NAPÚT 2009/10., 138–139. oldal
Tartalom
Kertész Sándor
festőművész
Szilárdi Béla
festő-, fotóművész, grafikus
Knézy Judit
etnográfus (Baja, 1940. november 3.)
Értelmiségi családban születtem. Az általános iskolát szülővárosomban, középiskoláimat Budapesten végeztem. Pályaválasztásomban segítettek zenei és irodalmi tanulmányaim, melyek a népzene, a népköltészet, a paraszti életmód kutatása iránti érdeklődésemet keltették fel. Befolyásoltak családi hagyományok is: a gödöllői művésztelep tagjai voltak édesapám rokonai közül többen is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyartanári és néprajz szakon szereztem diplomát 1964-ben. 1964. augusztus 1-jétől a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum muzeológusa, majd főmunkatársa voltam 1980. december 14-ig. Ezután 1980. december 15-től 2005. január 31-ig a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban dolgoztam. Főosztályvezetőként mentem nyugdíjba.
1974-ben „summa cum laude” minősítéssel nyertem el a bölcsészdoktori címet Csököly község gazdálkodása és táplálkozása (18–20. század) című munkámmal, mely könyv alakban is megjelent. 1992-ben védtem meg a történettudományok (néprajz) kandidátusa címet Hagyományok és változások Somogy megye mezőgazdasági népességének táplálkozásában (1696–1960) témájú munkámmal.
Főbb kutatási területeim: a/ Somogy megye paraszti lakosságának életmódja a 18–20. században (település, gazdálkodás, népi építkezés, lakáskultúra, viselet, táplálkozás); b/ táji csoportok, paraszti gazdasági körzetek alakulása és mentalitásváltozások a 18–20. században; c/ horvát és német csoportok néprajzi sajátságai Somogyban; d/ tárgyi népművészet (viselet, pásztorfaragás, szövés, fazekasság stb.); e/ A köznemesség 18–19. századi építkezése, lakáskultúrája, táplálkozása a Dél-Dunántúlon és a Káli-medencében; f/ uradalmi alkalmazottak csoportjai, életmódja a 18–19. században Somogyban; g/ a falusi életmód változásai 1945–2000; h/ a fotó mint műtárgy.
Somogy megyében 1964–80 között a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi tárgygyűjteményét kezdettől gyarapítottam elsősorban az anyagi kultúra, de a szokások, hiedelmek tárgyaival is, gyarapítottam a fotótárat. Bekapcsolódtam az országos gyűjtőtémákba néprajzi atlasz gyűjtésével (1964–66 Kutas, Kálmáncsa) és hét község népi építészetének feldolgozásával Külső-Somogyból (1970–71).
Számos néprajzi kiállítást rendeztem 1971-től kezdve. A legfontosabbak: a Somogyi hímzések című időszaki bemutató (Kaposváron, Budapesten és Szekszárdon); 1972-ben a megnyíló Marcali Múzeum állandó néprajzi kiállításának rendezője voltam; 1975-ben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása készült el közreműködésemmel, és a Csurgói Helytörténeti Gyűjtemény népművészeti bemutatója is. Somogyi népművészeti kiállításokat Szófiába (1976) és Varsóba is (1977) is kivihettem.
1972-ben L. Szabó Tündével kezdtük el Szennára tervezni a leendő szabadtéri néprajzi gyűjteményt a Zselic és Belső-Somogy faépítkezésének fennmaradt emlékeiből, felhasználva az addigi zselici és belső-somogyi népi építészeti gyűjtések és a levéltári gyűjtéseim eredményeit. 1974-től 1980-ig részt vettem az összes áttelepítendő épület kiválasztásában, áttelepítésében. 1978–82 között négy lakóházat és néhány gazdasági épületet rendeztem be. Több tanulmányom jelent meg e munkák eredményeképpen. A zamárdi (1977), szennai (1978) és buzsáki (1979) tájházak berendezése is közreműködésemmel történt.
A múzeum néprajzi adattárának gyarapítása érdekében kezdettől bekapcsolódtam a honismereti szakkörök, valamint az Országos Önkéntes Nyelvjárási és Néprajzi Gyűjtőmozgalom munkájába saját kérdőívekkel, külön pályázatokkal is. Honismereti munkámat „kiváló társadalmi munkás” éremmel díjazták Kaposváron.
A Mezőgazdasági Múzeumba kerülve folytattam somogyi témáim feldolgozását. Kiterjesztettem vizsgálataimat a Dél- és részben a Közép-Dunántúl más területeire is. Az uradalmi gazdálkodás, építkezés, uradalmi alkalmazottak egyes csoportjainak kutatását ekkor kezdtem el. Ekkortól a néprajzi táji, gazdasági csoportok körülhatárolásában fontos szerepet szántam a mentalitáskutatásoknak. A ma-kutatás kérdéseivel, az 1945–2000 közötti falusi életmódváltozásokkal a 2000-es évektől OTKA-támogatással kezdtem el behatóbban foglalkozni. A Somogy népművészete kötetben (2001) megjelent cikkeimben sikerült népművészeti témákból való újabb kutatásaimat is közzétenni.
A Mezőgazdasági Múzeumban több kiállítás készítésében segédkeztem kezdettől. Önállóan rendeztem az intézmény 90. és a 100. éves évfordulóinak jubileumi bemutatóit Budapesten (1986, 1996), A majorok és népe a Dunántúlon című állandó kiállítást Keszthelyen (2001) és A sajtgyártás és sajtfogyasztás története időszaki bemutatót Budapesten (2002).
Tudományos előadásokat tartottam agrár-, néprajz- és társadalomtörténeti, magyar gasztronómiai témákból nemzetközi konferenciákon itthon és külföldön, melyeket az Ethnographica Pannonica, a CIMA (azaz Agrármúzeumok Nemzetközi Szövetsége) és az ICREFH (azaz az Európai Táplálkozástörténet Kutatásának Nemzetközi Szövetsége) rendezett. A hazai szervezetek közül a Néprajzi Társaság, az MTA PAB (Pécsi Akadémiai Bizottsága), az MTA VEAB (Veszprémi Akadémiai Bizottsága) Kézműipari Egyesülete, a Hajnal István Kör konferenciáin különböző témájú előadásokkal szerepeltem.
Szakmai tevékenységemet miniszteri dicséretekkel méltatták 1971-ben, 1996-ban és 1999-ben. A Magyar Néprajzi Társaság 1977-ben Jankó János-díjjal jutalmazott.
