NAPÚT 2009/10., 83–84. oldal
Tartalom
Csom István
sakkozó, edző
Nagy Anna
színművész
Kozma Imre
lelkész (Győrzámoly, 1940. június 4.)
Jövőnk a jól-lét (A jólét kudarcából a jól-lét örömébe)
Manapság a legtöbbször hallott szavak: válság, krízis. Nyomukban a kétségbeesés kísértete jár. Megkérdeztük-e magunktól, honnan jutottunk idáig? Foglalkozunk-e azzal, hogyan tovább? A honnan – a jólét illúziójaként írható le. A hová – a jól-lét valós igényével határozható meg.
A jólét: kedvező, gondtalan anyagi helyzetet jelent.
A jól-lét: életminőséget jelez, testi, szellemi, lelki, közösségi jó közérzetet.
A krízis a technikai civilizáció kudarca, amely a dologi javakra hagyatkozik, és mesterséges javakkal csábít.
A megoldás a kultúra világába utal bennünket, ahol ajándékképen egymásra találhatunk, és emberi életre juthatunk.
Válságok közepette élünk
Európai uniós csatlakozásunk előtt egy uniós szakember tartott tájékoztatót. Előadásának címe: Jövőnk a jólét! Akkor nagy kísértések közepette éltünk. Megbabonázott bennünket a jólét ígérete. Csábító volt számunkra a nyugati jóléti államokhoz csatlakozás gondolata. Számomra már akkor kijózanító volt az a tény, hogy az előadó a jólét elérhetőségére vonatkozó kérdésemre nem tudott választ adni.
A materialista életeszmény, amely a javak birtoklásában vélte biztonságát megteremteni, a válság hatására összeomlott. A folyamatos fejlődésbe vetett hit is tévedésnek bizonyult. A gazdaság állandó növekedésének erőltetése zsákutcába vitt. Ezek után hiú ábránd a kiutat errefelé keresni.
A liberális jelszavakkal ellentétben a piac sem jó szabályozó. Általában csak akkor „lép”, amikor veszélyeztetve látja a hasznot.
Egész életfelfogásunk felülvizsgálandó. Szakítani kell azzal a tévhittel, hogy a fejlődés a javak halmozott előállítása és az önmérsékletet nélkülöző fogyasztás. Az okok mélyén erkölcsi baj rejtőzködik, mert eközben nem akarjuk felismerni, hogy a természet erőinek és a másik embernek a kizsákmányolása fenyegető veszély az egész emberiségre.
Reménykedhetünk, mert van kiút
A válság új utat nyithat a keresztény gondolkodás számára. Komolyan kell venni és kiemelni azokat az értékeket, amelyeket Jézus nem a gazdasági javakban mutatott meg nekünk.
Riadozunk a szegénységtől, mint valami elviselhetetlen rossztól, miközben Jézus szegénységben élt s követendő életformaként mutatta be, a felesleget pedig veszélyforrásnak tekintette. Ezt akkor kezdjük érteni, ha belátjuk, hogy a szegény igazsága nem helyettesíthető a nyomorban élő igazságtalanságával.
Szegény az, aki adottságai mozgósításával, emberi erőfeszítései eredményeképpen az emberhez méltó élet feltételeit megteremteni képes.
A nyomor kilátástalan, céltalan állapot. Az ilyen ember egyik napról a másikra él, már mindent elveszített, a kultúráját is, már semmit nem lehet tőle várni, sem elvárni (de, nem szabad magára hagyni).
A jelen helyzetben a jólét ígérete tévút, de a jól-lét szolgálata, amely a mindenki számára nélkülözhetetlen testi, szellemi, lelki, közösségi jó közérzet elnyerésére irányul, kötelező.
A jézusi gondolkodás szerint – Ő azért jött, hogy az embereknek nem jobb, hanem több, teljesebb élete legyen –, a legfőbb jó nem az önmegvalósítás, hanem az emberek szolgálata.
Az Evangélium tanítását ismerve, nem kis együgyűség kell ahhoz, hogy valaki a megoldást a technikai fejlődéstől, pénzügyi rendelkezésektől vagy politikai rendszerváltozásoktól várja.
Emberek életminősége, jól-léte ott javul, ahol az emberek, megkülönböztetetten orvosok, tanárok, papok, politikusok, tekintettel a négy sarkalatos kérdéskörre, Jézus szívjóságát gyakorolják.
