NAPÚT 2008/1., 31. oldal
Tartalom
Szakonyi Károly
Idő, idő…
Batári Gábor
Füst • Metanoia • Fohász
Oláh Tamás
Cédrus
Terebélyesen,
kemény kötéssel,
ősállat gyökerű terpeszben áll
a színekkel zsúfolt
térben,
úszó sörénnyel érkezik a szél,
halk csókot lehel a tétlen tájra,
eget vág,
hűvös redőt hasít
a szenvedést szoptató fényből,
kéjesen ringatja a karcsú, nyújtózkodó karokat,
a párzó szerelmes ágak
száműzött lelkek táncát mutatják,
sóváran áttörve a légen az égből kortyolnak
az ernyedt újak,
zokogva simogatnak, mintha gyász-áldozatot
kínálnának, verten intenek az árva
némaság emlékei felé,
jajong a száműzött messzeség,
a könny sója marja
a sejtelemesen gomolygó sárga-kék sóhajú látóhatárt,
az átlátszó
tüllbe
öltözött
magányos létezés,
akár a hajnali tisztaság,
szerteszét permetezi
semmibe szökő illatát.