NAPÚT 2008/10., 43. oldal
Tartalom
Virágh László
zeneszerző
Pap Éva
színész
Sulyok Gabriella
grafikusművész (Sopron, 1939. március 12.)
Sopronban születtem. A kijelentő mondat józanságával, de szándékos hangsúlyt adva Sopronnak, mert mindig éltetett, irányított, vonzott Sopron és vidéke: a táj, amelyhez közöm van – egyre erősebbé fonódik.
Az iskolaévek oltalommal teli ideje után hagytam el először a várost, hogy aztán nagyon messzire: arab földre vezéreljen sorsom.
Bár a Képzőművészeti Főiskola évei alatt is honvággyal küszködtem, a festő szak elvégzése után még megtoldottam pesti éveimet: a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lettem, filmrendező–operatőr szakon.
Ezt félbehagyva arab férjemmel és fiammal Irakba mentem, és a Bagdadi Régészeti Múzeumban kosztümtörténeti könyveket rajzoltam. Ókori keleti viseleteket, amelyekkel visszatérhettem a rajzhoz, a vonal erejéhez és játékához.
Mikor 1970-ben visszajöttem Magyarországra, a rajz szabadsága és a rézkarc kimeríthetetlen technikai gazdagsága foglalkoztatott. Az idő múltával, a celluloidszalagot felváltva a videofilm könnyebben kezelhető anyaga ébresztette újra a mozgókép iránti kíváncsiságomat.
Videoetűdjeim lényege: a mozgókép-rajz olyan költészet, ami a műtárgynak a mélyére hatol kíváncsian és „szemérmetlenül” – egy objektíven, de semmiképp sem objektíven. Társa az alkotói gondolat, de legfőképpen a fény.
A fény átjárja a grafikát és átrajzolja a mozgóképet – a gondolat túllendíti az eszközök nehézségén.
A mozgóképélményből a mozdulattöredék élteti a rajzot is, mert a pillanat – rész – tünemény többértelmű, talányosabb és igazabb, mint egy „végigmagyarázott” vonal vagy mozdulat.
Rajzaim szabad „fonadékai” a Föld és Ég tónus és vonal gazdag áramlásának.
Az Ég is mozgalmas, akár a Föld – áttűnőben, összerajzolódva a Mindenség maga!
Minden remekmű – a művészet egyetemes történetében – olyan, mint egy természeti képződmény: mélységes, gondolatgazdag, megrázó és rendíthetetlen. Ilyen Rembrandt, Goya, Bartók, Márquez, Tóth Menyhért és Tarkovszkij is.
Legutóbbi kiállításom címe A honvágy keltette táj. A folyóirat kijózanító felkérése éveim összefoglalására megerősíti elhatározásomat, hogy továbbra is a teremtő erők kíváncsi szolgálója szeretnék maradni.
