Cseh Katalin
Álom
Zsenge falevél
kékeres csönd ölében
riadtan remél.
Tavasz
Levél az ágon:
fények selyme, sejtelme,
csönd haja villan.
Nyár
Tenyérnyi levél
szélben ring, ringatózik,
cirógatja csönd.
Ősz
Hulló falevél
álma hűvösen lila:
összemaszatol.
Tél
Hóba fagyottan
élettelenül fekszik,
mellé hold gurul.
Pillanat
Egy levél elszáll
mint emberi sóhajtás,
hárs szíve dobban.
Sors
Levelek hullnak,
a fa tán megkönnyebbül,
súlyt hord legbelül.
Történés
Fa hegyén lapi,
mintha valamit várna:
rá csillag csorog.
Örök
Levélnyi élet
fonnyadozó faágon:
múlhatatlanság.
Kiáltás
Kiált a levél,
de hangját nem hallani:
száján csöndlakat.
|