NAPÚT 2008/8., 126–128. oldal

Tartalom

Michl József
Tata, Magyary-terv

Margitsziget

    „Azért mikoron e szent szűz, Szent Margit asszony immár volna tízesztendős, az ő szüleinek és prédikátor szerzetbeli frátereknek nagy tisztes társaságival és ővele megmaradó jó szororoknak társaságával, Veszprémből, Szent Katerina asszonynak klastromából változtaték, hozattaték a klastromba, melyet az ő szülei a Dunának szigetében – mely sziget az időtől fogva nevezteték Szűz Máriának szigetének, avagy Boldogasszony szigetének, mert annak előtte mondatik vala Nyulaknak szigetének –, a mindenható Istennek tisztességére és Istennek anyjának, szeplőtelen Szűz Máriának neve és oltalma alá első fundamentomától fogva építének, rakának és mindvégig elvégezék, királyi nemes ajándékokkal megajándékozák, miképpen illik királyi felségeknek.” A fentebbi idézet Ráskai Lea domonkosrendi apáca lejegyzéséből származik, mely szöveget az utókor Szent Margit legendájaként ismer, s ha a Margitszigetről szólunk, a szoror írása kihagyhatatlan…

A mai romterület

    A szigeten található kolostort s a templomot IV. Béla királyunk építtette Szűz Mária tiszteletére. A Boldogasszonyzárda – alapítólevelét 1259-ből ismerjük – a középkorban az itt található számos szerzetesi épület egyike volt, de jelentőségében és gazdagságában mindegyiken túlnőtt. Gazdagsága és a király lányának, Margitnak a személyéhez kapcsolódó csodák hozzájárultak ahhoz, hogy gazdag birtokosok leánygyermekei kerültek ebbe a zárdába a középkor során. A nagy tiszteletnek örvendő, örökös bűnbánatban élő apáca 29 évesen bekövetkezett haláláig élt a szigeten. Szent Margitot sok sikertelen kísérlet után csak 1943-ban iktatták a szentek sorába A kolostor maradványai között az 1838-as nagy árvíz hozta felszínre Margit és V. István sírját, és ettől kezdve kutatták a kolostort régészeti ásatások, amelyek megszakításokkal egészen napjainkig tartanak. A mai romterület elsősorban a templom magasan álló falait és a kolostorépület feltárt és helyreállított részleteit foglalja magába. A hely különleges nevezetessége, hogy itt található az első magyar kertművészeti emlék is, a XIII. században már vízvezetékkel rendelkező domonkosrendi kolostorkert.

A szökőkút

A zenélő kút

    A sziget legrégibb temploma, a Szent Mihály-templom nemcsak az itten premontrei szerzetes kolostor egyháza, hanem plébániatemploma is volt; ennek romjait 1923-ban ásták ki. A XII. századból származó épület belsejében egy régibb, XI. századi kápolna falait is megtalálták. Az ásatások Lux Kálmán és Salkovics Károly vezették, majd 1932-ben Lux Kálmán restaurálta és átépítette a Szent Mihály-kápolnát.
    A ferences templom maradványa a minoritáké volt. A szigeten a XIII. században megtelepedett ferencesek kolostorukat a század vége felé építették, a XIV. században átalakították, toronnyal bővítették. A török uralom alatt rommá lett. Emellé építtette villáját 1796-ban József nádor, kinek neve szinte teljes mértékben összefonódott a szigetével.
    Azt, hogy a csaknem százhektáros, ma két és fél kilométer hosszú s derekán fél kilométer széles egyedülálló klímájú sziget, Budapest második legnagyobb ékes zöldterülete Európa egyik legszebb dendrológiai parkjává lett, többek között József nádornak (a palatinusnak) is köszönhetjük. A Margitsziget 1795-ben József nádor tulajdonába került (ő maga 1819 és 1830 között itt lakott), aki felesége, az orosz nagyhercegnő számára hatalmas fákkal, illatos virágágyásokkal és bokrokkal ültette be a szigetet. A közönség előtt zárt parkban pompás kastély, sétautak és kilátóhelyek épültek. A kertkedveléséről is ismert főúr terveinek megvalósításához remek munkatársra talált Tost Károly főkertész személyében. A schönbrunni kertészdinasztiából származó ifjú 1810 körül, alig húszévesen került hazánkba, s elévülhetetlen érdemeket szerzett a sziget máig megmaradt, kiemelkedő szépségének a kimunkálásában.
    A Margitsziget mai formáját a XIX. század közepén, a Duna szabályozásakor nyerte. Kezdetben három vagy négy szigetből állt, az alsó volt a Festő-, a felső a Fürdő-sziget. A Margitsziget elnevezést sok más megnevezés előzte meg: Urak-sziget, Nyulak szigete (latinul: Insula leporum), Budai sziget, Duna-sziget, Szent András szigete, Nagyboldogasszony szigete, Lánysziget, Kvszadaszi (törökül), Palatinus-sziget (vagy Nádor-sziget). A helynek a város életében való fontosságát mutatja, hogy 1849-ben Kossuth egy nyilatkozattal a népnek adományozta. A megújult sziget ünnepélyes felavatására 1869-ben került sor. Ekkortól, a század utolsó harmadától vált a budapesti társasági élet meghatározó, külföldön is ismert színterévé. A főváros legnagyobb szalonjának, korzójának is nevezték.
    Nemcsak Margit legendája kötődik a szigethez, hanem számos írónk, költőnk élete fonódott össze egy-egy korszakban a Margitsziget nevével. Sokan Arany Jánosra, mások Krúdy Gyulára, mennyien az irodalom más jeleseire asszociálnak, s akadnak, akik tán József nádorhoz, hévizéhez, szökőkútjához, víztornyához, szállodáihoz, romjaihoz, Hajós Alfrédhoz, növény- és madárvilágához kötik a Margitszigetet.

Arany János emlékezetből készített vázlata a sziget északi (felső) részéről

„A tölgyek alatt
    Vágynám lenyugodni,
Ha csontjaimat
    Meg kelletik adni;
De, akárhol vár
    A pihenő hely rám:
Egyszerüen bár,
    Tölgy lenne a fejfám!”

Arany János: A tölgyek alatt

    A fentebbi, 1877-ből származó Arany János-idézet mellett sokan mások is vallottak a szigethez fűződő viszonyukról. Ilyen volt például Bródy Sándor is, aki az élet szépségéhez köti a szigetet: „A sziget azonban más, a növényeknek itt húsa van, a fák öles karjukat nyújtogatják felém és a Duna, amint átöleli az egészet, szinte sárlik… Amikor az emberek még mertek élni, a középkorban – mily kár, hogy lemaradtam róla – mindig papok, barátok laktak ezen helyen. És a papok tudták, hol kell és hol lehet jól élni. (…)” De élt itt Molnár Ferenc is, aki húsz éven át nyaralt szakadatlanul a szigeten. Krúdy életének és nosztalgiától áthatott írásainak egyik helyszíne volt az „aranykor” Margitszigete, amelyet gyakran a szerelem menedékeként jelenített meg. Az 1918-tól 1930-ig a szigeten élő író jól ismerte történetét, legendáit, s a rövid életű Szigeti séták című folyóirat kiadója, szerkesztője és jobbára írója is ő volt.
    1882-től a sziget főkertésze Magyar György (1844–1923) volt. Itt a szigeten született 1882-ben fia, Magyar Gyula, aki elismert dendrológussá, növénynemesítővé cseperedett. Az 1860–70-es években előtörő termálvíznek köszönhetően újabb nagy átalakítások következtek: megépítették a margitszigeti gyógyfürdőt, a felesleges vízből pedig egy gyönyörű zuhatagot varázsoltak. 1911-ben nagyarányú kertészeti rendezésbe kezdtek, ennek hatására létesült a szigeten a vadaskert, a fácános és a Művész sétány. A szigetet az 1929-ben gyógyhellyé nyilvánították.
    A XX. század elején is folytatódott a Margitsziget kiépítése, csinosítása. 1901-től a sziget bekerült a főváros közlekedési keringésébe, hiszen addig csak csónakkal vagy hajóval lehetett megközelíteni, akkor azonban megépült a Margit-híd levezető szárnyhídja (az Árpád-hídról pedig 1950-tól lehet lejutni rá). 1921-ben készült el a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megrendelésére Janáky István és Masirevich György terve a Palatinus strandfürdőről, amit aztán 1938-ban Janáky István tovább bővített. Még ebben az évben építtette Zielinsky Szilárd a víztornyot. A torony a szigetet látta el vízzel, s szintén 1938-ban újították fel, de üzemen kívül van, s jelenleg kiállítóhelyként hasznosítják. 1930-ban nyílt meg a Hajós Alfréd versenyuszoda, mely az egykori olimpiai bajnok tervei alapján készült. 1938-ban épült meg Kaffka Péter tervei szerint a szabadtéri színpad, melyet a háborús sérülések miatt 1951-ben újjáépítettek.

A lap tetejére