NAPÚT 2009/10., 39. oldal
Tartalom
Tóthné Gaál Zsuzsa
textilművész
Jung Zseni
fotóművész
Dárday István Gábor Mária
filmrendező (Budapest, 1940. március 25.)
Van a levegőben valami.
Valami egyértelmű átlényegülés, ami azonban megfoghatatlan; valami,
aminek a lényege nem csupán földközelben zajlik.
Talán átlényegül a világ.
Talán csak pusztul.
Ki meri állítani, hogy látja a jövőt?
Talán nem is történik más – mondaná helyettem valaki –, csak ami a nagy
korszakváltások idején természetes. De én vitába szállnék ezzel a
nézettel, mert úgy érzem: itt a még soha nem volt egybeesések kibontako-
zási konfliktusairól van szó…
Az elhalasztott
dühök
nem pihennek
izzó nyarat kerget
a reménytelenség
jeges futára
zeng zeng belül
a félrevert harang
induló erdők
megnyíló Föld
irdatlan koronája
a régi bűnnek
az elvesző ország
öldöklő angyala
vad harsonával szólít
gyújts lángot
elemző hit
ne hagyd
hogy múltjában fürödjön
a felfoghatatlan végzet.
