NAPÚT 2008/5., 60. oldal
Tartalom
Cecilie Løveid
Ágnes monológja
Gael Turnbull
Vannak szavak
A versfordítás a Minden ablak nyitva 1984–2009 (Palatinus) című kötetben jelent meg.
John Burnside
Lakodalmi vers
II. Heimweh
Felidézem egy férfi történetét,
aki egy napos délutánon ingujjban
hagyta el a falut és soha nem tért vissza.
A hullámzó hőségben a kikötő falához sétálok
és leülök zsebre tett kézzel, visszanézek
a festett házakra, boltajtókra, keskeny tetőkre,
az ügyeiket intéző emberekre, szomszédokra, turistákra,
a csónakjaikat homárral teli kosarakkal megrakó sovány férfiakra,
a nőkre, akik a napsütés ellenére kabátban és kalapban
mennek a templomba, miközben be nem áll a szájuk.
Túl kicsinek tűnik minden, bár teljes egésznek,
az otthon csendes gyötrelme és apró tartozékai,
a minden zajra felugató kutyák a sikátorokban,
és a rendezett, ágyásokkal zsúfolt kertek.
A tenger szürkéje és a távolabbi part felé fordulok:
a távolság, a végtelen hajózás gondolatához,
és azon tűnődöm, merre ment az a halk szavú férj,
hátrahagyva kulcsait, pénzét,
hóvakságban leélt életét. Különös, hogy azok, akik eltűnnek,
milyen súlytalannak és tisztának látszanak, mintha egy
angyal-közeli létbe léptek volna át.
Az óra négyet üt. A part menti gáton
a falusi fiúk
derékig levetkőznek és alkalmi párokba verődve ugranak
a tükörsima vízbe;
lábukkal csapódnak be először, kicsiny, kemény testüket
labdává gömbölyítik és percekre eltűnnek a kékségben.
Nehéz nem arra gondolni, hogy ez a pillanat volt minden vágyuk,
a legjobbak maradnak lent legtovább, míg barátaik
aggódni nem kezdenek, akkor aztán felbuknak,
mint a kormoránok, pár méterre a beugrás helyétől,
helyreállítva alkujukat a levegővel, majd visszaúsznak,
hogy újra kezdjék. Saját kis játékuk a végtelenségig ismételhető,
kizárólagos, értelmetlen, teljesen rögtönzésszerű.
Egy darabig nézem őket, majd elindulok
bizonytalanná vált otthonom felé, félig már várva a napot,
amikor örökre bezárom az ajtómat és otthagyom
a hal és gabona szagát, néma félelmedet,
nehéz és könyörtelen szerelmünket.
Turczi István fordítása
John Burnside 1955-ben született. Eddig nyolc verseskötetet és öt prózai munkát adott ki. Fife-ban él és kreatív írást tanít a St. Andrews-i Egyetemen.