor tünemény)
a kopogásra nyíló ajtó
tárva – szemedbe süt a fény –
vendég lép be (gyilkos? balek?)
elég ha könnyű széllökés
zörgeti ajtód vagy eged
mi az ami a csendben is
üvölteni kész
s dögnehéz –
a becsapódó lelkiismeret(?)
2009. február 25.
Közelkép egy néhai hatalmasság ravatalán
„Borostyánkőbe fagy be az ügyész”
(J. A.: Medáliák)
Horpadt hasának sápatag
bőrén kapálózó pióca
a többi: halott pergamen
(elég? nem ég el?) pernye rozsda
érdes sörtén végigvonagló
bambán mászkáló blőd bogár
a rothadás szaga a légben
zavartalan-tisztán megáll
nagy életéről zengzemények
tajtékzanak – s a szenny alatt
csak egy torz világ végterméke
sehol a hajdanvolt harag.
Holt terek közhelyei
„Fekete légy lepett elég,
Belepnek most fehér legyek.”
(Rutebeuf [1245–1280])1
1. A soha szó például. Olyankor rám ül a
csend s a mészölydezső-korú költők pőre
fáira gondolok, nem a büfébe járók bús,
„leszaggatott-plakát”-képével, csak kedv-
telenül. Apám állóvizekbe süllyedt arca,
mely előbb-utóbb engem is lemeztelenít;
de utoljára még: a békanyálas mélyből egy
pingpongasztal olajzöldje ragyog fel, az ön-
zetlen játékban mért örökidők kisdiákjára.
*
2. Ugrik az ürge, fütty se kell,
azt gondolván: az úrfi a
bökőszerszámtól berezel.
Markecer-banda, gőz, pia;
röhögnek: „Szentecske, kifingsz!
Né, mindjárt pityeregni kezd!”
Tapérolják is – semmi sincs
rajta: csak csont, ,,üres gerezd”!
Elég egy perc és nyúzni jó
pacalt, martalócpréda lett?! –
(Idő, dörzsölt kezű csaló,
hagyd őt még! – hisz úgyis haló
porában tapasztalja meg
majd a vak véletleneket.)
2009. október
„Befektetés”?
Gyötrő álom-gerezd tán a kedélyed kikezdi,
szellő fúvása metsz, ám ideje fölserkenni.
Csendesen andalogván, legyen akárki földi:
felét az életének delíriumban tölti.
*
Redős homokra épült fel Izsák s hí. –
Polgár, örülj, került pénz-magva, zsáknyi…
Magyarok behúzódván, ki-ki a tett helyére,
szavazni jár az őrült népség, rohangál föl-le.
Nyílt csata ha nem is lesz, már sehol az ellenség,
duzzadó fők, különbnél különb eszmékkel kenték
a két szembesülő cselvető, csökönyös tábort –
(a te fejed Tirolban szellőz, sítalpú Gábor!)
„Természete a magyarnak,
hogy a jussát ne hagyja”;2
az élhetetlen különben
magát is odahagyja.
Befektetés! Ha „tőkéd” nincs lekötve:
„1 (egész) négy hektárnyi szántó
a Szabó tanyán kiadó” (örökre?) –
És hát a személyiség-vizsgálat se »kutya«(!),
kiszállnak házhoz is, csak legyen valuta;3
teljesen ismeretlen szakszemélyek
precízen felboncolják-tárják éned,
s megmondják: mennyit érsz s ki vagy!
(Közben a metsző szél is ki-kihagy.)
Izsák, 2009. február