NAPÚT 2008/4., 36–39. oldal
Tartalom
Lászlóffy Csaba
LéleKzek • Zátonyon • Profán ballada a kétes örökségről
Balczó András
Sokszor elszálltam így
Ugró Miklós
Képzelt riport egy valóságos versenynapról
A riportban szereplő személyek (a lovak is!) Sipos Tamás és szerénységem kivételével a képzelet szülöttei. Ha valaki mégis önmagára ismer, az vagy ne járjon lóversenyre, vagy ne olvasson újságot, vagy örüljön neki.
Négyszáz forint nem nagy összeg, de nekem pont elég egy versenynapra. Érett megfontolás után úgy döntöttem, hogy csak két futamban fogok játszani. A kétszer hatvan forint annyi mint százhúsz, a maradékból megiszom egy-két sört vagy fröccsöt. Remek szombat délután vár rám. Alig lépek be a bejáraton, azonnal belebotlom Gyuriba. Gyuri kicsit hebeg, és sokat dohányzik. Látszik rajta, hogy szívből örül nekem.
– Te, Gabikám, hogy is hívnak…
– Miklós.
– Na, ez az. Mikikém, hogy megy?
– Még el sem kezdődött a verseny, ahhoz képest jól.
– Ja, hülye vagyok. Te, Gabikám, vagy hogy is hívnak, van egy cigarettád?
Gyuri udvarias ember, először tesz egy tiszteletkört, csak utána kér cigit.
– Itt van, vegyél.
– Te, Gabikám, vagy hogy is hívnak, a hatost mondták az elsőbe.
– A Lütyőkét?
– Azt, a hatost… Lütyőkének hívják? No, azt mondták.
– Nem érdekes, az első futamban nem játszom. Iszol egy fröccsöt?
– Igen, köszi, Mikikém vagy Gabikám, vagy hogy is hívnak, egy fröccsöt, szóval a hatost, azt mondták.
Kortyolom a fröccsöt, ez belefér a keretbe, közben elgondolkodom. Szegény Gyuri még életében nem talált el egyetlen lovat sem. Viszont mindig lelkesen szól, hogy mit mondtak neki. Hogy ki vagy kik, azt nem tudni. Ám, ha jobban belegondolok, olyan nincs, hogy valaki soha ne találjon el semmit. Ez a Lütyőke nem is hülyeség. Leveszem előre, elég nagy meglepetés lenne, de van a lóban képesség. Alájátszom azt a négyet, amit tippeltem. A kassza felé bandukolva felmerül, hogy a négy tippelt nem jó; ahhoz, hogy Lütyőke nyerjen, az esélyeseknek hibázni kell, és akkor bárki ott lehet a placcon. Inkább mezőnyözök, az egy kiló, de ha bejön, kaszálok, ha meg veszítek, még belefér a keretbe.
Lemezőnyözöm Lütyőkét, a lelátó felé tartok, ám akkor megállít a „nyújorki emberünk”. Valaha lovász volt, elég jó tippeket tudott, ezért kapta a fedőnevét.
– Te, bajszi, figyelj csak! A Zubek ma egész nap nyomni fog.
A Zubek egy segédhajtó, de a fakezűek fajtájából. Jó esetben két versenyt nyer egy évben.
– Hát, ha nyomni fog, akkor hallhatjuk a nyögéseit.
– Hülye vagy, bajszi, mondom, hogy mindennel igen!
– Honnan veszed ezt a baromságot?
– Holnap lesz a házassági évfordulója. Kell a lé. Érted már?
– Értem. Iszol egy fröccsöt?
– Nem. Tisztán iszom.
Még el sem kezdődött az első futam, már elment kétszáz forintom. Nem baj, úgyis csak a harmadik meg a hetedik futamban akarok játszani, arra megvan a százhúsz, plusz Lütyőkével nyerhetek. Nem nyerek. Lütyőke jó kilencedik, jött a papír, de nem érdekes.
A megszokott páholyba megérkezik Győző és Andor. Mindketten újságírók. Győzőnek van néhány lova is a pályán. Természetesen azonnal lemegyünk a büfébe megtárgyalni a várható eseményeket. Győző kérdi, hogy mi a meglátásom a harmadik futamra.
– Tikkadt, Palimadár, Ücsörgő, meg esetleg a Zubek a Rémvirággal. Azt mondták, a Zubek egész nap nyom.
Andor persze elkezd röhögni.
– A Zubek az állandóan nyom. Húsz éve már minden futamban csak nyom.
– De… – szeretném továbbadni az információt a házassági évfordulóról, ám Andor nem kíváncsi Zubekre semmilyen formában.
– Hagyd ezt a hülyeséget. A Zubekre nem fizetnek. Eddig sem fizettek, ezután se fognak. Kész.
Győző szólal meg:
– A harmadikban nyer a lovam.
Értetlenkedem.
– A Pántlika? Most jön ki sérülés után. Szerintem semmi esélye.
– Beszéltem a Bandival, azt mondta, repül a ló, úgyhogy megpróbál nyerni vele.
A harmadik futam előtt mélázok kicsit a kasszánál, majd úgy döntök, hogy nyerőnek játszom Győző lovát, Pántlikát, meg persze a Zubeket, helyre meg a magam választotta három lovat. Leveszem hármas befutóba is, pont kétszáz forint, de nem eshetek ki.
Pántlika tényleg repül, biztos nyerőnek látszik, amikor nagy durranással kilukad a kocsikerék gumija, a ló megijed, átgaloppozza a célt. Zubek hajt, mint az őrült, persze csak hatodik. A befutó? Tikkadt, Palimadár, Ücsörgő. Az én három lovam. A két befutó ezerhatszáz forint. Átkozom magam, hogy miért nem azt játszom, amit elterveztem, de késő bánat. Akkor kérem kölcsön az első ezrest. Elindulok a tévéközvetítő szoba irányába, de összetalálkozom Zsiga bácsival, aki megnyúlt képpel, kicsit zavarodottan kóvályog.
– Mi baj van, Zsiga bácsi?
– Palimadár, Tikkadt voltam.
– Nem vette vissza?
– Tudod, hogy soha nem veszem vissza.
Tudom. Zsiga bácsi már-már legendás alak. Hatvan-egynéhány éve minden versenyen kint van. Az a hír járja, hogy mindig csak egy tikettet vesz, nyerő, mögé a placc. Tíz forintért játszik, soha többért.
Megérkezem a közvetítőszobába, drága öreg barátomhoz, Sipos Tamáshoz. Székely Pista most nincs jelen, hiszen hajt az ötödik futamban, az amatőrök között, arra készül az istállókban. Különben együtt közvetítenek Tamással. Sipos úr szeme felragyog, amint meglát, és azonnal tájékoztatja a fogadóirodák közönségét, hogy megérkeztem, én, a legkiválóbb újságíró, a legnagyobb turfszakértő és a legjobb barát.
Zavarban vagyok, de jólesik. Tamás leteszi a mikrofont, és hozzám fordul.
– Drága Miklósom, mit játszol a negyedikben?
– Ebben nem játszom.
– Arra gondoltam, hogy vegyük le közösen, hármas befutóba az egyest előre, mögé az ötös mezőnyt oda-vissza, meg az ötöst előre, egyes mezőnyt oda-vissza. Az két-kétszáz forint.
Van nálam pénz, most kértem, miért ne. Belemegyek a dologba, de a kasszánál befutóba is lejátszom az egyest és az ötöst a mezőnnyel, meg az egy-ötöt is oda-vissza. Persze a hatos nyer, az egyes a második, az ötös harmadik. Nem nyertünk egy fillért sem.
Az ötödik futam előtt Győzővel és Andorral lemegyünk a büfébe, megiszom egy sört. Egyszer csak valaki hebegni kezd a hátam mögött.
– Te, Gabikám, vagy hogy is hívnak, van egy cigarettád?
Megjött Gyuri.
– Van, csak azt áruld el, hogy mit szívsz a hét azon napjain, mikoron nincs lóverseny…
– Most haragszol, Gabikám, vagy hogy is hívnak. Azt mondták, hogy nyer a kilences, a kilencest mondták.
Szegény Gyuri nagy természetbarát. Minden futam előtt beviszik az erdőbe. Nem is tudom, miért nem alapított még egy környezetvédő pártot.
– Jó van, Gyurikám, ha nyer a kilences, válják egészségedre. Iszol egy fröccsöt?
– Igen, egy fröccsöt, de nincs egy húszasod?
Adok neki egy húszast, van még pénzem, most kértem nemrég, ebben a futamban úgysem játszom.
A kilences általános elképedésre hosszakkal nyer. Kvóta a csillagos ég. Legalább Gyurinak megvan, vehet magának cigarettát. Kérdem is tőle később:
– Na, benyúlták?
– Képzeld, Gabikám, vagy hogy is hívnak, kértem a kilencest tétre, helyre, de a kasszás a tizenhármast adta. A tizenhármast adta a kilences helyett.
– Nyilván félrehallotta.
Szegény Gyuri, reménytelen. Megiszunk még egy fröccsöt, közben odasündörög mellém egy roppant szakadt fiatalember.
– Te öreg, adj egy kilót, ha megjön a nyugdíjam, megadom.
– Persze, csak éppen még negyven év van a nyugdíjadig.
– Jó-jó, de addig leszázalékolhatnak!
No igen, a hülyéket leszázalékolják, előbb-utóbb engem is. A hetedik futam előtt Samukával találkozom. Samuka végtelenül kedves, jó haver, megszállottan kisegít a Rónai istállóban, neki magának is van lova. Most éppen haragszik rám.
– Mikikém, azért azt nem kellett volna írnod!
– Mit?
– Azt, hogy a Szucsong Herceget doppingolták!
– Én ilyet egy szóval nem írtam. Azt írtam, hogy Szucsong Herceg minden előzmény nélkül, rekordját megjavítva, váratlanul nyert, és ezt nem lehetett kitalálni.
– Jó, nem lehetett kitalálni, de akkor sem doppingolt!
– Samukám, hidd el, fel sem merült bennem, hogy doppingolt.
– Ha nem merült fel benned, akkor nem kell ilyet írni.
Megadom magam, inkább másra terelem a szót.
– Nálatok mi van az istállóban?
– Most fut majd a Jóvátétel, figyelj oda rá.
– Öreg már szegény, valaha jó volt, de semmi esélye.
– Na-na, csak figyeld meg az öreget, megy, mint a villám.
– Nyerni fog?
– Azt nem mondtam, csak figyelj rá oda.
Megyek a kasszához. Itt van ez a Jóvátétel, aztán Zubek is hajt Nyakravalóval. Ám hagyom a fenébe, maradok annál a három lónál, akiket játszani akartam. Zsineg, Tanítónő, Morbid June körbe. Hatvan forint és kész. A start után Nyakravaló ugrik, egyből kidobják, Jóvátétel is bizonytalankodik, vagy negyven méterrel lemarad. Ezt jól csináltam, állapítom meg magamban. A célegyenesbe Tanítónő fordul először, mögötte Morbid June és Zsineg. A többiek leszakadva. Elégedetten hátradőlök, ám ekkor a homályból kibontakozik Jóvátétel, és veszett iramban kezdi ledolgozni hátrányát. Már megelőzte Morbid June-t és Zsineget, szinte szárnyai nőnek, úgy jön, pont a célban elkapja egy orrhosszal Tanítónőt is. Megint vesztettem. Megyek, megiszom egy sört. A büfében Zsiga bácsival találkozom. Az öreg büszkén kihúzza magát, szinte ragyog a boldogságtól és az elégedettségtől.
– Megvolt, Zsiga bácsi?
– Száz-százért van befutóm, és háromszor a hármasom!
– De Zsiga bácsi, egy darab tízforintos tikettből?
Úgy néz rám, mintha most jöttem volna Veér András rendelőjéből.
– Ha Tanítónő nyer, háromszázért van befutóm, és hétszer a hármasom.
Így omlanak össze a legszebb legendák. Akkor kérem kölcsön a második ezrest.
Ingázom a páholy, a kassza és a büfé között. Játszom favoritokat, játszom kontrákat. Gyurinak adok egy fél doboz cigarettát. Győzővel és Andorral megiszom még néhány sört. Később áttérek a konyakra. Zubek lova kitör a kanyarban, alig tudja megfékezni. Sipos Tamással ismét játszunk közösen. Gyuri újabb cigarettát kér, és közli, hogy a hetest mondták neki. Nyújorki emberünk továbbra is tisztán issza a bort, és töretlenül kitart Zubek mellett. Zsiga bácsi újfent megnyúlt arccal ül, mert nem vette vissza. A konyak mellé kávét is iszom. Beszélgetek, tippet adok, tippet kapok, néhány embert meghívok egy italra, néhányan meghívnak egy italra.
Eljön az utolsó futam.
Összeszámolom maradék pénzemet, pont százhúsz forint, ebből négy lehetetlen lovat megkeverek. Nem is játszottam rosszul. Az én négy lovam a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik. Csak az a baj, hogy Zubek nyer egy utcahosszal. Őt most nem játszottam. Mondom is Győzőnek:
– Pedig tudtam, hogy kell neki a pénz, hiszen házassági évfordulója van.
– Kinek?
– Hát a Zubeknek.
Győző értetlenül néz egy darabig, majd felvilágosít.
– Te, én jól ismerem a Zubeket, és bizton állíthatom, hogy nőtlen.
Vasárnap délelőtt már vagy ötödször néztem át a galopp turfot. Osztok, szorzok, számítgatok, mérlegelek. Kétezer-négyszáz forintot veszek magamhoz. Két ronggyal tartozom. Érett megfontolás után úgy döntök, csak két futamban fogok játszani, az százhúsz pénz. A többiből megiszom egy-két sört vagy fröccsöt…