NAPÚT 2009/7., 3. oldal
Tartalom
Zalán Tibor
Ó kövek Budája
Pintér Endre
Egy óbudai lokálpatrióta
Bús Balázs
Város a városban
Nyugalom és gazdagság. Ha Budapest legrégebbi része kerül szóba, talán ez az a két fogalom, mely a távoli múltból köszön vissza ránk, a XXI. század emberére. Az aquincumi romokig ér a történelmi emlékek végtelen rétegződése, mely az értő szemek előtt megmutatja Óbuda különböző arcait.
A római légiósok korától, Pannónia születésétől kezdve a XIV. században az országnak egyetemet adó mezővároson át egészen a mai belső óbudai városképet meghatározó barokk épületek megjelenéséig végigkísérheti a látogató városrészünk kulturális életének és történelmének alakulását. Pest, Buda és Óbuda egyesülésével igazi metropolisz részévé vált a III. kerület, mely – ha nem is a korábbi korokra jellemző szerves fejlődés nyomán – az 1970-es években nyerte el ma is látható arculatát.
Óbuda város a városban. Sajátos, mással össze nem téveszthető atmoszféráját a történelmi emlékek alapozták meg, a jelenkor turistájának azonban a Duna közelsége, a partszakasz hangulata adja azt a többletet, mely egyszerre csábítja a vízi sportok kedvelőit és biztosít könnyed kikapcsolódást az ide látogatóknak.
A III. kerület pezsgő kulturális élete nemcsak a Krúdy világához, Kassák művészetéhez vagy épp a kortárs zeneművészet fiatal tehetségeihez vonzódók számára tartogat felfedezésre váró izgalmakat, hanem a színvonalas, az egész nyarat keretbe foglaló Óbudai Nyár rendezvénysorozat által, a könnyed kikapcsolódásra vágyó érdeklődőket is számos élvezetes vagy épp elgondolkodtató produkcióval várja évről évre.
Aki fogékony a hagyomány iránt, legyen szó építészetről vagy gasztronómiáról; aki a személyességet a tömegigények gyors kielégítése elé helyezi, akinek a nyugalom és a családiasság igazi értéket jelent, annak Óbudát – templomait, kápolnáit, kacskaringós utcácskáit, földszintes épületeit, tereit és platánfáit –, azaz Budapest bölcsőjét látnia kell.
