NAPÚT 2009/10., 3. oldal
Tartalom
Bognár Antal
Szökevények, akik mégis helytállnak
Nyerges András
író, költő
Sáry László
zeneszerző (Győr, 1940. január 1.)
1940-ben született Győrött. 1966-ban zeneszerzői diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián, ahol tanára Szervánszky Endre volt. 1970-ben Jeney Zoltánnal, Vidovszky Lászlóval, Eötvös Péterrel, Simon Alberttel közösen megalapította az Új Zenei Stúdiót, melyben zeneszerzőként és előadóként egyaránt közreműködött. 1972-ben Darmstadtban tett látogatásakor találkozott Christian Wolff zenéjével és nézeteivel. Ez a találkozás megerősítette a hagyományos európai gyakorlattól eltérő zeneszerzési utak iránti érdeklődését.
Az 1970-es évek közepétől kezdte el a speciális, kreatív zenei gyakorlatoknak nevezett „Sáry-módszer” kidolgozását, mely az új zenei gondolkodás alapelemeivel foglalkozik, útbaigazítást ad bizonyos zeneszerzői módszerek megismeréséhez, segítséget nyújt a memória és a rögtönzési készség fejlesztéséhez, a figyelem összpontosításához, valamint a társas zenélés gyakorlatához. Pedagógiai módszerét zeneiskolás gyerekek körében, valamint a Színművészeti Egyetem hallgatói között is kipróbálta és tanítja. Évente több alkalommal tart akkreditált kurzusokat pedagógusoknak, zenetanároknak és a Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak. Számos kurzust tartott Japánban, Angliában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Belgiumban és Észtországban.
1979-ben Kassák-díjat, 1985-ben Erkel-díjat kapott. 1990-től a budapesti Katona József Színház zenei vezetője és a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára. 1993-ban Bartók–Pásztory-díjjal tüntették ki.
1994-től részt vett a Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUSE (A zene, az egyensúly és a tolerancia forrása) projektben, amely zenén, éneklésen, táncon és testmozgáson alapuló oktatási módszer hátrányos helyzetű gyermekek számára.
1996-ban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként Tokióban töltött három hónapot, ahol a hagyományos japán színházat, zenét és táncot tanulmányozta.
1998-ban az Etűdök gőzmozdonyokra című kompozíciója III. díjat nyert a bécsi VII. Nemzetközi Elektroakusztikus Rostrumon (IREN). 1998-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. 1999-ben jelent meg Kreatív zenei gyakorlatok című módszertani könyve magyar és angol nyelven, majd 2006-ban németül is.
2000-ben érdemes művész, 2008-ban pedig kiváló művész lett.
