NAPÚT 2009/3., 73–74. oldal
Tartalom
Kis Tamás
Médeia
Bagossy Levente
színházi plakátjai
A szürke eminenciás
Emblematikus képi tudósítások színházi terekből
Bagossy Levente színházi plakátjairól
Kitűnő indíttatásokat kapott gyermek- és ifjúkorában Bagossy Levente grafikus- és díszlettervező művész: édesapja és testvére színházi ember, rendező lévén már korán kapcsolatba került a teátrumok világával. Művészeti tanulmányait a pezsgő ritmusú művészeti életet élő Pécs városának Művészeti Szakközépiskolájában végezte reklámgrafikai szakon, s így már ifjúkorában kialakult kettős, a színházhoz és a képzőművészethez kapcsoló vonzódása. Ezt igazolja az 1990-es évek felkészülési periódusa is, amikor a budapesti Képzőművészeti Főiskola tervező grafika, majd díszlet–jelmez szakán végezte, majd a főiskola grafikusi Mesterképzőjén fejezte be tanulmányait. A tanulmányainak lezárása óta eltelt egy-másfél évtizedben alkalmazott grafikusként fontos plakáttervezői, és színházi művészként jelentős díszlettervezői tevékenységet fejtett ki, és ezt a szakmai elismerések hosszú sora is tanúsítja. 1996 óta elnyerte az Országos Színházi Találkozó legjobb díszlet-díját, két alkalommal megkapta a Színikritikusok díját, számos fesztiválsikert aratott itthon és külföldön, s 2008-ban a Jászai Mari-díj koronázta meg színházművészeti munkálkodását.
Bagossy Levente színházi pályafutását a pécsi Kisszínházban kezdte, majd kapcsolatba került Kecskemét, Nyíregyháza, Sopron, Szeged és Budapest színházaival, amelyeknek produkcióiban díszlettervezőként dolgozott, illetve amelyek bemutatóit az általa tervezett plakátokkal kísérte. Bagossy-díszletben játszották mások mellett a soproni Petőfi Színház Pillantás a hídról-, a szegedi Nemzeti Színház Don Giovanni-, a budapesti Vígszínház Úrhatnám polgár- és az Örkény István Színház Finito-elődását. A 2009. évi Színházi Világnap alkalmából a budapesti Balassi Intézet galériájában megrendezett kiállításon néhány színpadterv-makett mellett a művész színházi plakátjait sorakoztatta fel, s a tárlat látogatója egy eredeti hangú, leleményes képi ötletekkel élő, kifejezőeszközeivel magabiztosan bánó alkalmazott grafikus rendkívül aktív, számszerűségében is számottevő teljesítményről valló munkásságáról kaphatott áttekintést.
A kitűnő drámaírók, a klasszikusok és kortárs szerzők dráma- és színháztörténeti jelentőségű színműveinek előadásait hirdető Bagossy-falragaszok már puszta létükkel is szívet-lelket melengető alkotásokként jelentek meg, jelezve, hogy a gazdasági-kereskedelmi ösztönzőknek alárendelt, minden szabad felületet elfoglalni próbáló óriásplakátok korában van még egy kis tér, maradt még parányi remény a kulturális-művészeti értékek és események propagálására is. A színházi plakáttervező munkája hihetetlenül nehéz: egyetlen, nem túlságosan nagy felületet teremtő papíríven kell sűrítve megjelenítenie egy-egy drámai mű lényegét úgy, hogy a képi kifejezés felhívja magára és az általa hirdetett produkcióra a figyelmet, hogy érdeklődést keltsen s megrögződjön az emlékezetben, illetve hogy a képhez kapcsolódó, a képbe foglalt szöveges elemekkel pontosan informáljon. Bagossy tervező grafikusi eszköztára mindehhez rendkívül gazdag és változatos: leleményesen alkalmazza, ötvözi a grafikai, a festészeti és a fotográfiai eszközöket, s hol a fekete-fehér ellentéteire, hol a színek kifejezőerejére, s ezzel összefüggésben mindig valamely különös és meglepő képi ötlet kiaknázására építi fel plakátjainak kifejezését és hatásvilágát. Így, ezen alkotómódszer és szellemiség jegyében kerülhet csokornyakkendő és kalap a búvársisakra (Kárpáti Péter: Búvárszínház), ezért illeszkedhet felhúzó-kallantyú az előkelő úr hátára (Feydeau: A hülyéje), ezért jelenhet meg egy szétnyíló olló véres acélpengéi között egy csodálkozó tekintettel figyelő babaarc (Jógyerekek képeskönyve), s ezt a különös világot tükrözteti a művész, amikor óriási tüskéket növesztő férfitestet jelenít meg (Moličre: Mizantróp). A plakátok képi motívumait mindenkor a szerzők, a címek, az alkotók és a szereplők neveit megjelenítő feliratok ugyancsak hallatlanul változatos, de a képi atmoszférával mindig együtthangzó tipográfiája kíséri. Kép és szöveg, grafikai, festői és fotóelemek biztosan komponált együtteséből így épül fel a kesernyés-groteszk szólamokra hangolt, egyszer megütköztető, máskor meg sejtelmességekbe, feltárásra váró talányosságokba, titokzatosságokba burkolózó, esetenként harsányságokkal, ritkábban csendes líraiságokkal éltetett Bagossy-plakátvilág.
Aligha kell bizonygatnunk: korunk vizuális kavalkádjában, feltartóztathatatlan kép-áradásában milyen fontosak az esztétikai értékek és minőségek jegyében megalkotott és közvetített, értelemmel és érzelemmel hitelesített képek. Ha Bagossy Levente színházi plakátjai köszöntenek ránk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a megragadott tartalmakat pontosan közvetítő, a lényegre koncentráló, jelentésekben gazdag, leleményes képi kreációk világában kalandozhatunk.
Wehner Tibor