NAPÚT 2008/6., 104. oldal
Tartalom
László Ruth
EKSZPANZIÓ 2007
Kepes Károly
Magyarázat • Sheryl Sutton színháza
Esszé 2007
Hommage à Pilinszky
Égiekkel egy körben ünnepeljük Párizsban, Pilinszky János szeretett latin negyedében, a Quartier Latin zegzugos sikátorainak titkos helyein, a MYSTERIUM CARNALE felolvasóestjein: „Testté vált hit titkainkat”.
Németh Péter Mikola kötetéből idézünk a híres Rue Mufftear környékén, ahol az iskolák utcájában, a Rue dees Ecoles kis kávézóiban, az Égiekkel együtt énekelünk. Szent Genovéva dombja körül, a János Passió nagy ívű dallama hangzik fel, hogy néhány sarokkal odébb, Hemingway jó kiskocsmáiban és az Art Deco környékén párizsi sanzonok fülbemászó muzsikájából szedjünk színes csokrot! Ott, ahol a Sorbonne szürke falán ez olvasható: „Docet omnia”, tehát ahol mindent és mindenkit tanítanak, hirtelen megáll az idő és a Boulevard Saint-Michel sugárúton, a diákok szeretett „boul’Mich”-nek nevezett útján találjuk magunkat, az 1860-ik esztendő adventi hangulatában. Csak egy pillanat és a Jardin du Luxembourg fái alatt sétálgatunk, vagy a Panthéon antik hangulatot felidéző szép látványától esünk klasszikus révületbe. Történjen bármi is velünk, mindarra jólesik visszatekinteni, visszaemlékezni és rácsodálkozni, ami Ady Endre vagy Pilinszky János Párizsából néz vissza ránk.
Amikor Pilinszky költői és emberi lénye előtt tisztelgünk Párizsban, a titkok fátyla föl nem lebben. Hálásan kereső lelkünknek bele kell törődnie az elhallgatás, a Kerényi által bevezetett aposiopésis elfogadásába! A költő pontosan tudatja velünk, hogy mi az, amiről beszélni, és mi az, amiről csak hallgatni érdemes? Ezzel ő nincs egyedül, hiszen a nagy Leonardo da Vinci mester is, a palimpszesztusz technikát alkalmazva, egymásra rétegzett titkokat hagyott ránk. A művészekre általánosan jellemző attitűd a titok megőrzésére irányuló törekvés, oly módon, hogy „beszédesen” tudnak titkot tartani. Ezt a technikát alkalmazta Lukács apostol is, akinek az „acheropoetos” vagy az „acheiropicta”, azaz a „nem emberi kéz alkotta” fogalom bevezetését tulajdonítja a keresztény művészet történetírása. Máig azt feltételezzük, hogy Jézus első ránk maradt, ortodox ikonját az angyalok festették! Ezért a zarándok, ha Rómába érkezik, felkeresi a Laterani Bazilika környékét, a pápai imádkozó kápolnát, ahol féltve őrzött kincs Jézus ikonja. A Szent Lépcsőn lehet – térden járva – leróni előtte tiszteletünket. Az emberi nyelv természetének sajátja az, hogy puszta természete, kiterjedése, összhangzása lehetővé teszi az összes fent említett sajátság megtestesítését. A művész – Hermes Trismegistos óta – pontosan ismeri azt az alkotói titkot, aminek elsajátítása a szív által lehetséges.
Nekem, aki keresztény művész vagyok, Jézus Szíve biztosítja a festői, zenei, irodalmi, tehát a művészek titkos nyelvének értését. Legyen szó akár színházról, táncról, akár a múzsák által inspirált bármely művészi nyelvről, csakis a szívemre hallgatva tudom átvenni titkos üzenetüket. A legtöbb fogódzót Kerényi Károlytól kaptam, aki bevezetve a sebzett gyógyító fogalmát, mélyen érintette énemet. Hálatelt lélekkel gondolok most Jézusra, aki a sebeiből kiáradó vérrel írja elmém tekervényeire, hogy a titok Ő maga! Hogy aki Isten Fiaként hozott áldozatával, a Torinói lepelbe rejtett üzenetével, a Veronika kendőjével letörölt fájdalmával szereti az emberi lényt, azt a valakit, akit Pilinszky és Mikola együtt énekelnek itt és ma és mindörökké. Akit Ady és Leonardo is Jézus szívébe rejtve mutatott fel nekünk, saját vérüktől áztatott lapokon, szeretettel és el nem múló fájdalommal.
Budapest, 2007. november 27.
Csorba-Simon László