NAPÚT 2008/4., 95–97. oldal
Tartalom
Ligeti Éva
A szó kevés
Nagyatádi Horváth Tamás
Örök biztató • Sötétlő télbe • Müszterion • Oranta
Mező Hajnalka
Csempezöldje
Te holdköveket köhögsz
fel magadból, láttam,
fel is szedtem néhány
halványkékben játszót
ametisztcseppeket izzadsz
a nagy pihesúlyos takaró
alatt, és távoli bolygók
derengésében dideregsz
az orvosok színezüstöt
csapolnak le belőled
és a fakó pipettákon
drága ércek csillognak
a gumikesztyűkre meg
aranypor ragad és fél
kiló gyémánt fordul
ki belőled naponta
szóval én tudom, hogy
te mitológiai alak vagy
hát miért nem szólítasz
valamilyen erőket, miért
nem szórsz villámokat,
miért fekszel kínokban
a számozott lepedőn
és miért nézel rám
ennyire emberül?
Találkozunk mi még
porlepte úton
piros sárga és kék trikós fiúk
maszatos arccal
és lila ruhás kislányok
körülöttünk
vattacukor és bólogató kutya a kezükben
Édes öcsémék tüzet pörgetnek
a ponyvákat szél fújja
én hármat találok el
pálcákat török
szédülök a hintától
egy nagy mély mézsárga kanyonban
Meglepő módon
mindenki ott van
egyszerre kicsin és nagyon
akikkel valaha bármit is kereszteztünk
Nyomást érzek majd a levegőben
és te azt mondod, kicsit halkabban
a messzi viharoknál:
Ébredj, Néreida
Neked gyógyszerillatú
a lelked, kiöntenélek
a növényekre, mint
régen a szúrós vizet
még mindig primitív
félelem él bennem
az ilyesmitől, én mézet
akarok és ezüstöt és
porrá zúzott csontokat,
szürke üvegekben
fénylő balzsamokat,
kérges tenyerekből
gyógyfüvet, amit
nyálukkal kevernek
mormogást, egy még
meleg testet, ami a
fagyhaláltól óv
Gyere velem
oda ahol fák nevetnek
hátravetett fejjel, oda ahol
füsthajukat hordják a sziklák
a virágok sohaszebbek
gyere, vedd le az inged
sétáljunk túl ezeken a
szúrós tekinteteken
fák méregzöldjét isszuk
majd és apró állatok
lüktetését, tóízű hajamat
fésülöm reggelenként
a te bőröd cserzett
ereid kidagadnak
homlokod fénylik
éjszakánként belopózunk
a falvakba, én férfiak
álmába világítok, te
megtermékenyíted a
meddő asszonyokat
és muzsikát hallgatunk
a kiszűrődő fénynél
számos utódunkat
később befogják
mi a népmesékben
élünk tovább