NAPÚT 2008/9., 54–55. oldal
Tartalom
Szűk Balázs
Széttépett zsoltár
Farkas Kálmán
Ősz • Finita? • Agykeresztre verve • Aztán
Cseh Katalin
Az utolsó történések
Hol ül a csönd? A konyhában,
A konyha utca felőli sarkában.
Meghúzódik és remeg,
Mint Parkinson-kóros kezek.
A tálcán csirke, meztelen,
Bevetésre készen, fesztelen.
A kályhán víz fő, párolog,
A falon két pók támolyog.
A fürdőben forró a kazán,
Rajt’ árnyak osonnak át lazán.
A szobában kopott ruhásszekrény,
Tölgyasztal és karosszékek,
Mögöttük, bennük rejtelem-fények.
Az ágy előtt papírfecni,
Ölében sunyít a semmi.
A kredencen fenyőág, angyalhaj,
– találkoztál már gyarló angyallal? –
Csillámgömbök a földön szerteszéjjel,
Gurulnak riadt, reszketeg reménnyel.
Nyílik az ajtó, s becsoszog az Isten:
„Házaló vagyok, a portékám ingyen…”
Hiány(ok)
– játékosan –
Nincs-kertemben
nincs-madár
nincsen mégis föl-le száll
majd elröppen hirtelen
álmodja egy nincstelen
Nincs-kertemben
nincs-virág
ontja volt-nincs illatát
az ösvényen csönd-serleg
benne a nincs megremeg
Nincs-kertemben
nincs-bokor
Isten jön s belébotol
majd az égre föltekint
itt járt de már nincs megint