NAPÚT 2009/7., 49. oldal
Tartalom
Bágyoni Szabó István
Hídverők a Duna partján
Tarlós István
Óbudáról és a braunhaxlerek szerepéről
Kun Árpád
Mese apámról és a krumpliról
Ha halaszthatatlan ügyei rendes időben
máshová szólították, apám, a hétvégi paraszt,
elültette a krumplit akár késő ősszel is,
amikor a kocsma hímjei már rég elitták
az újkrumpli árát, és csak hüledeztek,
kiröhögni már kiröhögték magukat
a szódavízzel felspriccelt sör miatt, amit
csak lepkefröccsnek hívtak, és amiért
apám engem szalajtott, míg ő maga
szilajul küzdött, a kistraktor nyergében
ülve, a MÁV-tól kibérelt, állami ugarral.
Nem a természet körforgását akarta
volna megakasztani, csak örökösen
utólag ismerte fel és leplezte le a
Lehetetlent, aki vele ezerféle alakban
szélhámoskodott. A buta krumpli, aszott,
tavalyi matuzsálem, teljes szívéből hajtani
kezdett a legutolsó melegét kiadó
földben, hálásan, hogy mégse a moslékos
vödörben végzi. Hanem hogy virágját
megcsípte a dér, lefonnyadt, de a
remény nem hagyta el, mert nem látott
kolorádóbogarat. Ahogy már lábon álló
termést se a télbe forduló határban.
Míg ki nem fagyott, bízott az apámban.