NAPÚT 2008/6., 12. oldal
Tartalom
Pécsi Sándor
A kis harangozó
Pál Kata
Ekszpanzió: A vár
Barna T. Attila
Káptalan utca
Itt,
ezen a sarkon
kéne levágni gyorsan, észrevétlen,
hogy az ifjúság
szélsikálta, szűk
utcájában találjam magam
egy áprilisi (vagy májusi?) délben,
amikor
harsog a piac, s a zeneiskola
tárt ablakain ömlő, áradó
hangok nyújtózva úsznak, ölelkeznek a
reszkető testű levegőben –
Most, ha lehetne
szerencsés szökevényként,
ki lerázta konok követőjét,
föllélegezve elvegyülnöm,
bámulni nevető lányokat,
verdeső cégtáblát a kis bolt fölött,
templomtorony körül villogó galambrajt –
lődörögni csak
zsebrevágott kézzel, céltalan,
s nem nézni vissza többé,
nem nézni, jaj, egy pillanatra sem,
gúnyosan vigyorgó pofádba, Jelen.
Vércseppek
Bezúzott arc az alkonyat
vércseppek hullanak
avarra fűre hullanak
a kis füvek borzonganak
görnyedő fákra hullanak
a fák felsóhajtanak
sötét szobákba hullanak
tükörre ágyra hullanak
alvók ajkára hullanak
alvók felkiáltanak
ölelkezőkre hullanak
testek megvonaglanak
nyitott szemekbe hullanak
holtak szájába hullanak
kitakart ölre hullanak
temetőkertre hullanak
a temetőkert felriad
kezem fejére hullanak
pecsétként égnek izzanak
állok szétroncsolt ég alatt
köröttem őszi kárhozat
lehajtom véres arcomat