NAPÚT 2008/4., 14–16. oldal
Tartalom
Borbély András
A ló liturgiája
Gráfik Imre
A huszár alakja a magyar népművészetben
Szegedi Kovács György
Ződdisznó
Táncos léptekkel vitt
a szobába,
ágyára terített, mint
kalózkapitány a
szerzeményét,
aztán a jó szagú pizsama
nyirkos testemre,
s jött a ződdisznó, aki
eevitte a szégínyasszo
legkisebbik lányát,
én közben mindig a
hengerelt falat néztem,
azt a virágmintás részt,
ahol a rózsa alja már
erősen lekopott,
aztán semmi,
aztán moccant még egyet
cukros zacskóm,
anyuka birizgáló haja
ajkamon,
és értem is eljött
a ződdisznó,
elfutottam hátra
a szerszámos kamrába,
éreztem, hogy kint van
az ajtó előtt,
érezte a lelkem
az emberölő szagot,
ahogyan a torkomnak esik
a folyékony sötét,
valahogy
helyet cseréltünk,
én voltam kint,
ő meg bent,
de minden
maradt
ugyanúgy.
Jónásnál méltóbbat…
Pókhálóval,
korhadó szószemekkel
tömődik lassan el
szívetek hallójárata.
A máról holnapra életetekben,
még a vétken innen,
színek szép árnyalata mögé
rejtőzötten is jól látszik
rút mezítelenségtek.
Jónásnál méltóbbat vetett ki
gyomrából hozzátok a Menny úgy,
hogy Az a maga vesztét hirdette,
nem a tiétek.
Repedezett,
sebhelyes falak mögött,
összefonódva szorosan,
távol egymástól,
kiszolgáltatottan Éli fiai
szeszélyei között,
lesz-e még fületek a hallásra?
Tiszta vizű patak alján,
vibráló arany fodrok alatt
ott csillog
a szegény asszony
kétfillérje.
Sol
(Török Zselenszky Tamásnak)
Inkább
az Élet világ étke,
persze, ha jól világítasz.
De ezzel a Vérrel
ki tudna
szépen bánni,
s Igaz-gyöngyeit kiszenvedni
a penészedő világnak,
mert észre sem veszed; valaki fölvarrt
a sötét mennyezetre,
egészen fölébe
a bárányfelhőknek,
s ha majd eljön
Kérub-hangú pásztorságod,
mentsd át érdes sugaraim
a holnap
nyomorúsága elé!