NAPÚT 2008/1., 38–39. oldal


Tartalom

P. Papp Zoltán
Csorbítatlan • Kettőspont • Mire valók

Borbély András
Között • A kert pusztulása • Francis Bacon tyúkjai • Kőbánya fölött

Fecske Csaba


Gyerekkor



    gyerekként minden oly más volt
    gátlástalanul harácsolt
    a szív ha nem kapott elvett
    nem tudott mórest türelmet

tenger-illatot hoz a szél
megrázza magát a tavasz
ami csak van szép és igaz
nem hal meg csak ruhát cserél

vézna út bandukol
velem integet egy bokor
palacsintasárga a nap
a mohó hegy beleharap

nyála lecsöppen a fűre
zúg a darázs köszörűje
az élet a szenvedélye
titkokat rejt a csönd mélye

föld alattam ég felettem
tüske-szúrást rég feledtem
egyetlen percnek sincs vége
időtlenül megyek végbe






Ivárgyó



ez az emlékezetembe vissza-visszaszivárgó
törkölyízű szó egy dűlő neve Szögligeten
hallom darazsai zúgását a szőlőfürtök körül
látom ahogy a lemenő nap sárgája szétfolyik
a domb tonzúráján fölszisszen a szélben
a kora őszi lomb a szőlőszemek édessége megejtő
mint a kamasz lány titkos kitárulkozása
a buja szőlőtőkék alatt a szüret utáni némaság
nyomaszt a menekülő levelek ijesztő magánya
madárszárnyak habarják fölöttem a levegőt
árnyékába ragadt kő kívánja véremet






Lány a vonaton



véletlen örömű
szabadságos kiskatona
a testszagú zsúfolt peronon
jobbra a Balaton-part nádasai zihálnak
bordák mögött a megérintett szív
hetvenhét harangja szól
mint gyöngyöző homlok ragyog a nyári ég
nevesincs megállóhelyen szállt föl
zöld szeme tele volt csillagokkal
lagziból jött fáradt volt nagyon
végigtáncolta az éjszakát
mielőtt igent mondtam volna már ott szuszogott
a vállamon enyhe kölni- és rumszaga volt
vörösesbarna haja csiklandozta arcomat
kemény melle mellemnek feszült ahogy
elgyötörten álmosan átölelt
könnyű nyári ruhája érezni engedte vulvája remegését
tizennyolc éves voltam a Vezúv lávája folyt
ereimben hihetetlen volt feltétlen bizalma irántam
hímtagom mint a fagyos kutya lába feszítette
a kincstári gatyót ó boldogtalan árbocrúd az ifjúság
meggondolatlan tengerén hánykolódó vágy nevű vitorláson
azt hittem alszik és mit se tud a nyüszítve rám törő érzésekről
ám amikor megállt a vonat hirtelen leugrott a peronról
egy olcsó kis szevasszal a szájában

A lap tetejére