NAPÚT 2009/2., 8–9. oldal


Tartalom

Aranyi László
haikui

Balog Eszter
haikui

Auth Szilvia



hópelyhek haláltánca
létszomj az éjben

             *

tünékeny lét – most
felragyog – jégvirágok
izzó hajnalon

             *

halál rajzai
magányos fák alkonya
téli köd szitál

             *

jeges űr tátong
– most ellobbanó árnyad –
éj-erdők felett

             *

hajnal-rianás
holdfénybe vesző álmod
mozdulatlanság

             *

mozdulatlanság
őzek álma most álmod
jéghártya magány

             *

teával várlak
dermedt fagyban égő csend –
majd megérkezel

             *

zúzmara lepte
őz-álom a hajnal – a
fákról csend pereg





Végtelen zanshin



    Ahogy az élet minden egyes, hazugsággal terhelt pillanata a halálban végre igazzá válik.

    Az őszi napsütés hidegen ragyogott az avarral borított erdő felett. Az ég távoli magánya és a közelítő jéghártyás hajnalok ígérete lengte be a délutánt. Nem rezdült semmi sem. Várakozás.
    Örökkévalóságnak tetsző pillanatok.

    Az az egy, örökkévaló pillanat, ahogy a levél elengedi az ágat és a rég halott kami áldását magával ragadva a semmibe hull.
    A halálban egyesüljetek.

Haiku

őszi falevél
magányban izzó percek
végtelen zanshin

    Ahogy lehull, a halálban egyesül mindenekkel, a hazugságon átizzik a való.

A lap tetejére