NAPÚT 2009/8., 58–59. oldal
Tartalom
Csobánka Zsuzsa
Részlet, folytatás nélkül • Kilátó • Tajtékos napok
Nagypál István
Papa mesél • Anekdót.
Mirtse Zsuzsa
Háromszoba-triptichon
(majd egyszer jó lesz minden,)
de amíg az nincsen, mellényúl
a kéz, a száj, jó leszel te is,
hozhatnál bort, sokat, meg húst,
a kirakat üres, kevés a tej is,
és vidd el mindenem, ha elmész,
nekem az jó lesz, túl sok vagyok,
ha lenne mit, addig üres
tenyeret, szikkadt kicsit, osztogatok
a hal mellé, amikor kell, és jár
a korsó a kútra, reggel összetört cserép
minden, út mentén fémkereszt, alatta sár
őrzi lábnyomát, három napig félt,
aztán elindult, az volt a legjobb, csak néztünk,
akkor éjszaka még szerintem is éltünk.
(amíg azt álmodtam, hogy jó vagyok,)
csendben meglépett, de a villanyt azért
égve hagyta, mert úgy könnyen visszatalál,
néhány tárgyat vitt csak el, nem érdekes,
persze jobb lett volna, ha magát
felejti itt végül, mert úgysem tudom
soha jól összeadni, hogy épp mennyit ér
mindaz, ami a zsebét lehúzza most,
mennyit nyom az a néhány jó kép
egy női arcról, ha kicsit feslett is
a simogatása, mert persze annak is
súlya van, ha adják semmiért,
rossz voltál, mondta, és holnap megtudom,
látom az ujjai nyomát a nyakamon,
hogy e nyom majd másnak mennyit ér.
(negyedik napja van,)
a villany még mindig ég, de a kép
valahogy sosem lett készen, rosszul fest
a helye a falon, tudom, nem volt szép
tőlem, hogy vacsora sem volt, csak test
és hús és éjszaka, nappalt akart,
meg fényt, meg embereket, hogy milyen kár,
eliszkolt harmadnap, ami betakart,
pedig egyszer jó lesz, hideg kabát
minden, lenne mindenünk, szög is volna
később, meg világítás, nagy kosztümök,
tömeg, szivacs, csak rendezés dolga,
végül én is a helyemre kerülök,
elviszik lepedőm, vérző hátamat,
megácsolják reggeli ágyamat.