NAPÚT 2008/10., 114–115. oldal
Tartalom
Alföldy Jenő
kritikus, irodalomtörténész
Szalai Sándor
villamosmérnök
Gaszner Péter
orvos, pszichiáter (Békéscsaba, 1939. augusztus 4.)
Az oroszlán jegyében születtem. Élettörténetem főbb eseményei: iskoláimat Békéscsabán és Diósgyőrben, majd az Újdiósgyőri Gimnáziumban végeztem, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szereztem orvosi diplomát. Rövid miskolci kitérő után a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmeklinikáján Környey professzor irányításával lettem ideg-, majd elmegyógyász. Pályám nagy részében az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet pszichiátriai osztályán dolgoztam, itt köszöntöttek huszonöt éves pszichiátriai osztályvezetői jubileumomon is. Több mint 45 éves oktatói tevékenységemből húsz évet a Semmelweis Egyetem professzoraként töltöttem, és reményeim szerint ezt folytatom is. A szakmai tanulmányutakból legfontosabbak a gdanski, az egyéves manchesteri, az umeai, a Buenos Aires-i és a többszöri nashville-i (Vanderbilt Egyetem).
Amire büszke vagyok: a Széchenyi professzori ösztöndíj, a Svéd Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagsága, a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktorsága, az MTA doktora, az MTA orvosi osztálya tanácskozó testületi tagsága, a Pszichiátriai (WPA) és a Neuro-pszichofarmakológiai Világszövetség (CINP) vezető tisztségei. Ami szomorúsággal tölt el: hazánkban a pszichiátria nemcsak nem becsült, de lebecsült lett. Ez nekünk, pszichiátereknek fájó, a több százezer lelki betegnek tragikus, a több millió magyarnak szomorú.
Szakmámat, az orvostudományt, ezen belül a pszichiátriát mély alázattal és nagy hivatástudattal műveltem, és ezt szeretném tovább folytatni. A hivatástudatot, a gyógyítás szeretetét minden más fölé rendeltem. Ez magánéletem rovására ment, mégis büszke vagyok rá, mert négy gyermekem közül három orvos lett, választott szakmájuk igen jeles művelői. A pszichiátria szeretete mellett igen fontosnak tartottam – hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt – a szakma megbecsültetését a fiatalokkal. Az oktatás szeretete és művelése mellett lényeges volt a klinikai kutatómunka is.
Sokoldalú szakmai tevékenységem során jutott idő a Magyar Pszichofarmakológiai Társaság elnöki funkciója ellátására, a Neuro-Psychopharmacologia Hungarica szakmai folyóirat alapító főszerkesztőségére is.
Az elmúlt évtizedek a pszichiátria töretlen fejlődését mutatják: az agykutatás hazai és nemzetközi művelői igen jelentős eredményeket hoztak. A neurotransmitter (ingerületátvitelért felelős) központi idegrendszeri molekulák felfedezése, és szerepük a pszichiátriai gyógyításban áttörést eredményezett. Fiatal orvosként azért is választottam a pszichiátriát, mert az akkor még az egyes lelki betegségeket többnyire csak részletesen leíró szakág a gyógyítást kevéssé ismerte. Arra gondoltam, itt sok teendőm van, hátha én is segíthetek. A lelki betegségek gyógyítása igen sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben: szinte miden pszichiátriai kórkép javítható, a gyógykezelés komoly eredményeket tud felmutatni. Ma már ott tartunk, hogy a testi tünetek mellett a lelki betegségekben is segít az orvostudomány.
Szinte érthetetlen a hazai viszonylatban tapasztalható megtorpanás. Optimizmusom azonban sok nehézségen segített át. Most is mély meggyőződéssel vallom, hogy az elkövetkező évtizedekben a mentális egészség és megelégedettség minden honfitársunknak alanyi jogon jár. Biztos vagyok abban, hogy a lelki betegségek gyógykezelése minden beteg számára elérhető és megvalósítható lesz. A jövőben azonban arra kell törekednünk, hogy a lelki betegségek megelőzhetőek, a mentális kiegyensúlyozottság és egészség megtarthatók legyenek, a rehabilitáció mindenkin egyénre szabottan segítsen.
