NAPÚT 2009/1., 52–53. oldal
Tartalom
Ircsik Vilmos
Gyerekjáték
Sebeők János
Ezerkettőszáz karakter
Századik számunk után gyors leltárt készítettünk. Arra jutottunk, hogy szinte hatezer alkotó szerepelt lapjainkon a mögöttünk álló tíz év során. Különböző nemzedékek képviselőit – szerzőinket – kértük föl, hogy e hívószóra: ezerkétszáz – írjanak, szerezzenek. Nem tudták, mire föl. Mit rejt ez a szám. Nos, ötször ezerkétszáz = hatezer. Hogy hatan a kötélnek állók? Egy meg egy a válasz: a) elszámoltuk magunkat, b) két évvel előre már…
Lackfi János
Jó feneket csinál
Nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak,
de a lovaglás állítólag jó feneket csinál.
Valószínűleg nincs jó fenekem, mert
egyszer ültem csak lovon, akkor is reménytelen
bölcsész-tartásban, szüntelenül a köztem és
a föld közt tátongó, gravitációval súlyosbított
távolságot méregetve. Megkönnyebbülés volt
akkor a magas lóról leszállni, mondhatni jól
felültettek. Igaz, az sehol sincs
megírva, hogy jó feneket csakis lovaglás
árán szerezhet be az ember, bízom benne,
hogy a foci, kosárlabda is megteszi, már ha
egyáltalán fontos, hogy jó fenekem legyen.
Lábszépségversenyről ugyanis hallottam
már, fenékszépségversenyről nem, de
lehet, hogy csak tájékozottságom hagy
maga után némi kívánnivalót. Mindemellett
ez a vélelmezett jófeneketlenség csöppet sem
frusztrál, hiszen nemigen látom hátulról magamat,
vajmi csekély fogalmam van tehát alsó,
illetve hátsó, alsóhátsó felem esztétikai
megítéléséről. Ha bárkit is izgat a kérdés,
nyilván a hátam mögött tárgyalja meg,
ami nem csoda, hiszen a fennforgás éppen
abból a szögből tartható pontosan szemmel.
A házunk előtt vezető úton lányok
járnak a lovardába, nyilván jó fenekűek
a gyakori lovaglástól, kitekintve nem győződhetek
meg róla, diszkréten elnyeli látványukat a teraszunk
sarkába ültetett bambuszbokor. Legfeljebb majd
visszafelé, már ha stimmelni fog minden együttállás:
a kitekintés idebentről, bambuszbokor mögül
kilépő lányok az utcán. Kicsi a valószínűsége,
nem is várok jó fenékre, inkább kotlok a magamén,
mintha ki akarnám költeni, mintha verset költenék
lányokról és lovakról meg a köztük előálló
kölcsönhatásról. Nem szabad egyébként fartól
közeledni a lóhoz, mert felrúg, mint Mehemedet
a tehenek. Nem tudom, a lovaglás jó feneket
csinál-e a lovaknak is, azt hiszem, nekik erre
nincs is égető szükségük, meg talán jó fenekük,
lófenekük is eleve adott. Ki látott már rossz
fenekű lovat?
Képzeletben meghosszabbítom a lányok
útját egészen az öreg király méneséig,
talán éppen ezerkétszáz lépés innen oda,
a lovardában éppen ezerkétszáz ló futkorászik,
kancák, mének vegyest. Mihelyt valamelyik
kanca ellik egyet, elpusztul egy vénséges gebe.
Varázslat ez, nem kevesebb, de hiszen a ménes
alapterülete amúgy is ezerkétszáz négyszögöl,
és maga a király is legalább ezerkétszáz éves,
szakálla hossza ezerkétszáz centiméter.
Másfelől viszont nincsen ebben semmi csodálatos,
így gondolja az öreg király, miután beszedte
az ezerkétszáz forintos csekkeket a lovaglásról,
és jó fenékkel behuppan kis kocsijába,
a motor hengerűrtartalma pontosan
ezerkétszáz köbcenti.