NAPÚT 2008/4., 13. oldal
Tartalom
Babári Netti
A lovam álma
Szegedi Kovács György
Ződdisznó • Jónásnál méltóbbat… • Sol
Borbély András
A ló liturgiája
Liturgikus állat a ló!
Ez nem alliteráció
csupán, de a szent dal maga,
mi a szót így megkívánja,
sőt majdhogynem követeli,
noha lovunk töke teli
már a dallal, mi róla szól,
mivel öreg már, araszol
csak, rég volt, mikor poroszkált,
s szolgálta a porosz krált.
(Rímkényszer, hűha, nyelvjáték,
ilyet nem tudnak Ráczék.)
(No de vajon ki az a Rácz,
mer bizony, hogy nem a Horác,
Vergil, Ovid, Lucretius,
sem XII-ik Pius
ilyenformán sosem dalolt
dicsőítve Hunort, Magort.)
Elkalandozék! Biz, ez rossz!
Nem lészen ebből már eposz,
mítoszt, logoszt melyik szétoszt
üdvözítve Laioszt, Nékhoszt.
Előttem az íves pálya,
de az idő Kronosz-szája
lenyelé a lírámat,
mielőtt még Pegaz nevű
lovam szállna, s a honderű
honom fődjin szétárad.
S ha már ti sem megbecsültök,
hájas fenekteken ültök,
mint egynehány főve sült tök,
legalább a lovat hagyják
– édes húgok, drága bátyják!
mondjon értem liturgiát.