(szólamok)
Levelet bont a
csacska nádirigó-dal:
pirceg a szöcske –
(impresszió)
Duhaj vihar dúl.
Platánlevél-ujjakkal
blúzokba kotor –
(hajnal)
Falevelek és
lepkeszárnyak ereit
mossa a harmat.
(tavasz)
Pöndör rügyek közt
orgonafürt becézi
cipócska melled –
(emlék-mű)
Testlenyomatod
bronz-avar-reliefjén
matat a hajnal –
(piano)
Füzek kottáján
kabóca-hangjegyeket
zsongat őszi szél –
(Megzavart évszak)
Madárdalárda
trilláz. Hajam ősze hull.
Rá nyárfa havaz.
(…)
Kertből metszett ág.
Rügyet bont idebenn már:
zöldike lángot –
Hálás a pillanatért:
’meleg’, bár röpke csalás –
(őszi rondó)
Válik ágától,
táncra libben a levél:
elmúlásszag van.
*
Elmúlásszag van:
gyönyörű. Visszatér a
’vég’ – kezdetéhez.
*
Visszatér a vég
kezdetéhez – lehullnak
lét-félelmeink.
|