NAPÚT 2008/4., 73. oldal
Tartalom
A Ló
(Márton László fordítása)
Lang Ádám
Ajándék ló
A laú
Lazúr tanár úr, csingiling.
Levesébe kopasznyakú.
Fia, Sára: „Ki az megint?”
Ajtó előtt ott áll egy laú.
Fia, Sára visszahőköl.
De érkezik a kuktalány.
„Csibék, vászoncipellőt föl!”
Ajtónál a család tolong.
„Csak én vagyok!” a ló feleli.
„A laú. Kit küldött Vackor ács
át, kérem, én cepeltem el
ide ajtó-ablak rácsát!”
Ígyen nézik tizennígyen
kutyástul, földbe gyökerezve.
Hogy látomása végetérjen
hugi hüppög, akárha fűzfa.
Nyelvével csettint ottan
szegény meg nem értett laú,
csak egy forgánc, teringette,
s lenn már a lépcsőházban alú’.
Tizenhárom szempár tekint
reá kérdőn, sehol a laú,
s Herr professzor Lazúr szerint
nagy élmény volt, hallatlanú’.
Németh István Péter fordítása