NAPÚT 2009/8., 3–8. oldal
Tartalom
Csindel Klára
Az én kutyavilágom
Fábián Krisztina
Gyerekszáj
Dittrich Panka
Az utolsó kötél…
Amikor megszületsz, elvágják a köldökzsinórt. Sorjában jönnek a „kötelek”. Ha szeretettel kötődsz szüleidhez, akkor beültetnek téged is a kötélhintába, jól bekötnek, ki ne ess, és megtapasztalod, milyen ott fent, aztán lent. Megint fent, megint lent, a világ, az ég és a föld. Majd vesznek egy ugrálókötelet, hogy tovább játssz. Először csak egy helyben ugrálsz, botladozol, majd futva kötelezel, amerre látsz. Ahogy nősz, úgy törsz magasabbra. Megtapasztalod, milyen egyedül a kötélugrás. A lécet egyre feljebb teszed. Aztán eléred a csúcsot, és rádöbbensz: ennél tovább nem emelkedhetsz. S elkezdődik a társakkal a kötélhúzás. Ki az erősebb és ki győzi le a másikat. Ki nyeri a játszmát? Éjjelente kötéltáncolsz egy valakivel. A mutatvány annyi, hogy mind a ketten rajt maradjatok a kifeszített kötélen. Egyensúlyoztok. Nehogy valamelyiktek lezuhanjon a mélybe, mert akkor a másikat is magával rántja. Aztán az esküvőtökön egybeköttettek. Elmentek nászútra hajókötelezni, hogy kipróbáljátok: hogyan horgonyoztok ki. Dolgozol elkötelezetten, majd lekötelezetté válsz. Aztán megkezdődik a kötélgyártás. Jönnek a köldökzsinórok, amiket viszont el kell vágni. Megszületnek a kötelékek, igaz, csak a sodrott, természetben lebomló alapanyagból. Ez, ami még jobban összeköt benneteket. Kötőelemekből fészket raktok. Nem mássá, mint családi kötelékké váltok. Aztán valamelyikőtök megkóstolja a mézesmadzagot, vagy lókötővé válik. Az bírja tovább, akinek erősebb kötélből vannak az idegei. Igaz, ha minden kötél szakad, akkor sem teregetitek ki a szennyest a szárítókötélre. Melyet előzőleg kötélboltban vásároltatok együtt, ahol volt háló és heveder is. Ahogy telik az idő, úgy mállik szét a kötél. Először a sodrás feszül, mint a húr. Jön a kötözködés és a belekötés. Majd valamelyiknek általában az akasztókötél is eszébe jut. Amikor megöregedtek, jön egy másik KÖTÉL, azaz a Kódolt Önkéntes Tűzoltó és ÉLetmentő egyesület, magyarul: a kórház. Aztán senki sem menekül. Itt hagyva mindent: kötelet és köteléket – miért is ne –, kötéllel eresztenek a földbe is.
– Ilyen a világ: KÖT és ÉL. –