NAPÚT 2008/1., 111–112. oldal
Tartalom
Marosán Tamás
Elvonítkoztatás • Spílus
Dobás Kata
Aranyleves kanalazása
Humoreszk Házsongárdon
Marosán Tamás: Legyőztem az egészséget. Grinta, Kolozsvár, 2007 |
Marosán Tamás Legyőztem az egészséget című humoreszkgyűjteménye méltatói szerint éppen ezt teszi, s milyen jól. Csak hát a humoreszk ma a legkevésbé sem szorul élesztésre, virul az minden díszében. A század elején különösnek tetsző könnyű groteszkség, nyelvi játék mára egész világot teremtett. Vizuális tereinkbe rágta be magát: napilapok, blogok hasábjain, reklámfeliratokban és hirdetésekben köszön vissza ránk. A kihalt és egyszerre élő műfaj találó emblémájakánt virít a Marosán-kötet címlapján a mauritiusi bélyeget díszítő dodómadár is. Az elveszett, reprodukálhatatlan, már-már misztikus állat a sorozatgyártott bélyegen éled újjá. Nemléte által válik értékké, majd áruvá, s értéktelenedik el újból.
A könyv ajánlója Marosánt „az isteni Bajor Andor és az úgyszintén isteni Sinkó Zoltán örököse”-ként említi, mint aki a Romániában íródó humoros irodalom legfrissebb és legerőteljesebb hajtása. S ha a „humoros irodalom” fogalma némileg homályos is, az író csakugyan friss és erőteljes hajtás. A kolozsváron megjelent köny egy tehetséges fiatalember tizenegy évének naplószerű morzsáiból építkezik: dátumozott bejegyzések, feljegyzett szösszenetek egymásutánja alkotja a vékony kötetet. A horoszkóp-, hirdetés-, közlemény- és reklámparódiák alkotta laza füzért a 1996-tól 2006-ig dátumozott naplóforma tartja egyben: „1996. május 7.: Kolozsvári kisnyugdíjas, elcserélem garzonomat házsongárdi sírhelyre. Komoly ajánlat esetén beadom a kulcsot.” Marosán pedig máris mentegetőzik: „Tisztelt bíróság, beismerem, hogy penészgombaként elburjánzó humorom kitűnő táptalajra lelt a nagy elődök árnyékában.” A védekezés fölösleges, az író zseniális stílusérzékkel imitál, s talán ezek a kötet legerősebb részei: „1996. március 25.: Jutányosan eladók egy négyszobás ház ablakai. Ugyanitt eladó egy ablak nélküli négyszobás ház.” A szöveg azonban nem pusztán stílusgyakorlat, keserű politikumával helyenként kínosan élővé, egyedivé is tud válni: a kolozsvári hétköznapok nyomora, őrülete, a kisebbségi lét abszurditása éget a sorok mögött: „2001. szeptember 5.: Pozitív hangvételű jelentést tett Románia európai uniós csatlakozási felkészüléséről Emma Nicholson bárónő, aki az Európai Parlamentben hazánk legnagyobb csatlakozás előtti eredményét méltatta: a román futballválogatott budapesti győzelmét.”
A Legyőztem az egészséget mégsem válhat egységes kötetegésszé. Az írói öndefiníció hiánya gátolja a strukturáltságot, ezáltal a valódi kompozíciót. Marosán az előszóban a „megtörtént” és a „megtörténhetett volna” kapcsolatában elhelyezi ugyan művét, annak humorát azonban természetesnek, önmagából eredőnek veszi. Holott éppen a humor mibenlétének, a humoros irodalomnak a meghatározása az, ami nélkül egy ilyen gyüjtemény nem működhet. A humoreszk ugyanis nem egyenlő a tréfa írásos változatával. A humoreszk szükségszerűen nélkülözi az előadást, a hangsúlyozást, hatása a vizualitás szintjére korlátozódik, ilyenformán megvon a befogadói térből, de új lehetőséget is teremt egyszerre. A cizellált mondatszerkesztés, a nyelvi játékok hódíthatnak itt teret, finomabb megoldások, kimunkált és célelvű csattanók, társadalmi él. Marosán nem tudatos intencióval alkot, humorfogalma ingadozó, írói technikáját gyakran mindössze egy-egy szóvicc öncélú kibontására szűkíti: „1998. november 30.: Ismét légből kapott hírre ébredtem. A kolozsvári rendőrség fiatal héjamadarakat alkalmaz. Az új alkalmazottak elsődleges feladata a bűnözők hatékony körözése lesz.” A Grinta kiadó gondozásában megjelent, Könczey Elemér illusztrációival tarkított könyv egyenetlenségei ellenére üdítő olvasmány, a címadó Leggyőztem az egészséget humoreszkért pedig már önmagában is érdemes kézbe venni. Felejthető ugyanakkor a Pesti Kabaré feltámasztásának legsikerültebb, ennélfogva a könyv leggyengébb próbálkozása, a Hulladék típusú találkozások közel tizenöt oldala, mely a klasszikus kávéházi tréfasémák újracsomagolása:
„Győző: Vajon hol vásárolnak a földönkívüliek?
Aladár: Amennyiben mindenáron vásárolni szeretnének, akkor irány a bolt.
Győző: Melyik bolt?
Aladár: Hát az égbolt.”
Elmagyarázni, hogy valami mért nem vicces. Talán ez a legnehezebb.
Jenei Miklós