NAPÚT 2008/8., 86–87. oldal
Tartalom
Takács Anett
Mosakodás – vagy ez már több?
Mújdricza Péter
Reangyalizációs röpiratok
látszat/valóság-koncept
Egyes feltételezések szerint egy dolog legfontosabb lényege nem az, ami, hanem ami nem.
E koncepció értelmében tehát a dolgok lényege a dolgok ellentéteiben rejlik.
A magyar szókincstárban (Budapest, 2000. Tinta Kiadó) a látszat – felszín, külsőség, tünet, rémlet, illúzió – kifejezés mélyebb tartalmainak megjelenítéseként, ellentéteként a valóság áll, ellenben a valóság – létezés, helyzet, tény, tapasztalat – kifejezés ellentétei között a látszatot hiába keressük: csak a kitalációra, a fikcióra, a hamisságra lelhetünk.
Ha egyszer a látszat nem a valóság, akkor a valóság miért nem a nem-látszat? Úgy tűnik, az egymással ellentétes vagy egymással ellentétesnek látszó dolgok (és megjelöléseik) ellentétei nem csereszabatosak: elmozdulások, módosulások, interpretációs torzulások okoznak zavarokat a logikusnak vélt vagy a konvenciókra alapozott rendszerekben, amelyekben – amiként egy egyszerűnek ítélhető beazonosítási gyakorlatban – elsikkadnak a megegyezések és összemosódnak az éltetőnek és lényeginek vélt ellentétek, váratlanul ágaskodni kezdenek a hiányjelek. Egyébként is: a látszateredmény, a látszatmegoldás, a látszatintézkedés ellentétpárjainak létrehozása kissé didaktikus lenne a valós jelző behelyettesítésével, még akkor is, ha bármikor magabiztosan kijelenthetjük, hogy más a látszat és más a valóság. A más ugyanis nem ellentét, hanem csak más. Talán ebben a mozzanatban érhető tetten leginkább a dolgok függetlenségének és elválaszthatatlanságának, a látszat és a valóság autonomitásának és egyidejű egymásba csúszásának mágikus és tragikus jelensége.
Jól tudjuk(?), hogy a látszat csal, és azt is pontosan tudjuk, hogy ügyelni kell a látszatra – de ha a látszatra kell ügyelünk, akkor mi van a valósággal? (A valóságra miért nem kell ügyelnünk, akár önmaga, akár a látszat érdekében?) És mi van a létező, a végbemenő, a lényegi valósággal, amely általában és leginkább véres, és amely tulajdonképpen nem csupán látszatszerűen az? (V.ö.: képletesen és valóságosan is „véres valóság”.)
A problémahalmaz újabb és újabb kérdőjeleivel és abszurditásaival a valóságos látszatszerűségek és a látszatszerű valóságosságok szféráiba lépve szembesülhetünk.
Tehát a látszat/valóság pszeudo-ellentétpár konfliktushelyzeteinek és feszültségeinek enyhítésére megoldási lehetőségként kínálkozik a két fogalom egymástól való határozott, világos elválasztását célzó igyekezet összpontosítása és az „úgynevezett” formula rövidítésének következetes, mindenkori alkalmazása: ún. látszat, ún. valóság.
W. T.