NAPÚT 2009/10., 23–25. oldal
Tartalom
Brokés Ágnes
festőművész, költő
Raj Tamás
rabbi, történész
Kocsis Imre
festőművész (Makó, 1940. február 4.)
…Kocsis Imre a Magyar Képzőművészeti Főiskola (később Egyetem) kötelékében negyven éven át tanított megszakítás nélkül, egészen az elmúlt tanévig. Pályáját fiatal gyakornokként 1968-ban kezdte a főiskolán, ahol később tanársegéd, adjunktus, docens és egyetemi tanár lett, s egyben a Képgrafikai Tanszék vezetője tizenöt éven keresztül. Huszonöt évig tagja volt az Egyetemi Tanácsnak, egy évtizedig a Magyar Akkreditációs Bizottságnak.
A művészi szitanyomás meghonosítása Magyarországon az ő nevéhez fűződik. (…)
Az első – hatdarabos – színesceruza-készletet az édesanyja vásárolta neki és bátyjának. Hogy ne legyen veszekedés a dologból, egyformán kétfelé vágta azokat. (…)
…Az általános iskola fölső tagozatában ünnepi dekorációkat rajzoltattak a tehetségesebb diákokkal. Imre volt az egyedüli, aki az egykori állami vezetők portréját is megörökíthette. Ebben sok örömét nem lelte. Hatodikos korában került egy rajzszakkörbe. Hogy kitűnt-e a többiek közül, azt mondja nekem, biztosnak tartja. Bár az ott kapott feladatokat, ahogy fogalmaz: „baromian unta”. Mai fejjel fontosnak tartja azt, hogy az ember ezen ifjúi éveiben felfedezi-e magában az ábrázolási képességet. Azt, hogy ez örömet okoz neki és másoknak is. (…)
Kocsis Imre sokszínű egyéniség – remek popos, hiperrealista és konceptuális műveket tudhat magáénak, külön említést érdemel fotóművészeti tevékenysége is – nem beszélve a főiskolai tanárról, a „lepkevadászról” és a kertművész képzőművészről.
…Lakodalom című nagyméretű képe nem elszigetelt része életművének, hanem sokkal inkább foglalata, esszenciája eddigi törekvéseinek, a különféle periódusoknak és nem utolsósorban művészetszemléletének. (…I
…Középiskolába festő szakra jelentkeztem, de csak iparművész osztályba vettek fel, ahol csak rajzolni tanultunk négy éven keresztül. Festeni a kollégiumban kezdtem el szabad időmben. Akvarelljeimet megmutattam Újváry Lajos festőművész rajztanáromnak. Ő biztatott, szakmai tanácsokkal segített. Legtöbbet mégis egymástól tanultunk a kollégiumban, szinte versenyezve egymással, új megoldásokat keresve.
A főiskolán ma már hihetetlennek tűnő szellemi elzártságban éltünk. A magyar festészeti hagyományok követését ellenezték, arról viszont, hogy a világban mi történik, semmiféle információt nem kaptunk. Az akkori hivatalos félabsztrakt-félfigurális festészet pedig szakmailag sehová nem vezetett. (…)
…Tizenhat éves voltam. Abban az időben a Gellért-hegyen laktunk, a Somlói úton: kollégiumban. Már nem tudom, hogyan jött a híre, de tudtuk, hogy délután a Műszaki Egyetemen nagygyűlést tartanak. Oda mentünk le néhányan. Részt vettünk a nagygyűlésen, utána elmentünk a Bem-szoborhoz. Ami ott történt, azt már millióan elmondták, nyilvánvaló, hogy nem tudok hozzátenni semmit.
Másnap, 24-én, az előző nap friss élményei alapján, mivel több helyen is láttam a zászlóból a címert kitépő embereket, a jelenetet megfestettem. Ötvenévi lappangás után ez év tavaszán került elő a kép.
A Kálvin téren találkoztam az első halottal az utcán. Halottakat korábban is láttam, otthon is, a világ legtermészetesebb dolga volt számunkra. De a járdán, az arca letakarva nemzetiszín zászlóval, az megdöbbentő volt. Több kompozícióvázlatom és tanulmányom maradt fenn ettől az inspirációtól indíttatva…
…November 3-ára elfogyott az élelem a kollégiumban, és az már nyilvánvaló volt, hogy ostrom alá veszik Budapestet. Akkor szélnek eresztettek bennünket. Másnap hajnalban jutottam haza Makóra, stoppal, gyalog, ahogy tudtam. Akkor már tele volt az országút orosz páncélosokkal, teherautókkal, katonákkal.
Anyám mindig emlegette, amikor hajnalban lenyomtam a kilincset, megérezte, hogy én vagyok. És azóta is, míg élt, mindig fölhívott november 4-én, mert a hazaérkezésem napját második születésnapomnak tartotta. (…)
…A Lakodalom című nagyméretű festményemnél a legnagyobb lelkierő ahhoz kellett, hogy mások számára ennyire feleslegesnek, érthetetlennek tűnő vállalkozásba ekkora energiát fektessek. Tízévnyi munkám fekszik benne. E tíz év alatt jóformán se jobbra, se balra nem néztem, hogy csak erre a munkára koncentrálhassak.
Az elképzelés igen-igen régi. Több mint harminc évig foglalkoztam ezzel a témával. Többször nekifutottam, de nem jutottam eredményre, amíg Rómában 1989-ben, amikor kint voltam ösztöndíjasként, egy művészeti szaküzletben nézegettem a festővásznakat, és az egyik, ahogy nézek felfelé, még mindig fogva tart. Akkor ugrott be, hogy ez a méret kell ahhoz, hogy a festmény valóra váljon. Amikor kisebb mérettel próbálkoztam, mindig zsánerképpé szelídült vagy jámborodott a dolog. A festmény végleges mérete 295×450 cm. (…)
…A Lakodalom egésze a zsigereimben oldott. Olyan megélt élmények és olyan környezet táplálta, amit fiatal korom óta ismertem, amelyben benne éltem. Ez nem egy talált fotó alapján készült festmény, hanem saját élményem dokumentálása. Minden lepusztultságukkal együtt nagyon tisztelem, szeretem ezeket az emberekhez szokott, emberekhez kopott tárgyakat és az embereket, akik ezekkel dolgoztak. Nekik próbálok emléket állítani. Szerettem ezt a világot. Közel állt hozzám. Tisztes szegénység volt, de azokban a levert zománcú edényekben mégiscsak étel főtt. (…)
…A kertalakítást legjobban a manapság divatos művészeti irányzatokhoz hasonlítanám, mint amilyen a performance, az akció. Úgy, ahogy az akciófestészetben a mű tartalma és mondanivalója a festés történése, a kertben a fa, a virág, a kő velem egyenrangú társak, ugyanolyan részesei a kompozíciónak, a cselekvésnek, azaz magának a kertészkedésnek. (…)
…Kertem a távol-keleti kertek hangulatát idézi. A természetből összegyűjtött kövek az örökkévalóságot, a patakból származó kis görgeteg-kövek az állandó mozgás érzetét keltik. Mind a természetből származó, mind a faragott kövek hangulatteremtő értékét növeli a rájuk vagy a közelükbe ültetett, s a velük azonos környezetből származó virág vagy örökzöldféle. (…)
…1969-től Szentendrén, az új művésztelep egyik műteremházában élek családommal. (…)
