NAPÚT 2008/8., 70–72. oldal
Tartalom
Koncz Orsolya
Kedves kislányom
Takács Anett
Mosakodás – vagy ez már több?
A mi utcánk…
Mottó: Utca, utca, mikepércsi utca…
Akkor: uccu neki!
A mi utcánk sokarcú. Mióta az eszemet tudom, mindig ugyanott van, ugyanoda vezet. A hatvanas években focizni is lehetett rajta, majd megindult a buszközlekedés, később egyre több személy- és teherautó járt arra. Végül elköltöztünk, mert mindennapos lett a zaj, por, bűz.
A második utcánk még zajosabb volt. El is nevezték Nagy Zajos király útjának.
A harmadik utcánk csöndes volt, de közelében alattomos szemétégető ágaskodott a magasba, évtizedekig halogatták a füstmosóját, tartottunk tőle, elköltöztünk.
A negyedik utcánk csöndes is, zajos is. Kertvárosi utca, a környék csöndes, bár éppen itt jár egy környezetkímélő trolibusz, amelynek hangja olyan, mintha robbantgatnának az utcában. Szerencsére egyre ritkábban jár, persze ezzel párhuzamosan egyre több a személyautó. Néha egy-egy kamion is erre téved, megtépázza a fákat, még jobban tönkreteszi az utat, amelyet a trolibuszok már eléggé széttörtek.
Nem tudom, hogy milyen lesz az ötödik utcánk… Ahogy képzelem, csöndes lesz, meg olykor zajos, olykor repülők húznak majd el fölötte (ilyennek látom most a temetőt), de akkor már nem fog érdekelni.
Azt kérték tőlem, hogy a „mi utcánkról” írjak. Persze, értem, arról, hogy kerültem a Napút utcájába. Hívtak.
Hogy ez az utca nem is olyan egyszerű dolog, lássunk csak egy kis eszmefuttatást róla.
Budapest egyik főútja a Rákóczi út. Folytatása a rövidebb, de ugyanolyan széles Kossuth Lajos utca. Ennek folytatása a még rövidebb és szintén ugyanolyan széles Szabad sajtó út. Mi a különbség akkor az út és az utca között?
A legújabb értelmező kéziszótár szerint az út: „A szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv.” És azt is hozzáteszi: „nagyobb, forgalmas utcák nevében” pl. Rákóczi út. Na jó, de akkor miért nem út a Kossuth Lajos? És mi akkor az utca specifikuma? A szótár szerint: „Városban, falun kisebb közlekedési útvonal, amelyet legalább részben házak (esetleg telkek) szegélyeznek.” Akkor tehát, ahogy sejtettük is, eredetileg és szótártanilag az út hosszabb, szélesebb, forgalmasabb „sávot”, az utca kisebb (rövidebb) közlekedési útvonalat jelöl. De mi a hosszú és mi a rövid? Mi a nagy és mi a kicsi? Képes-e ilyen bizonytalanságok megragadására, tükrözésére a nyelv – jelen esetben az út és az utca megnevezés segítségével?
A Váci út és a Váci utca között igen fontos megkülönböztető jegy az utótag. A nagy, széles és hosszú Váci út a XIII. kerületben kezdődik, míg a keskeny, s ma már csak sétálásra igénybe vehető Váci utca a Belvárosban, az V. kerületben van. Bizony többen összekeverték már a kettőt, és egy életre megtanulták, hogy az út nem utca!
De nem minden esetben van így. A Fiumei útnak az Orczy út a folytatása (ha éppen nem bontják), mindkettő körülbelül ugyanolyan széles és forgalmas. Ám a legalább annyira széles és forgalmas Baross utca keresztezi őket! Budapesten tíz Baross utca van, kicsik és nagyok, rövidek és hosszúak, csak abban egyek, hogy mind utca!
Az Andrássy útról ugyanannyi sáv vezet tovább a József Attila utcába. Zuglóban pedig a Csömöri útnál sokkal hosszabb a Szugló utca! Nevezett utcát szinte kivétel nélkül utcák keresztezik, illetve egyetlen út, amely nem hosszabb és jelentősebb nála, illetve a többinél: a Cinkotai út.
Valaha persze létezhetett egy rendszer, amelyben az út a nagyobb, a forgalmasabb, az utca a kisebb, kevésbé jelentős volt. De azután a települések fejlődése megváltoztathatta az utak-utcák értékrendjét, főutcából mellékutca lett és fordítva, utónevük viszont maradt. Hiszen aki egyszer megszokta a Kossuth Lajos utca dallamát, az aligha tudja elképzelni, hogy Kossuth Lajos út!
És talán más is beleszólt a keveredésbe. Az utat keresztező út a keresztút? Így aligha mondjuk, a keresztút ma inkább válaszút, illetve a Jézus szenvedéseit bemutató kép- vagy domborműsorozat. Az utat, utcát inkább a keresztutca keresztezi, akkor is, ha nevezetesen az éppen út. Tehát ha egy utat út keresztez, akkor azt nem nevezzük keresztútnak, inkább keresztutcának. Merthogy az útnak a sarka sem útsarok, hanem utcasarok. Én egy széles, trolibuszos utcában lakom, amelyet egyetlen út keresztez. És ott bizony, az utca és út találkozásánál utcasarok van, nem útsarok. Így lesz utca az útból? Nem feltétlenül.
Az is érdekes, hogy az útnak aligha van úttáblája, annak bizony utca- vagy utcanévtáblája van: „Kicserélték az utcanévtáblákat a Thököly úton.” (Ez csak nyelvi példa.) És ha még díszkutakat és padokat is kitennének (no nem a Thököly útra, mert azt elátkozta a városvezetés), de mondjuk, a Bartók Béla útra, akkor azok nem útbútorok, hanem utcabútorok lennének. Korábban a József meg a Tavaszmező utcában ácsorogtak az utcalányok, most a Thököly úton találhatók, s ettől nem váltak útlányokká. Ahogy az utcaseprő sem lesz útseprő, ha véletlenül kitéved a Csömöri útra (nem téved ki, inkább elrejtőzik az utcák sűrűjében). S amennyire tudom, úton is lehet utcabált rendezni – sőt, mintha kivétel nélkül csak széles, forgalmas utakat zárnának le törvényszerűen utcabálok számára.
Viszont megnyugodhatunk, hogy (egyelőre) nincs utcaadó, legföljebb útadó vagy útdíj. (Bár a politikusok leleményesek, most éppen a szatyoradón gondolkodnak.)
Az is törvényszerű, hogyha egyszer valami út vagy utca lett, s közkeletűvé vált, aligha tudjuk megváltoztatni. Vannak azután olyan nevek, amelyek egyaránt előfordulnak út és utca utótaggal (Thököly út és Thököly utca, Liszt Ferenc út és utca), mások csak egyetlen formában (Budapesten kilenc Kossuth Lajos utca van, hat Vas Gereben utca, számos Temető és Tompa utca, de egyik sem út).
Tehát megállapíthatjuk, hogy ma már az út nem feltétlenül út, az utca pedig nem feltétlenül utca, hanem függetlenül annak földrajzi, városképi jellegétől lehet „a szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv” út is, utca is.
Sőt, a Thököly úton haladva a szép, és nyilván városi közlekedési útra tervezett Volvo buszon arra gondolok, hogy már az a szótári meghatározás is sántít, hogy: „a szárazföldi közlekedés számára épített, nagyjában egyenletes szélességű sáv”. Tegyenek arra egy kis utazást a szótárkészítők, és írják újra az út szócikket! Az út: „közlekedés számára egykor épített, majd többször felbontott, széttúrt, hepehupás, tengelytörő, tetszés szerinti hosszúságú és még véletlenül sem egyenletes szélességű – sáv”.
Lassan minden utca út és minden út utca lesz. Eltűnnek kicsi és nagy megkülönböztetések, stiláris jegyek, parányi részletek. Ha a műút, a kövesút, az országút, a közút, az autóút, az autópálya, a sztráda, a kocsiút (az éjszakában), az úttest, a pálya, a sétány, a fasor, az allé, a szerpentin, az ösvény, a köz, a sikátor mind eggyé lesz, mondjuk „utcává”, s az lesz majd az UTCA, akkor már nem lesz szükség a mi utcánkra.
Nyilván akkor lesz itt a Kánaán, mert nyilván annak is lehet majd nevezni azt, AMI LESZ.
B. G.