NAPÚT 2008/5., 6–7. oldal
Tartalom
Manz József
Vidi Nándorné
Magyarországi németnek lenni? Úgy gondoljuk, hogy a magyarországi németség kultúrája, léte fontos részét képezi Magyarország sokszínűségének, művelődésének. A mellettünk élő Másik gondolkodásmódjának megismerése nemcsak új utakat nyithat egy számunkra ismeretlen, idegen kultúra felé, hanem önmagunk megértésében is segítségünkre lehet. Az alább következő, hol rövidebb, hol hosszabb gondolatfutamok, vallomások a Napút folyóirat körkérdésére (Mit jelent ma, 2008-ban magyarországi németnek lenni?) érkezett válaszok szerkesztett változatai, melyek egyszerre szólnak a magyarországi németekről, és rólunk, magyarokról.
„Emberként német vagyok, / Mint polgár magyar” („Als Mensch bin ich ein Deutscher / Als Bürger ein Magyar…”) – írja Franz Zeltner Meine zwei Sprachen (Két nyelvem) című versében. Vajon mennyire könnyen válaszolható meg a feltett kérdés? Tekinthetjük-e, meghatározhatjuk-e magunkat magyarországi németként? Ezek a kérdések merülnek fel a körkérdéssel kapcsolatban. Talán jobb lenne németül az ungarländischer Deutscher az ungarndeutsch helyett? Mindkettő ugyanazt jelenti, de mi van az elnevezések mögött?
Egy népcsoporthoz, egy kisebbséghez tartozónak vallani magunkat nem különösebben nehéz, de megvannak azok a bizonyos „kritériumok, szabályok és határok”. Ezek nincsenek írásosan rögzítve, a határvonalak az egyes emberek fejében léteznek. Bárki vallhatja, vállalhatja nemzetiségi hovatartozását, csak az a kérdés, hogyan és miért teszi ezt. Vannak ennek bejárt útjai, bevett szokásai? Igen, ezek léteznek, metaforikusan értve.
Az első út a történelmen át vezet, egy családfa, az elsők, a halál, a szükség, és a kenyér mondása felől. Telik az idő és morzsáiból a múlt egy mellékutcája nyílik, mely a Duna hullámait lovagolja meg. Így nőttek ki családfánk első gyökerei. Idővel gallyak, ágak nőttek rajta, belőlük virágok és az első virágok, értékes gyümölcsöt hoztak. Az ópapa kézzel készített bölcsőjében ómama énekére szenderült álomba. Lassan megtette az első lépéseket, az első gyerekdalok, ópapa hegedűje és a walzer hallatán fejlődött. Aztán az első szavak, az édesanya ajkáról az anyanyelv első német szavai. Aztán az óvodában valami új. A magyar, a második nyelv.
Feltehetjük a kérdést, hogy ilyen környezetben kettős identitás alakul-e ki, egy a nyelvben, egy pedig a kultúrában? Lehet valaki egyszerre német és magyar? Bizonyosan. Kisgyerekként könnyedén sajátítunk el két nyelvet, mindkét kultúrában egyaránt jól érezzük magunkat, megtanuljuk a felnőttek beszédét, gyerekrigmusokat, népdalokat, táncokat, mindkét kultúra szokásait, hagyományait. Ez a kettős identitás lassan alakul ki és mindkét úton párhuzamosan lehet haladni. Az összetartozás érzésével bizalom és védettség jár. Ebből nő ki a hit, remény, barátság, testvériség, az élet, ezek a haza építőkövei, amelyben az élet kezdetét veszi. Magyarországi németnek vallani magunkat egy önkéntes választás kérdése. Szabadon eldönthető, hogy magyar polgárként magyarországi németnek vallja-e magát valaki. Aki ezt megteszi, ismeri a saját útját. A magyarországi németek identitása lehet a nyelv, a kultúra, a tradíciók összessége, amelyek alapján az egyes ember megkülönbözteti magát másoktól. Nép és nemzet nem ugyanaz. A magyarországi németség egy népcsoport a magyar nemzeten belül, amely saját nyelvvel, kultúrával rendelkezik.
Mivel egy népről van szó, az identitás elvesztéséről is szót kell ejteni. Számos ok járulhat ehhez hozzá. Végigtekintve a történelmen, csak a patriotizmus nem elegendő a megmaradáshoz. De amennyiben elvesztjük az identitásunk, szükségszerűen életünket is elveszítjük vele.
Magyarországi németek vagyunk, vagyis: a magyarországi német és magyar kultúrkör apái, anyái, családjai, nyelve, szokásai, himnuszai, költői, a történelme, a múltja, a jelene és a jövője. Különbséget kell-e egyáltalán tennünk a magyar és a német kultúra között? Magyarországi németnek lenni most, a XXI. században a két kultúra kiegyensúlyozott együttélését kell jelentse.
Ránics László
a székelyszabari német kisebbségi önkormányzat képviselője