Akvarell
A láthatatlan
arcot rajzol lelkemnek.
Én nem láthatom.
Álmatlanul
Függöny-dagály jön.
Tengeréjben vergődik
a hajótörött.
Úton
Csillagok csendje
fészkel vonatablakban:
állomás az út.
Az utcán
Galamb csipeget,
harangszó pottyan a fák
alá súlytalan.
A részeg
Áll a kapuban,
míg eldől az egyenes:
maga elé ül.
Ősz
Falevél szélén
harmatcsepp egyensúlyoz:
lehull a levél.
Lombhullás
Magosan az ég
köröz,hogy lecsapjon a
fákra,mint nyájra.
Éhes hold
Hold csőre kopog.
Ablakra tapad a szem.
Könnycsepp a foglya
|