NAPÚT 2008/3., 44–45. oldal
Tartalom
Kovács Roland
haikui
Mészáros Ildikó (Kokesz)
haikui
Medgyesi Gabriella
Tizenhét profán haiku
(Tizenhét fattyú
vonja szívemre pajzsát:
tizenhét szolga.)
2.
Hajnalban galamb
ébreszt. Én szép börtönöm
újra felragyog.
3.
Éjjel arcomon
hold pora szomorkodik.
Idővesztőhely.
4.
Szavak kötöznek.
Szabad vagyok, mint sólyom
vadászat után.
5.
Megfáradt testek.
Haldokló felhőm, engedj
istent játszani!
6.
Fénycsíkban füst száll.
Világtalan alkonyom:
nyugalomóra.
7.
Te öntudatlan
falevél! Leszel társam
hullást játszani?
8.
Fehér lepedők.
Kendőzetlen ragyogás
talpig ruhában.
9.
Üres éjszaka
tölti kedvét hajnalig.
Pisztoly a fejre!
10.
Mikor a fűszál
hanyatt dől, nem temetés
az, nem megadás.
Nagyobb haragot
gyűr le olyankor: vihar
üríti lelkét.
11.
Mondd: semmi. Feszes
nappalok, édes lomok.
Hangyaboly épül
bíborban, vasban.
Csak a veríték lázad
testtemplomában.
12.
A játék akkor
szép, ha ablak nyílik a
kalitka fölé.
Törni pillangó
szárnyát: hatalom. Tárni:
szív menedéke.
13.
Hagyj felébredni!
Tornyot emelt az álom
hiába. Uram,
gyötrő képeid
unalomba fúlnak már.
Hagylak aludni!
14.
Jó volt feküdni.
Árkokat húzott szelíd
kétségbeesés.
Hogy arcomon? Hogy
nem tudom már törölni?
Feküdni jó volt!
15.
(Egy este Sztavroginnal)
Majd rájön, ki most
veszít, de később számol
el, mi hagyta ott:
este volt. Látta
a reggelt? Ködöt? Napot?
Lassú kísértet.
16.
Ím távolságból
épült nyugodt közeli:
mint fal leomlott:
a te, az én, a
mi: hogy mi voltunk ott, egy
békés háború
kegyvesztettjei:
kettőspontok közt pontos
szünet: csendesedj!
(Nem írni jó, mert
a béke olyankor nem
hazudik. Hallgat
a rossz szó, szelíd
a gond, nem lázad az arc:
halottas ágyam.)