NAPÚT 2008/7., 89–92. oldal
Tartalom
Cseh Károly
Betűikből csillag fénye árad
Lukáts János
Az eltűnt nyomok idején
Szentmártoni Szabó Géza
Janus Pannonius Feronia forrásánál
Jegyzetek egy hatodfélszáz esztendeje írott elégiáról a Reneszánsz Év jegyében
Janus Pannonius padovai jogi tanulmányainak végeztével, 1458 májusában, antik irodalmi eszményei megidézésére Rómába utazott. Az akkor még eléggé elhanyagolt és dísztelen városból június elején indult tovább, hogy hosszú idő után ismét visszatérjen hazájába. Itáliát átszelő, Rimini irányába vezető, magas hegyláncokkal szabdalt útján, a kénes vizű Nera folyó völgyéhez érve, néhány napra megállt, hogy meglátogassa barátjának, Galeotto Marziónak szülővárosát, a hegytetőn épült Narnit. 1458. június 5-én, egy hétfői napon, rekkenő nyári melegben, Janus felkaptatott a város felett épült négytornyú vár tövében csordogáló, az ókor óta Feronia nimfa nevét viselő, nevezetes forráshoz. Ott a forráskútnál fogalmazta meg az olasz nimfák legdicsőbbikét magasztaló, később igen híressé vált elégiáját. Az alábbiakban a latin kezdő sorok idézése után a teljes vers Csorba Győző műfordításában olvasható:
| Sacri fontis ave, mater Feronia, cuius | ||
| Felix Paeonias Narnia potat aquas. | ||
| Iam prope litorei tetigit sol bracchia cancri, | ||
| Sentit et Icarium fervida terra canem… | ||
|
* * * |
||
| Üdvöz légy, szent forrás anyja, Feronia itt, hol | ||
| Gyógyvizedért hálás Narnia városa áll. | ||
| Majdnem a Rák karjáig hajlott félre a Nap már, | ||
| S Nagykutya lángjától szinte parázslik a föld. | ||
| 5 | Mint ahogy egykor a vad görögöknek Langia, oltsd el | |
| Bensőm-szikkasztó szomjamat, oltsd hamar el! | ||
| Úgy tápláljon anyád, a dicső, örökös vizerekkel, | ||
| S úgy ne fogyatkozzék áradatod soha meg! | ||
| Lám, ami egyre bugyog csak a fémcsőből, a kiszáradt | ||
| 10 | Torkok mind benyelik föltoluló habodat. | |
| Óh, mily friss kedv ömlik bennem szét, milyen izzó | ||
| Testbeli máglyától ment meg ez isteni víz! | ||
| S gyomrom sem fordul, bár jócskán nyeltem a kortyot, | ||
| S izzadság se ragyog tőle a homlokomon. | ||
| 15 | Hát az a fáradság, hogy e csúcsra nehéz kerülőkkel | |
| fölmásztam, nem volt mégse hiábavaló. | ||
| Megbámulhatom innen a tornyokkal teli várat, | ||
| Itt nyúlnak föl a szent kút peremén falai, | ||
| S elhallgathatom azt a zenét, mit a völgyben a kénes | ||
| 20 | Csermely tajtékzó hab-zuhogása okoz. | |
| Végigpásztázhatja szemem sorjában az ékes | ||
| hegykoszorút, amelyet balzsamos ég simogat. | ||
| Addig nem töltött el e látvány semmi örömmel, | ||
| Míg a dühödt hőség marta tüzével a szám. | ||
| 25 | Rajta! A legszebbik hízott gödölyét ide gyorsan! | |
| Fesse a víz tükrét gyönge-vörösre a vér! | ||
| Hulljon zsenge virág, bőséggel ömöljön a jó bor, | ||
| Zengje a szó folyton, zengje dicséreteid: | ||
| „Áldott légy, Latium nimfái között a legelső, | ||
| 30 | Vedd kegyesen hálás tiszteletem jeleit. | |
| Könnyű enyhületet bűvölsz a szegény kimerültbe, | ||
| S meggyógyítod a láz-törte nehéz beteget. | ||
| S nemcsak az ember adósod – a lég birodalma is éppúgy: | ||
| Fénylő csillagait föl-fölüdíti habod. | ||
| 35 | Ezt a nedűt teszi nektárjába az isteni gyermek, | |
| Mars is e vízből mer, hogy borogassa sebét. | ||
| Évenként megadom néked fogadalmam ezentúl, | ||
| Míg csak csontjaimat fűti az életerő. | ||
| Nem becsülöm Kasztália habját többre tiédnél, | ||
| 40 | Múzsa helyett múzsám lesz ezután a vized.” | |
| Istennők, kik mindent tudtok, ugyan milyen ír az, | ||
| mondjátok, mely a tört emberi testbe hatol? | ||
| Evander Herilustól háromszor veszi lelkét, | ||
| S kérleli anyja, szegény, a rideg isteneket. | ||
| 45 | Megsajnálja a síró nőt Jupiter, letekintve, | |
| És e kicsiny viz alá rejteti a tetemet. | ||
| Ám nem akarja, hogy egy legyen annyi közül csak e csermely, | ||
| S égi nagyok rangját adja örökre neki. | ||
| Innen a könnyűsége, betegség elleni haszna, | ||
| 50 | S végig Olaszhon ezért ismeri, áldja nevét. | |
Feronia nimfa ősi itáliai istennő volt, akit főként a szabinok tiszteltek, s akinek egyik fő kultuszhelye egy Capena közelében fekvő berek volt. A felszabadított rabszolgák védelmezőjüket látták benne, ezért november 15-én megült ünnepén fogadalmi ajándékokat szenteltek neki.
Janus Feroniához írt elégiáját a címiratban, a római kalendáriumot követve, „nonis Iuniis” datálta, amely június 5-ének felel meg. A Julián-naptár már 1458-ban is tíznapos késésben volt a tavaszponthoz képest, azaz június 5-e a ma érvényes Gergely-naptár szerinti június 15-ének felelt meg. E napon tehát mindössze egy hét volt még hátra a nyári napfordulóig, amikor is a Rák-csillagkép arra kényszeríti a Napot, hogy eltérülve felfelé ívelő látszólagos pályájáról ismét lefelé induljon. Janusnak mindig fontosak voltak az asztrológiai utalások. A versben érzékletesen tárul elénk a forrást övező táj, és a négytornyú vár képe. A szomjúságot oltó vízért cserébe Janus a Horatius által megénekelt Fontinália, azaz Forrásünnep szokásos virág-, állat- és bor-áldozatát kínálja fel a forrásnak, hogy az a továbbiakban is gyógyítson vizével. Végül a Feroniához fűzhető mitológiai történetekkel ad magyarázatot arra, hogy honnan ered e forrás gyógyító ereje.
Ez a Janus-vers jelent meg mind közül elsőként nyomtatásban, 1498-ban, egy velencei Polybios-kötet mellékleteként. A vers hetven évvel később, a Zsámboki János által gondozott első, teljesnek szánt kiadásban (Bécs, 1569), az Elégiák nyitódarabjaként, kiemelt helyen olvasható. A későbbi korok számára Teleky Sámuel és Kovásznai Sándor máig nélkülözhetetlen összkiadása (Utrecht, 1784) tette általánosan ismertté a verset.
A Feronia-elégiát, megírása után négyszáz évvel, egy Narniban élő helytörténész, Giovanni Eroli (1813–1904) olaszra fordította, majd minden részletéhez kommentárt írt (Narni, 1858). Tőle tudjuk, hogy a középkorban a misebort a Feronia-forrás vizével elegyítették. Szép metszettel illusztrált írásában azt is elmondja, hogy miként és hányszor építették át a kútházat Janus ottjárta óta.
Rocca dell’Albornoz és a Feronia forráskút 1858-ban |
Feronia ábrázolása a sabinus eredetű Petronius-nemzetség pénzein jelenik meg |
Feronia forráskútja 2008-ban |
„A forrás háza egyszerű, kocka alakú építmény, négy-öt méter magas lehet, hossza talán nyolc méternyi, s a nagy nyílás, melynek íve szemből pillérszerűnek mutatja az oldalfalakat, melyekre támaszkodik, elég mély s kissé homályos belső térbe vezet, kétoldalt hosszú kőpadokkal; a hátfalon, ahol a boltív cikkelyei véget érve, félköríves nagy falfelületet fognak be, van beillesztve geometrikus díszítő formák közé, egy négyzetes kőkeret, s ennek közepéről két címer, vagy szív alakú lapos kőpajzs között, egyszerű vascsövön át csorog a forrás, Feronia vize.”
Jómagam – Szauder József esszéjéből előzetesen felkészülve – 2008 júniusában, éppen 550 esztendővel a Feronia-elégia megírása után, Rómából vonatozva látogattam el a forráshoz; és az otthoni Reneszánsz Év jegyében, valamint honfitársaim nevében, egy kortynyi víz ivásával tisztelegtem Janus Pannonius és Galeotto Marzio emléke előtt. Miközben egy kis palack forrásvizet táskámba tettem, azon gondolkodtam, hogy egy feliratos táblát kellene a kútház falára helyezni Janus egykoron itt szerzett versével! Feronia nimfa mára szinte elfeledett forrását az idők során nagy hírnévre jutott költő mívesen formált elégiája tehetné újra méltán ismertté. Az egyszemélyes ünneplés végén az elégia kezdő sorait írtam a barátaimnak szánt képeslapokra, rajtuk a bélyeget a forrás vizével nedvesítettem meg!
Naiadum Italicarum principi divae Feroniae Ianus Pannonius cecinit in reditu ex Urbe, nonis Iuniis, anno MCCCCLVIII. – Az olasz nimfák legdicsőbbikének, Feronia istennőnek írta Janus Pannonius, visszatérőben Rómából, 1458. június 5-én. = Régi magyar irodalmi szöveggyűjtemény, I. Humanizmus. Szerk.: Ács Pál, Jankovics József, Kőszeghy Péter. Balassi Kiadó, Bp., 1998. (Janus verse Török László jegyzeteivel)
Eroli, Giovanni Marcii: Elegia di Giano Pannonio in lode della fontana di Ferogna. = Eroli, Giovanni Marcii: Miscellanea Storica Narnese, Volume I. Narni, 1858, 47–81.
Adalékok a humanismus történetéhez Magyarországon – Analecta ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia. Ed. Eugenius Ábel. Bp.–Lipsiae, 1880, 152–155.
Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931, 180–181, 366. (Ferognia-gyógyforrásra írt elégia)
Gáspár Endre: Válogatott műfordítások. Bp., 1956, 61–63.
Janus Pannonius összes munkái – Jani Pannonii opera omnia. Közrebocsátja V. Kovács Sándor. Az 1972. évi válogatott kiadás átdolgozott és teljessé bővített változata. Bp., 1987, 320–323.
Szauder József: Feronia istennő forrásánál Narniban, Janus Pannoniusszal, 1972-ben. = Kortárs, 1973, 311–319. ua.: Szauder József: Kövek és könyvek. Bp., 1977, 82–102.
Polybios: Historiarum libri quinque. Venetiis, 1498. s5b–s6a: Iani Pannonii ad diuam Faeroniam Naiadum Italicarum principem carmen