NAPÚT 2009/8., 60–61. oldal
Tartalom
Mirtse Zsuzsa
Háromszoba-triptichon
Nyerges Gábor
Akkor is szertenéz • Madárse • Számvetésforgó
Nagypál István
Papa mesél
papa biciklije a falnak támasztva állt.
a nagyival a vurstliba sose jártak vele.
papa és a nagyi kirándulni szerettek.
apuék addig otthon maradtak. ketten
jártak, messzire: a papa meg a mama.
a gyerekek az iskolába mentek, felváltva,
éppen kin volt a cipő – mesélte apu.
áldott rossz gyerekek voltak.
papával mindig csak nevettem.
apu a lédit csókolta. meg anyut.
papa meséjét a lábán lovagolva
hallgattam. a nagyi csak járt-kelt.
sosem hallgatta végig. az első mondat
után ott hagyott bennünket.
a virágokat locsolta a hideg lodzsán
és a télikertben. szerette a virágokat.
a nagyi szeretett üldögélni a sámlin.
kis barna színű sámli volt. erre álltam
fel, ha a nagyi nem ült rajta. a széken
állva ordítottam a papának: szeretem
az anyukámat! úgy éreztem magam,
mint lóci. nagyra nőttem a szemükben.
a kék szememmel bűvöltem el őket.
mosolyogtak rám.
de erre nem emlékszem annyira. anyu
mesél sokat. ő mindenre emlékszik.
mindig mondtam neki, hogy keveset
csicseregjen, mert már azt se tudom,
mire emlékszem én, és mire ő. mert a
papa után anyu mesél nekem.
és amit anyu mesél, nem biztos, hogy
igaz. így most én mesélem el az igazat.
Anekdót.
Nehezen kelek fel mostanában, a félhomály
miatt otthon hagyom a dolgaimat – tudom,
sapka, sál. Anyám már nem készít tízórait,
valahogy nem is hiányzik. Megeszek egy
tavaszi muffint. A munkából kiblokkolva
szaladok a 62-es villamoshoz – elérem.
Könyvtárba megyek. A ruhásszekrény kódját
ügyetlenül felírom a noteszom végébe. Papírt
otthon hagytam, kérni meg nem szeretek,
feszengek a kéréstől. Noteszomba jegyzetelek
a kakasviadalról, a napi beosztásom alá;
az olvasóterem ismét nyugalmat ad, olvasok.
Könnyedebben, mint otthon. Egy újabb
délutánra azt éreztem, hogy egy irodalmi
kávéházban püffedek, a pilvax illata nélkül.